Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-19 / 8469. szám
szervezeti struktúrájának, más esetekben teljesen független attól. Az Egyesült Államokban működnek kormányszervek által finanszírozott kutatóintézetek is. Tipikus példa erre a légierő által 1947-ben létrehozón RAND Corporation, amely az elmúlt évtizedekben nagy hatást gyakorolt az amerikai nemzetbiztonsági politikára. A RAND függése a kormánytól csökkent a kezdeti időszakhoz képest, mert ma már magánalapítványok is támogatják, de a kutatói és véleménynyilvánítási szabadság kezdettől fogva érvényesült. Nyugat-Európában az alapítványi támogatás sokkal ritkábban fordul elő. A legelterjedtebb a külügy-hadügy és oktatási minisztériumokon keresztül történő finanszírozás. A Finn Külügyi Intézet az oktatási minisztériumon keresztül kapja a parlament által jóváhagyott költségvetési keretet, ugyanakkor a Dán Külügyi Intézet esetében a külügyminisztérium tölti be ugyanezt a szerepet. A Holland Külügyi Intézetben (Clingendael) mindhárom minisztérium szerepet játszik a finanszírozásban. A Svéd Külügyi Intézetet a parlament, a szakszervezetek szövetsége és a vállalkozók szövetsége finanszírozza közösen. A több forrásból történő finanszírozás pótlólagos eszközt jelent a kutatás függetlenségének biztosítására. Az Egyesült Államok törvényhozása jól szervezett kutatói és elemzőhálózatot tart fenn abból a célból, hogy megfelelő szakértők álljanak rendelkezésre a szenátorok és kongresszusi képviselők számára. Ez a megoldás Európában is terjed, már a lengyel törvényhozás is létrehozta a maga külpolitikai kutatóintézetét. A külpolitikai kutatást alkalmazott kutatásnak tekintik, ezért az intézeteket felügyelő és ellenőrző testületekben olyan kormányszervek képviselői ülnek általában, amelyek érdekeltek az eredmények hasznosításában és kompetensek a teljesítmények megítélésében. E felügyelőtestületek nélkülözhetetlen tagjai a nagy tapasztalaté diplomaták, a nemzetközi kapcsolatok elméleti szakértői, katonai szakértők, gyakran nyugdíjas tábornokok, valamint oktatási és tömegkommunikációs szakértők. Az intézeteket vezető igazgatók minden esetben tagjai a fenti testületeknek, ők adnak tájékoztatást az elvégzett munkáról. Az intézeti igazgatók kompetenciájába tartozik a kutatási programok összeállítása és a rendelkezésre álló pénzek felhasználásának engedélyezése. Az egész mechanizmus központi kérdése a kutatói gárda által képviselt szellemi potenciák minél hatékonyabb kihasználása. A ráfordítások hasznosulásának mértéke az elemzésekben, a publikációkban, tanulmányokban és könyvekben közölt gondolatok politikai döntésekben, oktatásban és tájékoztatásban való hasznosíthatósága. A Teleki László Alapítvány szervezeti struktúrája és működésének stratégiája nem követte a fejlett ipari 1 államokban kialakult megoldásokat. Az alapítványi forma ugyan a kor, mánytól való függetlenség látszatát ■ kelti, azonban az a tény, hogy az alapítvány kuratóriumában kormány: tisztviselő mondja ki a döntő szót, egyértelműen a függőséget fejezi ki. A kuratórium tagjainak összetétele nem tükrözi a külpolitikai kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazására irányuló törekvést. Az érintett intézetek munkatársai számára úgy tűnt, hogy a kuratórium a minimális érdeklődést sem tanúsította a kutatási iráj nyok és stratégiák kialakítása iránt. I Ez nagyfokú bizonytalanságot oko! zott, amelyet csak tovább fokozott a ' tisztázatlan jogviszony. Egyes vélemények szerint az alapítvány dolgozói magánintézmény alkalmazottai, de lehetetlen rámutatni egy személyre vagy egy tulajdonosi csoportra, aki vagy amely a munkaadó szerepében lépne fel. Az alapítvány költségvetése egyébként a Minisztertanács költségvetési tételei között szerepel. 1 A kialakult helyzetben a legcélszerűbb lépés az lenne, ha az alapítvány létrehozói feltennék a kérdést, hogy az eddig elköltött pénz milyen eredményeket hozott, és azt is megvizsgálnák, hogy az egyes szervezetek és személyek mivel járultak hozzá az eredményekhez. Ily módon talán a Tabajdi Csaba által felvetett gyenge teljesítményre is magyarázatot lehetne találni. Egy ilyen önkritikus elemzés ösztönözné a rögeszméktől való megszabadulást és talán a nyitottságot is 1 fokozná mások tapasztalatai iránt. Ha tekintetbe vesszük, hogy külpolitikai stratégiánk fő iránya a fejlett ipari demokráciákhoz való felzárkózás, és entiek érdekében készek vagyunk a politika, a gazdaság, a szociális ügyek és az oktatás gyakorlatának harmonizálására, miért ne tehetnénk meg ugyanezt a külpolitikai kutatásokban is. Matus János
