Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-03 / 8460. szám
Az első felelősségre vonás — Ausztráliában Magyar Fórum, 1993.4.2941 „Szembesül az áldozat a kínzójával — 42 év után’ — cím alatt megjelent végre egy ÁVH-s tiszt első nyilvános megnevezése — no nem Magyarországon, hanem Ausztráliában. Magyarországon ilyen még nem volt, és ez híven tükrözi a rendszerváltozás elmaradását. Egyszer már valahol el kell kezdeni, és ha Magyarországon meg is feneklett a rendszerváltozás, a gazembervilág gazságait fel kell fedni, és a bűnösöket meg kell nevezni, mert ebbe az állapotba belerokkan az erkölcs, az egész társadalom erkölcse, a becstelenek büntethetetlensége és az áldozatok további elhallgattatása és megfélemlítése bűzös légkörében. Megértük azt is, hogy Magyarországon perek sorát zúdítják — no nem a bűnösökre, hanem — arra az újságíróra, aki meg merte nevezni a gyilkosokat. A bolsevizmus közigazgatási szerkezetét lebontották, de itt maradt a terrornak a törvényekben, joggyakorlatokba, eljárásokba, szokásokba, félelmekbe beidegződön szerkezete. Itt a politikai j fordulat nem elég. Itt ' olyan állapotokat kell ta- i ’ remteni, amelyben előállhat a polgári intellektuális bátorság, ami lebontja a bolsevizmusnak azt a változatát, amiben megfoghatóan már nincs benne, de még nem múh el. Megnevezi a gyilkost Ennek ismeretében érthető csak meg, hogy nem Magyarországon, hanem Ausztráliában áll elő az a történelmi pillanat, amikor az áldozat odaáll megkinzója elé, a gyilkos rendszer pribékje elé és a szemébe néz. Megnevezi! Erről folyik a vita itt, Magyarországon, már három éve, és a tízmillió magyar még nem jutott el arra a fokra, hogy megnevezze azt a néhány tízezret, akinek a hitványsága igazságszolgáltatásért kiált. Beteg állapot, amibe a lélek is belebetegszik.. Bárdy Tárnámé, Magda asszony, nem hagyta veszni igazát. Ot magát megalázták, megkínozták, férjét meggyilkolták. Bár eltelt azóta 42 év. azóta új házaséletre lépett, új életet kezdett távol szülőhazájától, de nem lett le arról a szándékáról, hogy megtudja. mi történt első férjével. Ebben a törekvésben szívós munkatársa lett Bárdy Tamás, a második félj. A pártállam megszűnése új lendületet adott nekik. Nagyon ésszerűen (magyarországi viszonylatban nagyon naivan) azt gondolták, hogy itt az ideje felfedni a múltat, megnyílnak a bűnös korszak levéltárai, okmánytárai, előjönnek a tanúk, lehet róla ir-. ni, beszélni. A hatóság nem segít Nagyon tévedtek. A felszínesen végrehajtott rendszerváltozsában nem találtak olyan hatóságot, amely segítő kezet nyújtott volna annak felderítésére, mi történt Magda első féijével. Somogyi Istvánnal. Valóban úgy lenne, hogy külföldön eltöltött évek kellenek ahhoz, hogy kellő mértékű felháborodást érezzünk a szadista bűnözők és gyilkosok takargatásának és megvédelmezésének ilyen mértékű gyakorlata láttán? Hát nem bűn ez is? Az elmúlt rendszer áldozata nem kaphat adatokat az igazsága kiderítése érdekében! Az új rendszer szabad sajtójában nem kap nyilvánosságot egyetlen olyan eset sem, amikor az áldozat felismeri a kínzóját, hozzátartozóinak gyilkosát. Egy olyan rendszer elmúlta után, amiben tízezreket gyilkoltak meg bit#r Ítélettel vagy anélkül, évii-, zedeken át tele voltak a. börtönök ártatlan és becsületes emberekkel, nem mert kiállni eddig még senki a nyilvánosság elé ... hát itt valami nagy baj van! . • Kirívó ellentétként az ausztráliai sajtó a legtermészetesebb kötelességének tartotta foglalkozni Bárdy Magda esetével, aki a saját maga indított a megtalált kínzója ellen eljárást. És ez, Ausztráliában, ugyancsak a iegternteszetesebben, felkeltette • nagyközönség érdeklődését * az áldozat iránti szimpátiát és a pribék iránti közutálatot. Bizonyosra vehető, ha a magyar igazságszolgáltatás feladatára ébred és kéri a bűnöző kiadatását, Auszt- rália nem fogja megtagad. ni. Addig azonban vidáman él, mint bűntársai a Rózsadombon, és latolgatja, miként indíthatna eljárást személyiségén esett sérelem vagy éppen rágal- mazás címén. A különbség azonban ott van, hogy — bár Ausztráliában sem bélyegezhető bűnözőként az egyén, amíg nincs róla bírói döntés — azért a tettesek felismerhetők és megnevezhetők félelem nélkül, a törvény iránti bizalom jegyében. Magda asszony nem i tartozott a szerencsés emberek közé, akiknek, ha elmúlt az egyik rendszer, ’amiben életük veszélyeztetve volt, nyugalmat hozott a másik. Igaz, 1945 'korszakváltásában kevéf ilyen szerencsés ember volt, az új rendszernek inkább a pribékekre volt szüksége, akiknek ranggal és jó modorral fizetett. Ez volt a sorshatározó. Magda, túlélve Auschwitzot, a német koncentrációs tábort, visszatért szülővárosába, Székesfehérvárra. Édesanyja és fivére (ugyancsak túlélték a háborút, de édesapja, akinek p háború előtt jól ismert tgyenruhaüzeme volt nem volt olyan szerencsés: egy német koncentrációs táborban pusztult eL Magda és édesanyja új életet kezdtek, egy Ids divatáruüzletet nyitottak. 1947-ben férjhez ment Somogyi Istvánhoz, akinek gyönyörű családi villájában laktak. Magda fivére, Pista, kiszökött az országból Bécsbe. Ezt követően Magda anyjához beköltöztettek egy szovjet katonát. Egy alkalommal a katonának Bécsbe kellett utaznia, házigazdája megkérte, vinne el egy kis ruhacsomagot Pistának. Ennek később szerepe volt sorsuk tragikussá fordulásában. Magda és félje nem sokat tudtak erről a lényegtelen eseményről. Két ávós jött Rákosi terrorja 1951- ben már szorongatta az egész országot, egyre több figyelmet igényelt az egyén lavírozása az események között Magda és férje igyekeztek csendesen meghúzódni a két és fél éves fiacskájukkal. Ez az az időszak, amikor éjszaka közepén elhurcoltak embereket a csengőfrász ideje. ők sem kerülhették el sorsukat 1951 márciusában egy este, amikor Magda fürösztötte kisfiát két civil ruhás ávós'jött értük, menjenek velük azonnal, „félórás tanúkihallgatásra’. Magda számára ez a fél óra két és fél év lett István részére a soha viszsza nem térés. Budapestre vitték őket a Fő utcába, személygépkocsiban. Az úton nem szólhattak egymáshoz. Külön cellába zárták őket. Megkezdődött a lealázó, embertelen kínzás, és az éjjel-nappali véget nem érő kihallgatások. Egy civil ruhás, középtermetű, gonosz tekintetű, kék öltönyös férfi volt Magda láhallgatója. Kegyetlen, szívtelen sza-
