Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-11 / 8479. szám

A NAP INTERJÚJA Horváth Józseffel, a III/III-as csoportfőnökség egykori vezetőjével

„Sírig tartsd a pofád”—avagy létezik-e a lista

Magyar Hírlap, 1993. 6.4.

4

Egy most alakuló parlamenti csoport kéri, hogy vizsgálják meg, akadnak-e tagjai között egykori ügynökök. Miután évek óta tartó huzavona után még mindig nem született meg az „ügynöktörvény”, vitatható, ki tekinthet bele a listákba, ha léteznek egyáltalán, nyilvánosságra hozhatók-e az adatok. Horváth József, az egykori III/III csoportfőnökség vezetője érthetően sajátos szemszögből látja a kérdést, ám véleménye mégis fontos lehet, hiszen feltételezhetően olyan információk birtokában lehet, amely ekkel más nem rendelkezik.

— Természetesen hallottam a hírt, hogy az MDF szakadár csoportjával összefüggésben ismét előkerült a III/III-as ügy. Magam azonban nem ismerek semmiféle listát — jelentette ki Horvát József —, így csak feltételezem, hogy a miniszterelnök úr nem csupán vagdalkozik, amikor azt állítja: a Magyar Igazság nemzetpolitikai csoport egyes tagjai egykori ügynökök. Az a véleményem, hogy máig indokolatlanul nagy jelentőséget tulajdonítanak a III/III-as csoportfőnökségnek, jóllehet harmincesztendős tevékenységem alatt egyetlen büntetőügyre sem emlékszem, amelyet ügynöki jelentés álapján kezdeményeztek. Ugyanakkor ne feledjük: az ügynökök akkor a hatályos törvények alapján tevékenykedtek, és hihették, hogy jó ügyet szolgálnak. Egyébként az illetékeseknek azt is fel kellett volna ismerniük, hogy a titkosszolgálat tevékenységével kapcsolatban keletkezett adatok védelme — társadalmi rendszertől függetlenül — államérdek. Ha pedig valaki akár a korábbi dokumentumokat a napi politika céljaira használja, az ország biztonsági érdekeit veszélyeztetheti.

— Említette, hogy nem ismeri a listát. Miként vélekedik, mikor készülhetett egyáltalán az ügynökökről névsor?

. — Ilyen lista csak a, csoportfőnökség felszámolása után készülhetett — ha létezik egyáltalán. Úgy vélem tehát, valamikor 1990 januárjában vagy februárjában születhetett meg a névsor, s mindenképpen olyan emberek készíthették, akik nem álltak kapcsolatban az állambiztonsági szolgálattal. Én egyébként legalább négy listáról hallottam: akikkel erről beszéltem, felsorolták az első néhány személyt, de mindenki másokat nevezett meg. A hitelességhez tartozik, hogy olyan emberek is szerepelnek ezeken az állítólagos listákon, akiket az akkori szabályok szerint nem lehetett beszervezni.

— Kiktől szerezte ezeket az információkat?

— Olyanok tájékoztattak, akik ismerték a III/III-as csoportfőnökség munkáját, lehetett betekintésük a Németh-kormány utolsó heteinek eseményeibe, sőt, akár részt is vehettek a listák összeállításában.

— Sokszor elhangzott már az érv, hogy gyorsított iratmegsemmisítésfolyt, tehát valóban autentikus névsor nem létezhet.

— Nézze, a sajtóban erről megjelent írások erősen túloznak, mert ismereteim szerint elsősorban azokat az információkat semmisítették meg, amelyeket az 1989. október 23-án életbe lépett Alkotmány szerint tilos volt gyűjteni. Ebbe a körbe tartoztak az új pártokra, a korábban politikai okok miatt ellenőrzés alatt álló csoportokra vagy személyekre vonatkozó adatok. Tehát a megsemmisítés^