Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-03 / 8460. szám
Pesti Hírlap, 1993.4.28 40 ezekkel operált. Felhozta a párizsi bidonvillek példáját. Igaz volt! „Megszámolta" a sok millió munkané)külit. Igaz volt! Visszatérően beszélt a gyarmati kizsákmányolásról. Igaz volt! Csak éppen sohasem néztük meg az érem másik oldalát. A bidonvillek mellett csodálatos szociális lakásokban (HLM) milliók laktak. A munkanélküliek nem pénz nélküliek voltak. A gyarmatok pedig? Itt áljunk meg egy pillanatra . , Köteteket tesz ki a gyarmati kizsákmányolásról szóló baloldali irodalom, csak egy dologról nem beszélnek. Arról, hogy azok a ,Jelszabadult" országok a legfejlettebbek, ahol „nagy” volt a kizsákmányolás és azok a legszegényebbek, ahol soha sem volt kizsákmányolás. A legfejlettebbek nem véletlenül Marokkó, Algéria, Honkong, Tunisz és Kamerun stb., mint ahogy az sem véletlen, hogy ott a legnyomorúságosabb a helyzet, ahol soha sem volt kizsákmányolás. Például Nepál ésühütárT mindig is „szabadok" voltak. Talán nem véltlen, hogy csak az évi 110-150 dolláros nemzeti jövedelemre telik náluk. A.még most is „kizsákmányolásmentesen" élő indonéz és polinéz törzsek primitív ősközösségeiről nem is beszélve. Az igazán működő, az igazán jól ható keményszerkezetű demokráciák keserves évek kínlódásai után alakulhattak ki. F.urópában és Ázsiában egyaránt. Miért kellene elhinni a sajtócézároknak, hogy itt nálunk, „ha a kormány odafigyelt volna", ha „nem mulasztotta volna el a történelmi pillanatot", akkor itt egycsapálra tejes boldogság lenne. A ' „kizsákmányoláselmélett" és az „igazság” pillanatának elmulasztása együtt nagyon hatásosan hangzik még itt, az európaiasnak tűnő Magyarországon is. Pedig akad még más csapda is. F.z egyik legigazságtalanabb és leghazugabb csapda, amit a kommunista társadalmak volt haszonélvezői működtetnek. A demokrácia esélyegyenlőségének a rejtett aknájával felszerelt csapda. A teljes szabadság, az igazi piacgazdaság követelésének bajnokai nem mások, mint az „esdyegyenlőség” szemérmetlen kihasználói. Kik azok ma, akik a .Jelszabadult", minden állami és pártkorlátot levetkőző, új rendszerben különleges előnyöket élveznek? Nem nehéz kitalálni. Azok, akik magas állami és gazdasági pozícióik következtében „kiprivatizálhatták” maguknak fél-negyed, sőt tizedáron az állami vagyon mazsoláit. ók azok, akik addigi állami és hivatalos kapcsolataik segítségével és következtében a nemzetközi politikai, pénzügyi és gazdasági életben most jól gyümölcsöztethető s kapcsolatokkal rendelkeztek. Ók, azok akik baráti és rokoni kapcsolatok révén nyugati pénzhez jutottak, és ők azok akiknek a „goodwillje" lehetővé teszi thilliós tőkék behozatalát és működtetését „alapítványi" és magáncélokra. Vonatkozik ez természetesen a kultúra4 a művészet és a médiák minden területére, akár a gazdaság minden ágazatára. F.zek a volt nómenklatúralovagok többnyire független üzletemberként és szakértőként élvezik az ezernyi alapítvány dolláros és sok ezer forintos előnyeit. Ók azok, akik fennen hirdetik a szabadversenyt, mondván „győzzön a jobbik”, abban a szent meggyőződésben, hogy tudják, náluk .jobb” aligha lesz, hisz a Mucsáról vagy. Csepelről származó, most ébredő zöldfülűek egy pillanatra sem lehetnek komoly versenytársak. Arról nem beszélve, hogy az úgynevezett „alapítványi" pénzek ugyanúgy meg vannak „címezve", mint a pártállamiak annak idején. Legfeljebb most nem a pártbizottságon, hanem a kuratóriumban dől el, ki a méltó, és ki a méltatlan. Al ÁTALAKULÁS ÁRA Az átalakulásnak, a csendes , forradalomnak nagy ára van. Az árat, mint mindig, az „autszájderek", a nemzeti bruttó összterméket előállító kisemberek, kisvállakozók fizetik meg. A tejfolt pedig mint mindig, most is az elit, most is a Jegegyenlőbbek", a'hosszú ~íviizedek óla állandóan kezdeményezettek fölözik le. A demokratikus váltás súlyos kiadásait tehát nem lehet megtakarítani. A tapasztalatszerzés keserves tanulságait sokszorosan meg kell fizetni. F.z ellen alig lehelt valamit tenni. Azt a keveset is csak akkor, ha tisztában vagyunk azzal, ami itt történik. Ha felhagyunk a naivitással, és mindkét lábunkkal a földön j járunk. Ha végiggondoljuk teendőinket, és higgadtan számít’ juk ki, minek mi az ára, és mit érünk el vele. Ha elfeledjük a jelszavakat és a lehengerlő szöveget, s helyette elővesszük az egészséges paraszti bizalmatlanságot, s nem hiszünk csak a tényeknek. Tekintsük természetesnek azt, hogy a múlt rendszer nem nekünk adott soron kívüli lehetőségeket. Éppen ezért tudnunk illene, hogy ha váltani akarunk, magunknak is meg kell változni. Az új szakmákban, az új területeken pedig meg kell küzdeni a már ott lévőkkel. A kezdőnek, a kihívónak pedig mindig, mindenütt meg kellett kínlódnia a beilleszkedésért. F.z a küzdelem és a vele kapcsolatos „kiadások” az ára annak, hogy saját hazánkban végre előbbre juthassunk. Hogy megkezdjük érvényesíteni azt a tehetséget és szorgalmat, rhellyel sikerrel ütközhetünk a „régiekkel”. A csapdák léteznek. Elkerülni csak akkor tudjuk azokat, ha ismerjük működésüket és hatásukat. Sőt, csapdák mindig és mindenüttt vannak. Főleg az eddig ismeretlen terepeken, de nem lejiet kikerülni azokat se, ahol új, eddig nem ismert tevékenységbe'fogunk. ,A demokrácia kétségkívül soha nem látott lehtőségeket kínál. F.urópa és a világ távoli \ térségeinek megrohamozása páratlan kihívás, méltó a magyar néphez. É.rdekünk, hogy rohamunk sikeres legyen. A legfőbb feladat azonban csak akkor teljesülhet, ha sikerül felfedni, majd kikerülni azokat a csapdákat, melyeket a felkészületlenség, a járatlanság és az információk hiánya törvényszerűen működtet. F.zek felfedésére pedig megvannak az eszközeink, csak éppen észre kellene venni, hogy kik adják azokat a kezünkbe.
