Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-21 / 8470. szám
Új Magyarország 1993.máj.15. 47 A század gyermeke Beszélgetés Victor Vasarelyvel Annet-sur-Mame-i otthona vaskapujának fekete tömbje, az égnek szökő zöld tuják sora, a világot kirekesztő fehér kőkerítés és a napsütötte házat ölelő pázsitkoszorú a színek és formák nyugalmát sugallja. Úgy lehet, erre a harmonikus rendre éppen olyan szükségünk van, mint a vitaminokra vagy az oxigénre. A porta ura, Victor Vasarely szerint kötelezővé lehetne tenni ezt az igényt környezetünk alakításában, akár a higiéniát vagy a védőoltásokat. Persze, ő titkok tudója, hiszen birtokában van a módszernek, amellyel egymást kiegészítő, embert boldogító elemekké varázsolja a természetes és mesterséges szépséget. Csakis a járásán érződik a nyolc évtized fáradtsága. A tekintete, kimondott gondolatai fiatalembereket megszégyenítő energiát sejtetnek. Lám, most is ő a lelkesebb, a bizakodóbb, amikor pedig az emberről és a földi léte jövőjéről beszélgetünk, holott fél évszázaddal többet élt nálam, s micsoda ötven év volt az! w ,-A vágyaiban bízzon! Ezek irányítják cselekedeinket, amelyek csakis egyetlen pillanatig tűnnek rombolásnak vagy éppen építőjellegűnek. Egyébként, hála az égnek, kiegészítik egymást. Maga az emberi személyiség is sokféle tulajdonságot hordoz egyazon időben. Az emberiség mindig a múltjába kapaszkodik és szüntelenül a jövőért dolgozik. Nézzen körül! A változások egyre nagyobbak, egyre gyorsabban követik egymást és - egyre elfogadhatóbbak mindannyiunk számára! Mintha túl magas lenne nekem a rajzasztal melletti szék, amelyre a Mester ültetett. Kapkodom a tekintetemet a színpompás műterem képeiről a polc átlátszó plexidobozaira. Ezernyi piros kör, sárga és fekete kockák és rombuszok kínozzák a retinámat. Egy-egy lila és zöld háromszög elindul felém. A sárga és barna csíkok mintha távolodnának. A csend térít magamhoz. A tekintetét keresem. Vajon észrevette-e a zavaromat?- Persze, nem vagyunk egyformák - folytatja lassúbb tempóban. - Valamennyi ta- i lálmányunkat, de még a gondolatainkat is í legalább két aspektusból értelmezhetjük. Az emberek egy része a pénz mindenhatósága előtt hódol. Mások ex-librisét olyan fogalmak i fémjelzik, mint a szabadság, egyenlőség, testvériség. A rögtönzött történetfilozófiai eszmefuttatás egyetlen kérdőjellé zsugorított a magas széken, amelyen csak úgy tudok ülni öt percnél tovább, hogy a lábfejemet beakasztom a fémlábak keresztvasába. Csak ót merem nézni, mert akkor nem kavarognak előttem a pirosak, feketék. Ó meg mosolyog rám, egyre barátságosabban. Látom, már befogadott. A homlokomra ugrott szemöldökömről olvassa a kérdést, s megnyugtat:- Nem az a fajta sokoldalúság okozza a káoszt, amit időnként tapasztal maga körül. Már a klasszikus korban kimondották a híres mondatot: „aurea mediocritas". Arany középút. Azok vezérlő gondolata ez, akik nem jók vagy rosszak akarnak lenni, hanem vezetni igyekeznek embertársaikat az eltérő megoldások felé. A konkrét élethelyzetre gondoló emberfia esendőbb logikát követ. Fölmondanám neki a leckét, amely szerint a számítógéphez értő tudósok automatává alacsonyítják az embert, és ember for- I májúvá torzítják a gépet. A technológiai I fejlődés mértéke mérhetetlen, ám ez újféle analfabétizmussal fenyeget. A világ túliparosodott. A diplomások száma éppen úgy nő, mint a munkanélkülieké. Valamit mégis mondanom kell a mosollyal várakozónak:- Ön írta, hogy két évszázaddal korábbi viszonyok között is élnek emberek, annak ellenére, hogy néhány kilométerre tőlük atomerőmű üzemel...- De hozzátettem azt is, hogy előbb-utóbb a legkisebb ösvény is autópályába torkollik!- Kényszerpályán élünk; elfogadjuk az általunk kifejlesztett technológiák normáit, miközben elveszítjük hagyományainkat. Vajon megnyerhetjük-e a jövőt, ha elveszítjük a múltat? Hátradől, már szinte fekszik foteljában, akár egy fogorvosi székben. Sóhajt és eltűnődik.- Van is, nincs isokunka rettegésre-hűti buzgalmamat. - Embere válogatja.- Akiben ön bízik!- Nem az emberben bízom, hanem az emberiségben. Ez óriási különbség. Azt hiszem, Goethe mondta, hogy egy életen át tanulta a filozófiát, politikát, költészetet. Vénségére mégis meg kellett állapítanál, hogy nem tud semmit. Ez nagy igazság. Tehát nagyon valószínű, hogy a mai civilizáció a maga egyetemes és gépesített formájában egy új kultúra letéteményese lesz. A nyolcvanöt éves Vásárhelyi Győző pihenőt rendel el, de csak azért, hogy étellel, itallal kínáljon. Mindemellett hálátlanságom párját ritkítónak minősülhet, mert ez idő alatt is kérdéseket zúdítok rá, immár választ sem várva:- Van-e esélyünk a túlélésre ebben a csodáktól megfosztott világban? Mit kellene tennünk? A parancs és az engedelmesség, a türelem és a vehemencia I
