Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)

1993-05-21 / 8470. szám

Új Magyarország 1993.máj.15. 48 már kipróbáltattak. Mi hiányzik belő­lünk? A szeretet, a tisztelet, a szabadság­­érzet? A Mester látja, hogy nincs más meg­oldás. Lenyeli a süteményt és a poharat visszateszi az asztalra.- Az emberi természetben benne foglalta­tik az öröm, a kudarc, a dicsőség, a vasakarat. Ugyanígy az érzéseink, alkotásaink és gon­dolataink sokasága is. Az ember, a nagy ge­netikai kaland csúcspontja kétségtelenül do­mináns tényező, mert tud első lenni. Esen­­dösége, az éghajlati körülmények, káros szenvedélyei és még ki tudja, mi minden el­lenére. Kérdés, hogy milyen áron tudjaelérni azt, amire szüksége van. Mert hiszen nem csupán az önvédelemre és a fajfenntartásra van beprogramozva. Az önpusztítás esélyét is keresztként hordozza..1 Az ablakon túlra, a napsütötte kék­ségbe mutat:-Az esti égbolt azzal a tömérdek csillaggal micsoda illúzió! Hiszen a meteoritok mind­untalan másutt jelennek meg! Némely tár­suk örökre eltűnik. A folytonos változások közepette az ember igenis következetesen I igyekszik korrigálni tévedéseit: járja a maga útját!Még valamit: tessék tudomásul venni, hogy a természet fogalma kitágult. Ha úgy tetszik, kiteljesedett, hiszen immár szoros kapcsolatban van a kortárstudományok fej­lődésével. Egyszerre jelent kicsit és nagyot: az atomok és a galaxisok világát... A világ más-más pontján irtják egymást. Én azt mondom erre, ez éppen olyan szükségszerű­ség akár a béke! Az elfogultabbak felháborod­hatnak, mégis kimondom: az ellenfelek csele­kedetei szervesen kiegészítik egymást. Ön is tapasztalhatta, hogy bizonyos történelmi események mindig attól függően dicséretesek vagy felháborítóak, hogy kik és kiknek tálal­ják. Feláll, mintha indulni akarna a rajz­asztal felé, aztán egy oszlopnak támasz­kova mégis állva marad, és morfondí­rozva folytatja:- Ön legfeljebb attól lehet nyugtalan, hogy a folytonos változások csak még inkább nyomasztóvá teszik a múlt súlyát! Ezen kicsit töpreng, azután újra biza­kodóvá válik a hangja:- A döntő többség szerintem szüntelenül az építő megoldások felé halad. A vesztesek, kipusztulók helyébe újak jönnek, akiknek szintén megadott a választás esélye. Ezek a reményteljesnek és reménytelennek túnőpil­­lanatok, amelyek a gondolatainkban parázs-, lónak, folyamattá teljesülnek ki. A szüntelen organizációt, a vég nélküli fejlődésünket je­lentik. A megújulás, a pangás, a kiteljesedés, a hanyatlás váltakozva követik egymást, hi­szen még a legmerészebb újítások is csak né­hány pillanatig tűnnek forradalminak az emberiség történeti fejlődésének tükrében. A vörös gömbök, kék rombuszok mintha megnyugtatóan mozdulnának felém. Már nem idegesítik érzékeimet csaló, folytonos mozgásukkal. Inkább szórakoztat a jelenség, a fejem legkisebb mozdítására is reagáló színjáték, amely nyilván csak akkor szakadna meg, ha az ember szoborrá dermedne. A Mester a franciák által is pártolt szándékról, Eu­rópa népeinek egyesítéséről beszél. Azt reméli, hogy az országhatárok lassú, kö- I vetkezetes megszüntetésével a gyűlöl­­j ködés is megszűnik, amely már annyi I bajt okozott. j - Háromszázötven-négyszázmillió em­­\ bért késztethetnénk közös gondolkodásra - lelkesedik, s állítja: - Európa népei egyéb­ként is egy közös életnívó felé haladnak, attól függetlenül, hogy a nemzetek fiai más-más kultúrában születtek. Erősen remélem, hogy a háború egészséges versengéssé, a nagyra­­vágyásunkpedig éltető alkalmazkodássá sze­lídül.- És a sokféle nép nemzeti identitása, kultúrája? Ezeket nem fenyegeti a kö­zös európai ház gondolata és a technika növekvő mindenhatósága?