Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-11 / 8479. szám

fogják nz egyházakat is átformálni a belső reformok. Azok pedig nem konzervatív irányzatúak. Szerintem ebben a kérdésben az a legfontosabb, hogy pontosan szétváljanak az egyházi és az állami funkciók.- A Fidesz markáns és következetes álláspontot képviselt az iskolai vallásoktatás és az egyházi iskolák kérdésében. Ügy véli, sikerült jó irányba terelni ezt a problémakezelést?- Én alapvetően helyeslem, hogy megteremtődtek a keretei az egyházi iskolarendszernek. Részint mert igény van rá, részint mert versenyhelyzetet teremt az oktatáson belül. Ez az érem egyik oldala. A másik: tudomásul kell venni, hogy nem lehet visszacsempészni a két világháború közti állapotokat. Ezért egy reális kompromisszumot kellene kötni. Az az igyekezet, ahogy az egyházak most a „mindent vissza" álláspontra helyezkednek, emberileg érthető, de a gyakorlatban elfogadhatatlan. Ugyanakkor azt hiszem, hogy mindkét félnek gesztusokat kellene egymásnak tenni. Például az ellenzéki pártoknak is érzékeltetniük kellene az egyházakkal, hogy egy más felállású koalíció esetén is a jogos és reális igényeiket kielégítik. Szerencsére az Alkotmánybíróság határozata egyértelmű: nem állhat elő olyan helyzet, hogy a szülök avagy a gyermekek belekényszerüljenek számukra világnézetileg elfogadhatatlan választásokba. Persze hogy ez a gyakorlatban is így alakuljon, ahhoz az önkormányzatok bölcsességére is szükség lenne. Arra, hogy legyenek bátrak a világnézetileg semleges iskolák védelmében.- Ha már iskola, akkor oktatás. Mi o kifogása a tervezett nemzeti alaptanterv ellen?- Egyáltalában kell ilyen alaptanterv?! Már az is nagyon jellemző, ahogy a vita folyik róla. Ugyanis olyasvalamiről vitatkozunk, ami nincs: nem ment ót az érdekegyeztetési szűrökön,

a szakmai fórumokon, hanem estik fantomként hol az egyik, hol a másik eleme feltűnik, és akkor a szakma ezt „szétszedi". Holott az oktatási reform talán az elkövetkező évek egyik legnagyobb társadalmi dilemmája. A mai helyzet katasztrofálisan rossz. És nemcsak a pénzügyi szűkösség okán, hanem mert merev és avult ismereteket ad át. Ezért én legsürgetőbbnek azt tartanám, hogy nyissuk ki az iskolarendszert; tegyük lehetővé, hogy mobillá váljon, hogy a fiatalok több időt tölthessenek el benne, s hogy lépcsőzetesen szerezhessék meg a különböző ismeretfokozatokat. Ez oldaná az ifjúsági munkanélküliség problémáját is. Az önkormányzatok regionális összefogásával pedig a különböző képzési központokat lehetne rugalmasabban megvalósítani. Ez nagyjából áll a szakképzés reformjára, de hasonló modell alapján kellene átformálni a felsőoktatást is.- Az államháztartás konszolidációs programja most készül. Sok a bizonytalansági faktor, de egy biztos: szeptemberben bevezetik a tandljrendszert - miközben a hozzá rendelt hitelkonstrukciók teljesen kidolgozatlanok. Mi erről a véleménye?- A tandíjrendszer bevezetését szükségesnek tartom, a módját elvetem. Diszkriminatív és társadalmilag megengedhetetlen, hogy valaki családi háttere vagy anyagi helyzete alapján jusson vagy ne jusson hozzá a tanulás lehetőségéhez. Az a politika, amelyik ezt megengedi vagy elősegíti, önmagát ássa alá...-A Fidesz amellett, hogy megállapítja ezt a helyzetet, milyen alternatívát tud nyújtani?- Pontos elképzelésünk van arról, hogy milyen hitel- és kompenzációs mechanizmusokat kellene beépíteni a rendszerbe. Szorosan együttműködünk a diákönkormányzatokkal, illetve az érdekvédelmi szervezeteikkel.

