Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-19 / 8469. szám
A parlamenti pártok szavazati potenciálja Az „aktív hívektől” az „ellentáborig Magyar Hírlap, 1993. május 14. •'s Az 1994-es választásokon mondhat majd érdemi véleményt az ország lakossága a többpárti demokrácia első időszakáról. a pártok négyéves tevékenységéről. Mindaddig elsősorban a közvélemény-kutatások segítségével kaphatunk 1 képet arról, mekkora s milyen összetéte- I lű szimpatizánstábor áll az egyes pártok mögött, miként alakul a pártpolitikai erőtér. Ilyenkor (is) a legnagyobb figye- 1 lem természetszerűleg a pártok iránti ro: konszenvet kifejező, a potenciális szava| zótábor nagyságát mutató adatokat kísé! ri. Cikkünkben az értelmezési tarto- i mányi szeretnénk bővíteni: bemutatjuk a magyar választópolgárok parlamenti pártokhoz való viszonyulását a Jcözel- I ség-távolság" dimenziójában. Elemzé' sünk során a Szonda Ipsos havi rendsze- i rességgel végzett, a pártok megítélésével, a választási esélyekkel kapcsolatos közvélemény-kutatásainak eredményeit vesszük figyelembe. Elsősorban az imént már jelzett kérdésfeltevést, amely egy „most vasárnapi” választáson leadandó voksok iránt érdeklődik. Az így kapott adatokból, a választások élőn egy bő esztendővel nem prognosztizálhatjuk a választási eredményeket. Sokkal inkább a pártokkal kapcsolatos rokonszenvet-ellenszenvet. a pártpreferenciákat jelentik. Ezen adatok mellett még használni fogjuk a másodlagos preferenciákra (mely pártra szavazna még szívesen), a választásokon való részvételi hajlandóságra (elmenne vagy nem menne el szavazni. s mennyire biztos ebben), valamint a diszpreferenciákra (sorrendben mely két pártra nem szavazna semmiképpen sem) utaló eredményeket is. A pártoktól való távolságot egyben a rájuk vonatkozó szavazati potenciálnak is felfoghatjuk. A minimális távolságon erős, nagy valószínűségű választási szándékot értünk, míg a maximális távolság esetében a pártra való szavazás teljesen valószínűtlen, lényegében kizárható. Egy adott párthoz legközelebb állókat nevezzük „aktív híveknek”. Rájuk számíthat leginkább a párt. hiszen nemcsak kialakult politikai orientációval ' rendelkeznek, hanem a választáson való részvételüket is biztosra ígérik. Tudják, hogy egy párt melletti elkötelezettség kinyilvánítása a parlamenti választáson szükségszerű vagy legalábbis szokásos dolog. A következő csoportot — amely egy fokkal távolabb áll a párttól — nevezhetjük „várakozó híveknek". Rokonszenveznek a párttal, rá adnák a voksukat, ám a választáson való részvételüket kétségessé teszik. A harmadik csoport tagjai, a „passzív hívek”, kinyilvánított pártpreferenciájuk mellett abban is határozottak, hogy nem mennének el szavazni. Passzivitásuk valószínűleg egy általános — az adott párttól némileg független — politikai kiábrándultság következménye („elegem van az egészből”), vagy a politika befolyásolásával szemben megnyilvánuló kishitűséget takarja („mit számít az én szavazatom?”). Az előbbieknél nagyobb távolságra található egy adott párttól a „hátország". Számukra ez a párt nem elsőként jön szóba, hanem másodikként. A másodlagos preferenciák a választások eredménye szempontjából nagy jelentőséggel bírnak. Emlékezzünk csak 1990 tavaszára. Az akkori közvélemény-kutatá; sok azt mutatták, hogy az induló pártok I támogatóinak tarsolyában szavazati lehetőségként még ott volt többnyire másodikként. néhol harmadikként az MDF. Ez a jelenség a két forduló közölt már közvetlenül a választás végeredménvére is hatással volt. 1. Azokban a választókerületekben, ahol az első fordulóban támogatott pártjelölt nem jutott tovább, „jobb híján" ■ életbe léptek a másodlagos pártprefe- i renciák. amelyek kedvezményezettje az I esetek túlnyomó részében az MDF volt. I (Ahol a második fordulóban nem volt SZDSZ-jelölt. ott az SZDSZ-szavazók 44 százaléka támogatta az MDF jelöltjét, a kisgzdapárt szavazóinál ez az arány 39 százalék, a KDNP-szavazóknál 40 százalék volt.) 2. Olyan helyzetekben, amikor az első fordulóban támogatott jelölt, ha tovább is jutott, de jelentősen leszakadt az élről, nem biztos, hogy a „párthűség“ tartósnak bizonyult. Ilyenkor a voks átvándorolhatott az élen állókhoz, akik között 80-an az MDF. 63-an az SZDSZ jelöltjei voltak. S valóban mind a két I párt tudta növelni a szavazatokat a má! sodik fordulóban, igaz, a másodlagos ; preferenciák éllovasa, az MDF 29 szá- i zalékkal. míg az SZDSZ csak kis mér- I tékben. 5 százalékkal. 3. A másodlagos pártpreferenciák felerősödését hozhatta magával az is. hogy az első forduló eredményei az MDF számára voltak kedvezőek. (Ha i minimális különbséggel is. de megnverte a megyei listás szavazást — 24.7 százalékot szerzett, az SZDSZ eredménye t 21,4 —, továbbá az első fordulóban I képviselővé lett 5 jelölt közül 3-at a párt támogatott, a fennmaradó választókerületek közel felében vezettek az MDF jelöltjei.) i
