Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-01 / 8473. szám

Pesti Hírlap 1993.máj. 25. A LEGFŐBB ÜGYÉSZ ROSSZUL ÉRZI MAGÁT POLITIKUSI SZEREPBEN Nem lehetünk politikai harcok prédája GYÖRGYI KÁLMÁNNAL BESZÉLGET ZIMBER SZILVIA Patthelyzetbe került az ügyészségről szóló törvényi szabályozás, legalábbis mióta a parlament sürgősséggel napi­­rendjére tűzte, nagy a csönd körülötte. Sajtóközleményekből sejthető, hogy a kérdésben nincs politikai konszen­­íus, noha a nemzeti kerékasztal ellenzéki oldala 1989-ben az ügyészség alkotmányos jogállását illetően egységes volt. Az utóbbi időben számos érzékeny témával kell foglalkozniuk az ügyészségeknek. Folyik a tényfeltáró vizsgá­lat az 1956-os sortüzek ügyében. Vita zajlik a bíróságok függetlenségéróL A rendszerváltozás óta viharos gyorea­­saggal változnak a jogszabályok. E témákról kérdeztük Györgyi Kálmán legfőbb ügyészt. áfe — Köztudott, hogy ön megválasztása óla az ügyészségi reform kive, lót már korábban ü az voll. Ho­gyan érinti önt, hogy károm évvel kiválóiba lépése után wiég mindig teljesen bizonyla­tán a reform sorsat — őszintén szólva nem túl kellemes érzés. 1988 óta várat magára ez a reform. Már Kul­csár Kálmán javaslatot tett az ügyészség alkotmányjogi helyzetének és feladatainak újbóli megfogalmazására. Az ellenzéki kerekasztal politikai erői egyetértettek a reform­­elképzeléssel, de az akkori ál­lampárttal kötött egyezség hat témára korlátozódott, ezek közölt a ügyészség re­formja nem kapott helyei. Az 1989. októberi alkotmánymó­dosítás az ügyészség alkot­mányjogi helyzetét nem érin­tette, az ügyészségi törvény 1989. decemberi módosítása pedig a korábbi négy évvel szemben hat esztendőben ha­tározta meg a legfőbb ügyész mandátumát, hogy ne essen egybe a parlamenti ciklussal. A törvény miniszteri indoklá­sa szerint azért, mert a hosz­­szabb idő a törvényesség biz­tosításának feltétele lehet. Ab­ban, hogy elvállaltam a leg­főbb ügyész tisztségét, nem kis szerepe volt annak a lehe­tőségnek, hogy közreműköd­hetek egy nagyszabású re­form megvalósításában. F.zi vonzó szakmai feladatnak te­kintettem. 1990 nyarán felke­restem a miniszterelnök ural, és felajánlottam, hogy mun­katársaimmal előkészítjük az új ügyészségi törvény kon­cepcióját, sőt a tervezetek szö­vegét is. F.rre aztán felkért a kormány, és 1991 tavaszára alapos tudományos előkészí­tés után elkészüli a koncep­ció. A kormány ezt azzal fo­gadta el, hogy az alkotmány módosítás szükségessége mi­igazságügy-miniszter úgy gondolta,— s ezt én is jónak tartottam —, célszerű volna előrehozni az ügyészi szolgá­lati viszony szabályozását, az alkotmánymódosítást igénylő reformmal pedig várjunk még egy kicsit, ősszel mégis úgy döntött, hogy az egész re­formcsomagot beterjeszti, s lényegét tekintve termé­szetesen ezzel egyetértettem. A sajtóból értesültem arról, hogy a vezető kormánypárt egyik vezető testületé nyilat­kozatban voksolt a reform megvalósítása mellett. A kor­mány által a parlament elé terjesztett tervezet egy-két vo­natkozásban ugyan eltér az eredetitől, elvi fenntartásaim, alkotmányos aggályaim azon­ban emiatt nincsenek. • —Hol tart ma az i&h ' — Az Igazságügyi Minisz­térium kezdeményezésére április 30-án létrejött egy egyeztető tárgyalás, ahol a Legfőbb Ügyészséget helyet­tesemmel, SátoriJánossal mi, a minisztériumot lsépy Tamás politikai államtitkár, vala­mint két helyettes államtitkár képviselte, a pártok szakértő­ket, az SZDSZ megfigyelőt küldött. Érdemi véleményt csak a Fidesz fogalmazott meg annyiban, hogy nem lát okot álláspontja megváltozta­tására. Az Országgyűlés ápri­lis 19-én 59,6 százalékos több­séggel a