Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-11 / 8479. szám
Érzelmi viharok sűrűjében Az egyházak státusa - ma A költségvetési támogatás megtagadása a „destruktív szektáktól” és az Országgyűlés előtt fekvő javaslat - a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény módosítására - napi témává tette az egyházak jogi szabályozásának kérdését. Újságcikkek követik egymást, aláírásgyűjtés folyik, ugyanakkor a tiltakozások és elhatárolódások közepette úgy tűnik, hiányzik a tényleges helyzet tárgyszerű áttekintése. Európában ma általánosan elfogadott elv, hogy az állam világnézeti semlegessége a vallásszabadság alapja. Ugyanakkor ez a semlegesség az adott állam történelmi fejlődésétől és felekezeti viszonyaitól függően nagyon sokféleképpen valósulhat meg a gyakorlatban. Léteznek Európában államegyházi berendezkedések (így Észak-Európa protestáns országaiban vagy Görögországban), de van példa az áliam és egyház radikális elválasztottságára is (ez Franciaországban kifejezetten egyházellenes céllal történt, míg - igaz, nem európai - az Amerikai Egyesült Államokban vallásbarát indítékkal). A német nyelvű Közép-Európa állam-egyház viszonyának kulcsszava a koordináció: nincs államegyház, de radikális elválasztás sem, az állam nyíltan vállalja a történelmi-kulturális fejlődéséből adódó értékpreferenciákat és együttműködik a közjogi jogállással rendelkező nagyegyházakkal. Általában megfigyelhető, hogy a különböző megoldások konvergálnak egyfajta koordinációra nyitott elválasztás irányába (lásd Dél-Európa .datin’’ országainak fejlődését az elmúlt évtizedekben). Magyarországon 1791, Erdélyben 1568 óta a protestáns egyházak számára a vallásszabadság teljeskörűen biztosított. A vallásügyről szóló 1895. évi XLIH. te. a vallási közösségek számára két jogi formát különböztetett meg. A történelmi egyházakat bexetteknek, az újonnan alakulókat elismerteknek nevezte. A kommunista hatalom a civil társadalom fölszámolásával együn a vallásszabadságot is felszámolta. Az állam és egyház elválasztása 1949-ben alkotmányos tétellé vált. A rendszerváltás során ennek megváltoztatása egyik fél részéről sem merült föl, az új szabályozásnak is ez, illetve mélyebben az állam világnézeti semlegessége képezi alapját. Ma Magyarországot az állam és egyház elválasztottságának keretei között, a kettejük közötti koordinációra nyitott viszonyként jellemezhetjük. Az állam elismeri az egyházak pozitív szerepét és támogatóan áll a vallás ügyéhez, annak szabad gyakorlását pozitív tevékenységével is előmozdítja - mindezt az elválasztás garanciális szabályai között. Az állam és intézményei világnézeti kérdésekben semlegességre kötelezettek, ugyanakkor ez nem jelenti föltétlenül az állam közömbösségét a vallási ügyekben. Az 1895-ös törvény vallásfelekezet elismeréséhez legalább egy egyházközség felállítását követelte meg, tartalmilag pedig a törvények tiszteletét és a közerkölcsökkel való összhangot. A hitéletre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó szervezeti szabályzatot a vallás- és közoktatásügyi miniszternek (később az Állami Egyházügyi Hivatalnak) kellett jóváhagyás végett bemutatni. Mivel új szabályozás kidolgozását a jogalkotó nem vállalta föl, a törvény szabályai - igaz, alapvetően más tartalommal kitöltve - lényegében egészen 1990-ig hatályban maradtak. Az új, a rendszerváltás során, még az előző Országgyűlés által megalkotott szabályozás - fönntartva az egyházak közötti egyenjogúság 1948-ban deklarált elvét - 100 fő meglétét és az alapszabály-elfogadást írja elő csupán. Kimondja ugyan, hogy egyház (az alapítók nyilatkozata szerint az alkotmánnyal nem ellentétes és törvénybe nem ütköző) vallási tevékenység gyakorlására alapítható, de ezt tartalmilag a bejegyzést végző bíróság nem vizsgálhatja: az adott vallás „önértelmezésére” kell hagyatkoznia. Időszerű föltenni azt a kérdést, hogy az 1990-ben alkotott szabályok mennyire illeszkednek a hazai jogfejlődés vonalába és ma alkalmasak-e a megcélzott életviszonyok szabályozására. Magyarország áprilisban kihirdette „az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről” szóló európai egyezményt. Ez az egyezmény - összhangban a többi vonatkozó emberi jogi egyezménnyel - kimondja, hogy a „vallás vagy meggyőződés kifejezésre juttatásának szabadságát csak a törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a közbiztonság, a közrend, közegészség vagy az erkölcsök, illetőleg mások jogainak és szabadságának védelme érdekében szükségesek”. A rendszerváltás jogalkotásának - az elmúlt évtizedek tapasztalatai nyomán érthető - ódzkodása a „határozatlan jogi fogalmaktól” a mérlegelést igénylő szabályozás helyen a feltétlen normativitásra törekvés eredményeképp a mai magyar szabályozás semmilyen tartalmi vizsgálatot nem tesz lehetővé « bejegyzésnél-, így a jogot a nemzetközileg
