Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-11 / 8479. szám

fájdalommal szemlélte az ordas eszmék elszabadulását...- Valóban meglepett és elkeserített az előítéletességnek, a butaságnak és a gytilöletkeltésnek az a tömény elegye, ami a közéletet - és sajnos ebből adódóan sok ember magánszféráját is - az utóbbi időben elöntötte. Nem tartom természetesnek, különösen nem a rendszerváltással együttjárónak. Ez a mostani kormány egyik nagy bűne.- Közgazdászok és szociológusok egyaránt azt jósolják: ha nem történik előrelépés az elszegényedési folyamatok megállításában, akkor az éleződő etnikai konfliktusok éppen a legnagyobb hazai kisebbséget, a cigányságot fogják legkeményebben érinteni. Van-e, lát-e erre a társadalmi problémára megoldást?- Szerintem ez az egyik legnehezebb társadalmi kérdés, és én nem hiszek egyetlen üdvözítőnek tetsző megoldásban sem. Szerintem többféle lépést kell egyszerre megtenni, és tudomásul kell venni - éppen a gazdaság lassú átalakulása nyomán -, hogy ezekre a problémákra igazán jó választ a 94-98 közötti időszakban sem lehet adni. Előrelépni talán itt is leginkább az oktatásban tudunk majd. Én támogattam a cigány-gimnázium kísérletet, de nem gondolom, hogy csak ez a szeparált megoldás a jó. Nagyon nagy szükség van integratív iskolákra is. A két törekvés együtt jelentheti a közös útkeresést. Hiszen a cigányság nagyobb része teljesen asszimilálódni akar, őket ebben kell támogatni. Más csoportjaik viszont elvetik ezt a modellt, őket pedig abban kell támogatni - föleg jogi támaszra gondolok -, hogy meg tudják őrizni identitásukat, kultúrájukat. A cigányság beilleszkedési, társadalmi elfogadtatási gondjait nagyban oldaná az erős cigány érdekképviselet létrejötte, valamint ha a politikai életben is nagyobb teret kapnának képviselőik. A belső felemelkedéshez természetesen arra is szükség van, hogy minél többen töltsenek be értelmiségi pályákat, hogy a vállalkozók között íb növekedjék számuk és befolyásuk. Meg kell találni azokat a társadalmilag is hasznos tevékenységeket, amelyeket például a cigányság a hagyományok révén is jobban a magáénak érez. Éppen a vállalkozói terep nyújt ehhez az eddiginél bővebb lehetőséget. Én igen sok dolgos és talpraesett cigány vállalkozóval találkoztam már, például rendkívül ügyesen szerveznek építőipari társaságokat, óm a társadalmi elfogadtatásukban és a pályára kerülésben még ők is segítségre, ösztönzésre szorulnak. A legszegényebb rétegek támogatása pedig mindenképpen állami feladat: segélyprogramokra van szükség...- S hogyan lehet a kölcsönös intoleranciát oldani?- Csak a kulturális szint kölcsönös emelésével, a szokások, az életmód megismerésével, a gazdasági-együttélési formák önkéntességével. Sajnos az iskolarendszer és a kultúrafinanszírozás ez ellen hat. Nincs például készség rá, hogy az iskolában a másik kultúráját is tanítsák, hogy például cigány meséket is tartalmazó gyermekkönyveket adjanak ki. Pedig valahol itt, az óvodás-kisiskoláa korban lehet igazából megismertetni és elfogadtatni a különböző etnikai csoportokat egymással.- Antiszemitizmus. Nagyságrendjében kisebb problémának tetszik - sót: sokan úgy vélik, hogy csak Budapestre koncentrálódik, itt is az urbánus és népi értelmiség (ál)vitájában nyilvánul meg -, de nekem úgy tűnik, hogy hatókörében, a társadalmi értékek és a szolidaritás rombolásában jóval szélesebb a befolyása. Mi erről a véleménye?- Valóban sokan gondolják úgy, hogy ez Budapestről geijesztett probléma. De én, aki egy vidéki kisvárosban nőttem fel, pontosan érzékeltem a passzív

