Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-04 / 8461. szám
Népszava, 1993.4.30 FÖCZE LAJOS (Autonóm Szakszervezetek): Az Autonóm Szakszervezetek számára 1993. május 1-je a •munkavállalók, ».valamint a munkanélküliek érdekeit is szolgáló közös fellépés, a szolidaritás napja. Egyben jelenti a társadalombiztosítási választásokra, továbbá az üzemitanács-választásokra történő felkészülést is. Az Autonóm Szakszervezetek 1993. május l'-jét ott köszöntik, ahol a tagszervezeti tagság él és dolgozik: a munkahelyeken és a településeken. Így többek között sor kerül a Hungarocamion dolgozóinak találkozójára a XVII. kerületben, a vegyészek hagyományos III. kerületi, gázgyári találkozójára, a vízügyi, közszolgálati dolgozók IV. kerületi, megyeri majálisára. Ünnepelnek Ajkán, Inotán, Nyergesújfaluban, Pakson, Százhalombattán, Székesfehérvárott és még számos helyen az országban. Mit akarnak az Autonóm Szakszervezetek? 1. Békét, szabadságot, belső nyugalmat és biztonságot a magyar népnek. 2. Munkát, kenyeret, biztonságos jövőt a munkavállalóknak és családjuknak. 3. Üj munkahelyeket létrehozó országos, regionális és térségi programokat, vállalkozásösztönzést, privatizációt, szerkezetátalakítást; tulajdonrészt a dolgozóknak is. 4. Megélhetéshez szükséges bérmegállapodásokat. 5. Kollektív szerződést minden munkahelyen. 6. Olyan munkakörülraényeket, munkavédelmet, foglalkozás-egészségügyet és környezetvédelmet, amely biztosítja a munkavállalók és a lakosság egészségét. 7. Az ifjúságnak perspektívát, amely biztosítja az első munkába állás, a felnőtt életkezdés minimális alapjait. 8. A nőknek az anyai hivatás és a munkavállalás közötti összhang lehetőségét biztosító megoldásokat. 9. Igazságos és rugalmas nyugdíjrendszert. 10. Autonóm társadalombiztosítási önkormányzatokat; az egészség-, a nyugdíj- és a baleset-biztosítás rendszerének fokozatos kiépítését. I 11. A munkavállalók részvételi jogát gyakorló üzemi tanácsokat. 12. önállóan és felelősen cselekvő, együttműködni kész, egymással akcióegységre lépő szakszervezeteket. Erőnket, tetteinket az öezszehangolt érdekképviseletre, az érdekek és az értékek védelmére, a munkavállalók közötti szolidaritás erősítésére fordítsuk. Ne feledjük: a szakszervezetek tagságának érdekei azonosak. DR. KUTI LÁSZLÓ (ÉSZT): ' Keressük a helyünket május 1-jén, de még nem nagyon találjuk. Keressük a formát, hogyan ünnepeljünk, de még nem találtuk meg. Keressük a helyet, hogy hol ünnepeljünk, de még erre sem leltünk rá. S ez bizony gond, hisz ez az ünnep a munka ünnepe, ugyanúgy a miénk, az értelmiségi területeken . dolgozóké, mint mindenkié. 1 akinek valami köze van, volt : vagy lesz a munkához. Ünneplés gyanánt kötelességszerűen részt vettünk az elmúlt évtizedek május 1-jei rendezvényein a tömegben, zászlókat, transzparenseket víve, vagy csendesen lépkedve az intézmény díszes vagy kevésbé 'díszes gépkocsija mögött, miközben azon gondolkoztunk, hogy tehetnénk az ünnepet személyesebbé, „bensőségesebbé", kicsit a magunkévá. És telt is az ötletekből bőven. Mindaddig, amíg „ajánlott” volt a részvétel, hiszen oldani kellett a merevséget. Az indulás előtti munkahelyi beszélgetések, a házi ünnepségek, melyeket esetenként a társadalmi munkások jelképes jutalmazása is színesített, a családos összejövetelek, a