Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-21 / 8470. szám
Magyar Hírlap 1993.máj .17. 46 alól. hiszen akii arra kényszerítenek, hogy elviselhetetlen körülmények között éljen. sőt. akit „elüldöznek", annak ki hányhatna szemére bármit is. Én magam esetek egész sorát ismerem. amikor a döntő lökés mitőlünk magyaroktól eredt, vagy a menekülőket emberi gyengeségeik üldözték el. Sütő András számára a mi magyar goebbelsecskéink. moráldebilitásban szenvedő köpönyegforgatóink nem léteznek. Az erkölcstelen román és a makulátlan magyar imigyen készülő szárnyas oltára azonban nem csupán hazug, gusztustalan is. ,A háború a meg nem értésből következik — írja Miodrag Pavloviéi szerb író. — Azért háborúzunk, mert nem tudjuk megérteni a másikat, és valójában nem is értjük, miért kellene ezt megtennünk. Ügy tűnik, mintha a másik megértése a saját létezésünket kérdóielezné mee. Minden háborúzó fél azt gondolja, hogy ha valaki ellenük harcol, az nem érdemli meg. hogy megértsük... Mintha mindenki azt kérdezné önmagától, miért kellene megértenem a másikat, az erőfeszítésem csak elismerést jelentene, szívességet tennék vele.” Sütő András és azok a székelyföldi vezetők, akik a prefektusválságot elfogult jelszavakkal próbálják tovább élezni, úgy érzem, máris itt tartanak. Joggal kérdezi Octavian Paler a bukaresti Romania Libera hasábjain: „Vajon a szóban forgó nyilatkozatok szerzői nem ismerik föl: épp annak esélyét bojkottálják, hogy a demokrácia olyan stádiumába juthassunk, melyben a kisebbségi identitás banális és természetes jog? Miért ragasz-' kodnak az RMDSZ egyes vezetői ahhoz. hogy a szélsőséges demagógiát elutasító románok is úgy érezzék: naivak voltak, amikor a közös nyelvezetben reménykedtek?" Úgy tűnik, Sütő András, Tőkés László és mások nem látják, hogy történelmi szerencsétlenségünk —: e térségben párját ritkító — szerencsével is társult: jóval többen vannak köztünk azok, akik az évszázad két kollektivista pestisének -rombolásai közepette képesek voltunk megőrizni józan eszünket, tárgyailagosságunkat. a szomszéd népek és az egyetemes emberi értékek iránti nyitottságunkat. A magyarság igazi katasztrófáját nem a sok vonatkozásban valóságos etnikai tisztogatás, hanem szellemi, morális értékeink felelőtlen elherdálása jelentheti. Azt persze magam sem vonom kétségbe, hogy Sütő András indulatai indokoltak, igazsága kétségtelen igazság s az általa és családja által elszenvedett sérelmek, a románok iránti őszinte rokonszenvből való keserves „kijózanodás” sem maradhattak következmények nélkül. Az is természetes, hogy az embernek vannak kiábrándult pillanatai, amikor ' keserűbben érez, keserűbben fogal! máz. De egy népe sorsáért felelős érj telmiséginek felül kell kerekednie az | ilyen pillanatokon. Igen, magam is i egyetértek azzal, hogy Tőkés László 1 konkrét helyzetünk vonatkozásában nem túl sokat, hanem tűi keveset mondott. Nem azokat a tényeket 1 mondta el. amelyekről a román közélet önvédelemből vagy közvetlen tapasztalatok híján nem képes tudo! mást szerezni. Az időnként valóban i vérlázító tények helyett emlegetett Tőkés László „etnikai tisztogatást". A sokkolás szándékával nyilván, arra azonban nem gondolt, hogy alig van eset. amikor az elüldöztetés hipotézise tényszerűen igazolható. Az. amikor lehetőségem van dönteni: engedem vagy nem engedem elüldözni magam, a szó semmilyen értelmében nem nevezhető etnikai tisztogatásnak. Esetleg az etnikai tömbök fellazításának, asszimilációs nyomásnak, jogfosztottságnak. de ez utóbbiakat bizonyos mértékig a román ellenzék is elismeri. „Etnikai tisztogatásnak" nevezhető viszont az állami intézményekből való kiebrudaltatásunk. Sajnos azonban Tőkés László nem erről, hanem a „szülőföldről erőszakos eszközökkel való elüldözés" értelmében vett etnikai tisztogatásról beszélt. Igaza volt tehát Szász Jánosnak, amikor úgy vélte, hogy Tőkés László tévedett. S talán nem is csupán tévedett: a mi kisebbségi problémáinkra jobbára érzéketlen Nyugatot sokkoló kijelentéssel próbálta ráébreszteni a magyar kisebbség helyzetére. A monarchia utódállamainak diplomáciája ezt a „sokkoló” módszert hovatovább háromnegyed évszázada alkalmazza. Nem jelentéktelen sikerrel. Csúsztatnak, ködösítenek, abszurd vádakkal illetnek... Gondoljunk bele, mi történik, ha mi is átvesszük ezt a stratégiát. Olyan ideológiai hadviselést indíthatunk el, mely csakis a szemben álló közösségek nemzeti radikalizációját, az elfogultság és a gyűlölet eszkalát.cióját idézheti elő. A tragédiaíró Sütő András ne venné észre, hogy az igazi tragédiába illő végkifejlet az lenne, ha épp most. íz utolsó pillanatokban veszítenék el háromnegyed évszázada józan önmérséklettel és bölcsességgel megőrzött türelmünket? Most. amikor egyre nyilvánvalóbb, hogy a történelem előbb-utóbb igazságot szolgáltathat nekünk? Nem arról kéne elsősorban meggyőznünk Nyugat-Európát. hogy a magyarságot a világtörténelemben példátlan sérelmek érték és érik ma is, inkább arról, hogy az összes közép-kelet-európai népcsoport közt — objektív okok miatt — a magyarság van abban a szellemi-morális állapotban. hogy a kisebbségi kérdés méltányos rendezése esetén nem csupán önként vállalhatja kisebbségi státusát, de mások számára is bizonyíthatná: a kisebbségi kérdés igenis csupán a területi és egyéb autonómiák átgondolt rendszere révén garantálható anélkül, hogy a megoldás az adott államok területi integritását fenyegetné? A sérelmi politika, az elfogultságok gerjesztése csupán ennek az esélynek az utópisztikus voltáról győzheti meg Európát. Hiába próbálják egyesek homokba dugni a fejüket, az empátiának — legalábbis ez idő szerint — nincs alternatívája. Tőkés László nem a szög fejére, hanem igenis mellé ütött. S az. hogy ebben kisebbségi életünk olyan egyénisége is követi ől. mint Sütő András, csak komoly aggodalmakra adhat okot. A szerző újságíró, a ,£rassói Lapok" munkatársa