Nem csupán ebben a kérdésben, hanem az egész oktatási reformra nézve is meggyőződésem: 94 után az tud majd eredményt felmutatni, aki képes a szakmai koncepciókat jól egyeztetni. De ez igaz a kormányzati munka más elemeire is. Az elmúlt évek egyik nagy tanulsága éppen az érdekegyeztetés hiányából fakad. A következő kormányzat sikere tehát nagyban az érdekegyeztetési mechanizmusok hatékonyabb működtetésén is múlik.- Ezek szerint szükségesnek tart szociális paktumokat. Például miben?- Például a társadalombiztosításban. Különben az összeomló TB-rendszer maga alá temeti az éppen hatalmon lévő kormányt.- Kisebbségi ügyek. Hogyan vélekedik a határainkon kívül élő magyarság és a határainkon belül élő magyarság helyzetéről?- A liberalizmus egyik gyengesége volt, hogy időben nem kalkulált eléggé a nemzeti érzelmek retorikus és szimbolikus erejű kisajátításával a kormánypártok részéről, és ez olyan látszatot keltett, mintha privilegizálhatnák ezt a területet. Holott meggyőződésem, hogy a kisebbségi kérdésekre adható válasz alapvetően liberális: a másság tiszteletére, a toleranciakészségre és -képességre, a közösség és az egyén jogainak a tiszteletben tartására épül fel. Mondanék példát is erre. Általában abból a téves feltevésből szoktunk kiindulni, hogy mi innen pontosan jól látjuk a határainkon kívül élő magyarok problémáit. Nekem az a tapasztalatom, hogy ezzel á pozitív várakozással ellentétesen inkább egy romantikus vízió él a magyarországi magyarokban a nemzeti és a kisebbségi kérdésről. Ez a bizonyos „egy nemzetként dobban a szívünk” XIX. századi romantikája, ami az újabb tankönyvekből is kicsorog. Ezzel szemben az a realitás - legalábbis én ezt tapasztalom -, hogy egy magyarországi cigány vagy német vagy horvát sokkal gyorsabban megérti és elfogadja a felvidéki magyar, az erdélyi magyar, vagy a vajdasági magyar élethelyzetét, mint mi. Viszont a mi romantikus elvárásainkhoz próbálnak a határokon túl élő magyarok igazodni, és ebből sokféle félreértés fakad. Ezt a problémát is alapvetően liberális módon lehetne megoldani. Mindenekelőtt arra volna szükség, hogy a nálunk élő kisebbségeknek legyen jó törvénye. Olyan, amely pontosan rögzíti azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyeket ők kívánnak, és amelyben megőrizhetik identitásukat.- Ön másfél éve hatpárti egyeztetést ajánlott. Van-e elmozdulás ahhoz a kedvelt koalíciós elgondoláshoz képest, hogy olyan jogokat követeltek a határainkon kívül élő magyarok számára, amit az itt élő kisebbségeknek nem kívántak megadni.- Miután leültek egymással a pártok, még másfél évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy a kormánypártok is belássák: csak egyforma mércével lehet mérni. Nem lehet általában deklarálni a kisebbségi jogokat, és közben itthon szűkkeblűnek mutatkozni.-Miben kötöttek kompromisszumot?- Végül is rendszerré formált önkormányzati modellre - a hozzá rendelt jogosítványokkal együtt - épül fel a kisebbségi törvény. Ez egy nagyon lényeges megegyezés! Azt hiszem, hogy sikerül majd egy viszonylag jó kisebbségi törvényt elfogadnunk. De ez persze csak a napi gyakorlatban válhat hitelessé. Abban nem hiszek, hogy ez modellértékű lenne, és hogy ennek alapján formálódna a többi szomszédos állam kisebbségi jogalkotása. Ez is egyike a romantikus illúzióknak, melyek téves várakozásokon alapszanak. Mint ahogy az is illúzió, ha abban reménykedünk, hogy a mi jó törvényeink hatására majd az Európa Tanács „odahat”, 8 a regionális nemzetiségi-etni-