antiszemitizmus jelenlétét korábban is. Ezzel csupán azt akarom mondani, hogy megtévesztő lenne, ha bagatellizálnánk a jelenséget. Bár életben tartásában és konfliktusossá tételében igen nagy az értelmiség felelőssége, hiszen időről időre többlet muníciót szolgáltat hozzá. Egyaránt elítélem és veszélyesnek tartom mind a nyílt, mind a latens antiszemitizmust, hiszen elismert költők, írók szolgáltatnak érveket olyan társadalmi - félig müveit, félig polgárosodott vagy éppen az elszegényedéstől rettegő - rétegeknek, akiknek a szemében a hangadók referenciaértéket jelentenek. Ezáltal válik számukra ez a fajta előítéletesség és bűnbakkeresés elfogadhatóvá, sót legitimmé. Azt hiszem, hogy a gazdasági gondok elmélyülése miatt soknknak kapóra is jön az ilyen ideológia. Hiszen könnyen vett, kész magyarázatot találnak saját gyengeségeikre. Én nagyon súlyosnak tartom a mai antiszemitizmus jelenlétében és erősödésében a kormánykoalíció felelősségét. Az időben meg nem tett elhatárolódás visszaüt majd. Látom ezt a fiatalok gondolkodásmódjának változásában is. Én folyamatosan tanítok a jogi egyetemen, és azt tapasztaltam, hogy 1990-ben, 91-ben volt, hogy úgy mondjam: téma a diákok körében az antiszemitizmus. Magát a megközelítési módot elutasították, de azért több diákom úgy érvelt, ahogy az antiszemiták szoktak. Erre csak komoly történelmi és társadalmi analízissel lehet válaszolni, s nem aktuálpolitikai vagy érzelmi alapokon. Hiszen az előítéletesség természetéből adódóan érzelmihangulati töltésű. Azt gondolom, hogy naivitás lenne abból kiindulni, hogy a társadalomból egyszer és mindenkorra ki lehet űzni az antiszemitizmust, a fajgyűlöletet. Valószínűleg tartósan lesznek olyanok, akik zsidóznak, akik utálják a cigányokat, lesznek, akik neonáci nézeteket vallanak. A kérdés

mindig az, hogy a mindenkori hatalom gyakorlói hogyan reagálnak ezekre a jelenségekre? Hogy eltűrik, netán mosolyogva, vállvonogatva tudomásul veszik, vagy következetesen fellépnek, érvelnek ellene. Az Antall-kormány késlekedésének e tekintetben is túl nagyok a társadalmi költségei.-Az embernek az a benyomása, hogy amikor pedig végre Antallék elhatárolódtak Csurkától, akkor ennek nem annyira ideológiai, értékrendszerbeli okai voltak, hanem az, hogy a miniszterelnök személyét támadták.- Pontosan. Ezért nem tűnik társadalmilag hitelesnek ez a hatalmi manőver. Hiszen ha Csurka István nem támadja meg a miniszterelnököt, akkor ma is a kedvenc fenegyerek lehetne Éppen ezért én Antall József személyes felelősségét is felvetem abban, hogy az országban olyan lehet - egyes csoportokon belül - a közhangulat, amilyen, hogy a szélsőséges és intoleráns nézetek megerősödhetnek. Az más kérdés, hogy most láthatóan jó taktikai érzékkel semmisíti meg politikai ellenfeleit az MDF-en belül. De én ezt a folyamatot némi szkepszissel figyelem...- Nem írjuk le túl gyorsan a Csurkajelenséget? Nem tévesztjük meg önmagunkat is azzal, hogy kiszorul az MDF- böl, és ezáltal marginalizálódik ?- Most még nehéz pontosan bemérni ezt a folyamatot, hiszen erről sincsenek tapasztalataink. Én úgy hiszem, jobb volna, ha Magyarországon lenne egy szélsőjobboldali párt, és végre kiderülne, mennyien akarnak szavazni rájuk, mekkora a támogatottságuk. Azt is gondolom, hogy ebben a kérdésben rosszul politizált a miniszterelnök, amikor évekig erőfeszítéseket tett arra, hogy az MDF-en belül tartsa a szélsőjobbot. Mondván: miközben ezekre a szavazatokra is számítanak, egyben konszolidálni és befolyásuk alá vonni is képesek ezeket az erőket. Ez