sportrendezvények, a gyermekvetélkedők mind-mind népszerűek voltak. A napi munkától, a munkakapcsolatoktól függetlenül összehozták az embereket, lehetőséget adva, hogv egy kissé más szemszögből is megismerjük egymást. Azt lehetett gondolni, ha egyszer elmúlik fejünk fölül a kötelező ünnepség rémképe, akkor adva van a lehetőség, a forma, hogy az ünnepet az ünnepért szeressük és ünnepeljük. De mit hcxz a sors, nem ez történt. Nem tudtunk mit kezdeni az előttünk álló szabadsággal, hiszien nem volt mit oldani, nem volt mit kiváltani. S ez, úgy tűnik, hiba volt. Na nem az, hogy nem törekedtünk az ünnep, vagy egy szelete teljes kisajátítására. Nem az, hogy nem tekintettük „szakszervezeti tulajdonnak” a munka ünnepét. Hanem az, hogy az értelmiségi munkahelyeken többnyire elmulasztottuk az együtt-fellépés esélyét, hogy nem tudtuk tartalommal megtölteni az ünnep adta lehetőségeket, hogy nem tettünk kísérletet öszszehozni a különböző intézetek, intézmények dolgozóit. Természetesen tudomásul kell vennünk, hogy az idei hajó ismét elúszott, s mi csak vidám karcsapásakkal követhetjük, jarvasolva tagjainknak, hogy töltsék úgy az ünnepet, ahogy nekik tetszik, ünnepeljenek ott, ahol akarnak, s bárhol is vannak, érezzék jól magukat. Ugyanakkor már most el kell gorw dalkoznunk azon, hogy mi legyen, hogy mit csináljunk jövőre! ÖRY CSABA (LIGA): 1989 óta május elseje nemcsak a munkavállalókról, a munkáról, de a szabad szakszervezetekről, a találkozásokról is szól. Mindig is úgy gondoltuk. hogy május elseje az a nap. amely alkalmat, lehetőséget nyújt a találkozásra olyan emberek számára, akiknek vannak közös gondolataik, akiknek van mondanivalójuk egymásnak, s ezért összejönnek. Természetesen családostul, hogy együtt múlassák az időt. Fontos, hogy ott legyen a .család is, mert ez a nap arról is szól, hogy az ember ne csak beszéljen a szabadságról, de érezze is azt. Olyasmit tehessen, amire a hétköznapokban nem, vagy alig van lehetőség. Az, hogy május elseje ünnep-e vagy sem, az sohasem volt kérdéses — akármennyire is próbálták lejáratni ezt az előző rendszer vezetői, akik ezt a napot a saját maguk ajnároztatására próbálták felhasználni. Május elsejét azonban se régen, se ma vagy ezután nem lehet kisajátítani. Hogy mit jelent május elseje a számunkra? 1989-ben ez volt az a nap, amikor a nagy nyilvánosság előtt is megmutathattuk, hogy: vagyunk. Akkor ez a különállás ünnepe i£ volt, ezért is rendeztük meg a Népligetben. Azóta már hagyománynyá nemesültek ezek a népligeti majálisok, melyek alkalmával nemcsak a független szakszervezetek, a demokratikus gondolatok képviselői, de a legkülönbözőbb önszerveződések képviselői is összejönnek, a zöldektől a családvédókig. Az éles szembenállás a két part között azonban oldódott. Nem véletlenül volt tavaly futóverseny a két liget között, sor került politikusok kölcsönös látogatására is. Ez azt jelenti, hogy ma már nem a különállás, hanem saját hagyományaink ápolása miatt rendezzük a majálist a Népligetben. Mert megszerettük. Mert már vannak emlékeink, amelyek idekötnek. Végül is itt volt a legújabbkori magyar történelem első szabad május elsejéje, itt mutatkozott be először a nyilvánosság előtt az Ellenzéki Kerékasztal, vendégünk lehetett az éppen újra engedélyezett lengyel Szolidaritás.
