Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-04 / 8475a szám

Magyar Hírlap 1993.jún.1. Lambsdorff: a nacionalizmus a kommunisták utolsó mentsvára Biztonságos változást ígér az SZDSZ MH-tudósitás____________ Az SZDSZ rendkívüli kül­döttgyűlésén szombaton nagy többséggel döntöttek arról, hogy a párt teljes jogú tagként kéri felvételét a Liberális Inter­­nacionáléba. Szintén meggyőző többséggel‘fogadták el a küldöt­tek az SZDSZ új alapszabályát. Pető Iván pártelnök és Kuncze Gábor frakcióvezető világossá tették: az SZDSZ nem hajlandó támogatni a Szabó Iván nevével fémjelzett gazdasági programot. A szabaddemokraták akkor sem fogják megszavazni a költség­­vetési és adótörvényeket, ha en­nek következményeként idő v előtti választásokat kell tartani. Pető Iván is azt hangsúlyozta, hogy nem támogathatják Szabó Ivánt. A küldöttek a szombati program első napirendi pontjaként szavaztak a Liberális Internacionálé teljes jo­gú tagságának kérdéséről. Pető Iván előterjesztésében elmondta: természetes, hogy egy párt csatla­kozni kíván valamelyik nagy nem­zetközi párszövetséghez. Az is ter­mészetes, hogy az SZDSZ a Liberá­lis Intemacionáléhoz kíván kapcso­lódni. A pártelnök elismerte: ko­rábban voltak viták az SZDSZ-en belül a teljes jogú tagság kérdésé­ben, ám mára egyértelművé vált, hogy a döntő többség ezt támogatja. Ezek után a küldöttgyűlés döntő többséggel szavazta meg a teljes jogú tagként való csatlakozási A szavazás végeredményének ismeretében lépett a mikrofonhoz Otto von Lambsdorff, a Liberális Internacionálé elnöke, aki hozzászólásában nem hagyott kétsé­get afelől, hogy az LI vezető testületet egyhangúlag támogatják az SZDSZ felvételi kérelmét. Lambsdorff egye­bek mellett kijelentette: „számomra Csehország, Lengyelország és Ma­gyarország helye az Európai Közös­ségben van." Szerinte az elmúlt idő­szak eseményei azt bizonyítják, hogy a kommunizmus bukása nem jelenti automatikusan a liberalizmus győzel­mét. a szabadság ugyanis több mim a szocializmus hiánya. Különösen ag­gasztónak tartja a biztonsági gondok megoldatlanságát és a nacionalizmus romboló erejét. Lambsdorff hangsú­lyozta: a nacionalizmus a kommunis­ták utolsó mentsvára. Véleménye sze­rint balról növekszik a szimpátia a túl­zott állami beavatkozás iránt, a jobb­oldal pedig soviniszta-nacionalista in­dulatok gerjesztésével kívánja elérni céljait. A két szélsőséges irányzatban közös a gyűlölet a tolerancia, az em­beri méltóság ellen. Az LI elnöke elismerését fejezte ki azért, mert a magyarországi ellenzéki pártok akkor is felemelik a szavukat a nacionalista megnyilvánulásokkal szemben, ha azok kormánypárti kö­rökből érkeznek. — Csurka úr szavai nem a szabadság és a demokrácia melletti kijelentések — tette hozzá Lambsdorff, aki szerint biztató, hogy hazánk két erős liberális párttal ren­delkezik. Beszéde végén annak a re­ményének adott hangot, hogy legkö­zelebb már kormánypártként üdvözöl­heti a szabaddemokratákat. — A legutóbbi küldöttgyűlés óta eltelt időszak bebizonyította, hogy az SZDSZ maga mögött hagyta a koráb­bi belső konfliktusait — kezdte hely­zetértékelő beszédét Kuncze Gábor parlamenti frakcióvezető. A lakosság nagyobb része ma úgy gondolja, hogy az SZDSZ-nek helye van a jelenlegit felváltó új kormánykoalícióban. — A szabaddemokraták fő ellensége a munkanélküliség, az infláció, a bűnö­zés, a félelem, a kiszolgáltatottság és a bizonytalanság — mondta Kuncze. A bajok gyökere az, hogy az Antall-kor­­mány figyelmét és erejét a gazdaság­­politika helyett a hatalmi politikára összpontosította, a gazdaság érdekeit saját hatalmi céljainak rendelte alá. — Azonnali jólétet az SZDSZ sem tud ígérni — hállhattuk —, ígérni tudja viszont, hogy a rendelkezésre álló forrásokat jobban használja fel, ígérni tudja a gazdasági-politikai viszonyok átláthatóságát is. Az SZDSZ úgy gon­dolja. hogy nemcsak Magyarország, hanem az egész régió számára két do­log a legfontosabb most: a biztonság és a változás, ezért a választásoknak számukra az a tétje, hogy megkapjuk­­e a bizalmat a biztonságos változások végrehajtásához. Beszédében a frak­cióvezető az MDF—Fidesz ingatlan­­ügyletre célozva elmondta: a kor­mány korábban miniszteri tárcákkal nyerte meg szövetségeseit, most négyzetméterekkel kívánja megtenni ugyanezt. — Fiatal barátaink talán nem tudják: csak elvek és programok alapján lehet megállapodást kötni, legalábbis az SZDSZ-szel. Kuncze felszólalása után részpoli­tikai programbeszédek hangzottak el. — Az 1994. évi választások után a li­berális közép által vezetett kormány lesz csak képes a gazdasági helyzet gyökeres megváltoztatására — hang­súlyozta Tardos Márton. Elmondása szerint e kormány előtt három sürgős feladat áll majd: megteremteni az ipar strukturális átalakításának és a piaci igényekre orientált, szakosodott me­zőgazdasági termelés kibontakozásá­nak feltételeit, illetve meg kell indíta­ni azoknak az infrastrukturális szol­gáltatásoknak a kiépítését, amelyek léte lehetővé teszi új üzemek létreho­zását. A kormánypolitika talán legke­ményebb bírálata Magyar Bálint ne­véhez fűződik, aki pártja agrárpoliti­kai elképzeléseiről beszélt. Szerinte a legnagyobb baj az, hogy a kormány intézkedései az agrárágazat vala­mennyi szereplőjét elbizonvtalanítot­­ták.

Next

/
Thumbnails
Contents