reformcsomag sür­gős tárgyalásáról döntött, az illetékes bizottság azonban még nem kezdte meg a vitát. — Azt kallotlam, önt igen elkedvetlenítette a reform politikai kudarca. Mit gondol, vajon mi lekel e huza­vona okát — Nem kívánok foglalkoz­ni az ügy politikai vonatkozá­saival, már csak azért sem, mert lenni e téren úgysem tu­dok. Személy szerint engem azért érint érzékenyen ez a patthelyzet, ahogyan ön ne­vezte, mert 1988 óta űrt ez a „reformra várva" állapot az ügyészségeken, és egy szerve­zetnek nem tesz jót, ha tartó­san bizonytalan a helyzete. A reform eredetileg tisztán szakmai kérdésként merült fel, s mára politikai csinnad­rattává vált, hogy miért, arra nem az én tisztem válaszolni. Sajnálatosnak tartom, ha egy korábban egységesen támo­gatott reform a későbbiekben politikai harcok prédája lesz. Az ügyészségi reform az igaz­ságszolgáltatási reform része, amelynek hordereje a múlt század utolsó harmadában végbevitt igazságszolgáltatási reformhoz mérhető, ájfc r-zdz ellenzjk isttóT tzrrty hogy az ügyészség, elve­szítve függetlenségét, a kor­mány eszközévé válhat. Ón nem félti az ügyészséget attól, hogy politikai szerepre kény­­turul a reform utáni — Távolabb, nem pedig közelebb kerülne az ügyész­ség a politikához. A jelenlegi alkotmányjogi felállás szerint a legfőbb ügyész több tekin­tetben kvázi-miniszteri sze­repre kényszerül, hiszen in­terpellálható a parlamentben, részt vesz az Országgyűlés ülésein, noha felelőssége nem lehet politikai természetű. Azért, mert nem politikai fel­adatai vannak, hanem jogal­kalmazóként a törvényeknek, a jogszabályoknak van aláren­delve. A legfőbb ügyész a par­lamentben feltett kérdésekre csak szakmai választ adhat, e választ azonban politikusok, politikai szempontok alapján minősítik. F.z az ellentmondás aligha oldható fel másként, mint az alkotmányjogi helyzet megváltoztatásával. A túlpoli­­lizálás veszélye épp a jelenlegi helyzetben áll fenn, a képvise­lők, a frakciók most vannak abban a helyzetben, hogy att le kell folytatni a politikai egyeztetést, és elő kell készíte­ni a törvényjavaslatokat, fele­lősnek pedig az igazságügy­­minisztert és engem jelölt meg. — Az alkotmánymódosi­tás és kél törvény terveze­te el is készült 1992 nyarára, de csak most került a parla­ment elé. A politikai egyezteté­sek viszont, úgy tudom, nem vezettek eredményre... — 1991 júniusában volt két ' megbeszélés, ahol úgy tűnt, az alkotmánymódosítás­hoz szükséges egyetértés megszülethet. Az októberi po­litikai egyeztető tárgyaláson ez a konszenzus felbomlott, és — legalábbis a liberálisok ré­széről — nem e vi és nem is szakmai megfontolásból, ha­nem kifejezetten aktuálpolili­­kai okokból. F.z azonban a ko­­difikációs munkát nem aka­dályozta. A reformcsomag ré­szeként elkészült az alkot­mánymódosítás, a Magyar Köztársaság ügyészségéről és harmadikként az ügyészség egyes feladatairól szóló tör­vény tervezete. A kodifikáuós munkát némileg lassította a munkajog időközben végbe­ment átfogó reformja. Az ügyész nem sorolható be a köztisztviselők közé akkor sem, ha szervezetileg a végre­hajtó hatalomhoz kapcsoló­dik.-Az ügyészségi szolgálati viszont több tekintetben a bí­rói jogviszonyhoz közelíti az, hogy az ügyész tevékenysége szorosan kötődik az igazság­szolgáltatáshoz. A reform nem változtatja az ügyészsé­get közigazgatási szervezetté, hanem sajátos igazságszolgál­tatási-közigazgatási szervtí­­pust ilakít ki. így tehát sajá­tos jogállást kelleti meghatá­rozni az ügyészek számára. Bár valóban kész volt a terve­zet tavaly nyáron, politikai tá­mogatás hiányában nam ka­rült a parlament elé. Akkor az

Next

/
Thumbnails
Contents