- Én nem látok veszélyt. Tapasztalhatta, hogy Magyarországon is újraéledtek például a népi művészetek önmegvalósító formái, és valóságos mozgalommá izmosodtak az ápo­lásukra, terjesztésükre irányuló törekvések Másrészt a technikai civilizációnak sem az a célja, hogy elnyomjon más alkotó folyamato­kat, hogy a személyiség és ezen keresztül a nemzeti identitástudat pusztulását okozza. Semmi mást nem tesz, mint egy másik folk­lórt hív életre, amely az egyetemességen, a szerszámok, eszközök és a tudományos ered­mények közös hasznosításán alapul. Ilyen­formán segíti az egyedit, az egyéni sajátos­ságok kiteljesedését is. Victor Vasarely nem az ihletettség pil­lanatában dolgozik. Nem a feltörő extá­­zisra vár, még csak nem is az isteni su­gallatokra. Ezek helyett évtizedek mun- I kájával rendszerezte-programozta I összes festői tapasztalatát. A színek és a I fonnák nála algoritmust képeznek. ! Pontos terv szerint alkotja „multipliká­­it", szőnyegeit, plexidobozait, szerigrá­fiáit. Ugyanígy fürdőszobacsempéit, épületeit. Meggyőződése, hogy a művé­szi alkotó folyamat integrálható az ipar­ba.-A kép nálam nem végcél, hanem kiindu­lópont - vallja. - Elődeim tájképeket, akto- i kát, csendéleteket festettek évszázadokon át. 1 Ha ezeket látom, halálos unalom vesz erőt rajtam. Számomra egyetlen Michelangelo­­kép sem meríti ki az alkotás fogalmát. Sokkal inkább rajongok például az egyiptomi, afri­kaifolklór névtelen mestereinek munkájáért. Az egész planéta folklórja érdekel! Ezek az ismeretek fantasztikus méretekben gazdagít­ják lehetőségeimet. Máris sikerült bebizonyí­tanom, hogy néhány egyszerű ötlettel szí- I nessé, érdekfeszítővé, kulturálttá lehet for­málni a nagyvárosok betonrengetegét Pá­rizsban és Moszkvában, Pekingben és Chichagóban egyaránt. Szerintem elérjük, hogy az egész földünket behálózó épületszö­vevények ne törjék meg a bioszféra harmóni­áját. Mindössze arra kell törekednünk, hogy az adott természeti táj jellegének megfelelő horizontális esztétikában fogjuk össze az egész épített környezetünket.- Persze, az uniformizálódás veszé­lyét az ön elképzelései sem zárják ki, hi-I szén egyetlen alkotó tervez és irányít...- Számítottam erre az ellenvetésre. Csak­hogy én annyira ellene vagyok a zsenikul­tusznak, a mű szignálásával halhatatlanná avanzsáló művész imádatának, hogy egy egész csapatra való tehetséges fiatal alkotót meghívtam: dolgozzunk együtt! Ők is gon­dolkodó lények, továbbfejlesztik elképzelései­met a maguk módján. En csak egy vagyok a sok közül, a kollektív varázslat egyik cselekvő részese... Csupán kitaláltam egy új festészeti rendszert, egyfajta algoritmust, amely ép­pen úgy továbbfejleszthető, mint a hangjegy vagy a számrendszer. Remélem, nem tagad­ja, hogy a muzsika és a matematika folyton fejlődik, amíg csak ember él a földön. Kivár. Szórakozottan meglengeti a markában tartott négy-öt színskála csík­jait. Mintha lesné, vajon sikerült-e meg­győznie. Aztán a biztonság kedvéért még hozzáteszi:- Gordes-i alapítványomban felépítettem ! I egy háromszor három méteres, hatszázhu­szonöt rekeszes képernyőt, belsejében a szí­nes fény formákkal. A betérőknek csupán egy gombot kell megnyomniuk, máris végigpró­bálhatják az egész színskálát, mielőtt dönte­nének szűkebb vagy tágabb környezetük át­alakításáról. Ha teljesülnek elképzeléseim, a század gyermekének mondhatom magam. Munkacsoportunk minden esetben tovább variálja terveinket, és valamennyit sokszoro­sítja az eredetivel azonos minőségben. Az emberek a hagyományos burkolóanyagok áráért vehetik meg szerigráfiáimat, amelye­ket tetszésük szerint módosítva díszíthetik lakásukat. Az én szín- és formarendszerem csak annyira uniformizál, amennyire szük­séges. Társas lények vagyunk, közölni akar­juk egy mással a gondolatainkat. Ehhez pedig közös kódrendszerre van szükségünk, amely együtt fejlődik velünk, akár a számrendsze­rék. Az etnikai sajátosságok tiszteletben tar­tását, a személyiség tulajdonságainak meg­őrzését nem gátolom. Csupán segítek meg­határozni a képzelet világának lehetséges ’ kapcsolatait századunk tudományos, intel­lektuális és emberi fejlődésével. Mivel abszt-

Next

/
Thumbnails
Contents