Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)

1993-05-03 / 8460. szám

Az első felelősségre vonás — Ausztráliában Magyar Fórum, 1993.4.2941 „Szembesül az áldozat a kínzójával — 42 év után’ — cím alatt megjelent vég­re egy ÁVH-s tiszt első nyilvános megnevezése — no nem Magyarországon, hanem Ausztráliában. Ma­gyarországon ilyen még nem volt, és ez híven tük­rözi a rendszerváltozás el­maradását. Egyszer már valahol el kell kezdeni, és ha Ma­gyarországon meg is fe­­neklett a rendszerváltozás, a gazembervilág gazságait fel kell fedni, és a bűnösö­ket meg kell nevezni, mert ebbe az állapotba belerok­kan az erkölcs, az egész társadalom erkölcse, a becstelenek büntethetet­lensége és az áldozatok to­vábbi elhallgattatása és megfélemlítése bűzös lég­körében. Megértük azt is, hogy Magyarországon pe­rek sorát zúdítják — no nem a bűnösökre, hanem — arra az újságíróra, aki meg merte nevezni a gyil­kosokat. A bolsevizmus közigazgatási szerkezetét lebontották, de itt maradt a terrornak a törvények­ben, joggyakorlatokba, el­járásokba, szokásokba, fé­lelmekbe beidegződön szerkezete. Itt a politikai j fordulat nem elég. Itt ' olyan állapotokat kell ta- i ’ remteni, amelyben előáll­hat a polgári intellektuális bátorság, ami lebontja a bolsevizmusnak azt a vál­tozatát, amiben megfogha­­tóan már nincs benne, de még nem múh el. Megnevezi a gyilkost Ennek ismeretében ért­hető csak meg, hogy nem Magyarországon, hanem Ausztráliában áll elő az a történelmi pillanat, ami­kor az áldozat odaáll meg­­kinzója elé, a gyilkos rendszer pribékje elé és a szemébe néz. Megnevezi! Erről folyik a vita itt, Ma­gyarországon, már három éve, és a tízmillió magyar még nem jutott el arra a fokra, hogy megnevezze azt a néhány tízezret, aki­nek a hitványsága igazság­szolgáltatásért kiált. Beteg állapot, amibe a lélek is be­lebetegszik.. Bárdy Tárnámé, Magda asszony, nem hagyta veszni igazát. Ot magát megaláz­ták, megkínozták, férjét meggyilkolták. Bár eltelt azóta 42 év. azóta új há­zaséletre lépett, új életet kezdett távol szülőhazájá­tól, de nem lett le arról a szándékáról, hogy megtud­ja. mi történt első férjével. Ebben a törekvésben szívós munkatársa lett Bárdy Ta­más, a második félj. A pártállam megszűnése új lendületet adott nekik. Nagyon ésszerűen (ma­gyarországi viszonylatban nagyon naivan) azt gon­dolták, hogy itt az ideje felfedni a múltat, megnyíl­nak a bűnös korszak levél­tárai, okmánytárai, előjön­nek a tanúk, lehet róla ir-. ni, beszélni. A hatóság nem segít Nagyon tévedtek. A felszínesen végrehajtott rendszerváltozsában nem találtak olyan hatóságot, amely segítő kezet nyúj­tott volna annak felderíté­sére, mi történt Magda el­ső féijével. Somogyi Ist­vánnal. Valóban úgy len­ne, hogy külföldön eltöl­tött évek kellenek ahhoz, hogy kellő mértékű felhá­borodást érezzünk a sza­dista bűnözők és gyilko­sok takargatásának és megvédelmezésének ilyen mértékű gyakorlata lát­tán? Hát nem bűn ez is? Az elmúlt rendszer áldoza­ta nem kaphat adatokat az igazsága kiderítése érdeké­ben! Az új rendszer szabad sajtójában nem kap nyil­vánosságot egyetlen olyan eset sem, amikor az áldo­zat felismeri a kínzóját, hozzátartozóinak gyilko­sát. Egy olyan rendszer el­múlta után, amiben tízez­reket gyilkoltak meg bit#r Ítélettel vagy anélkül, évii-, zedeken át tele voltak a. börtönök ártatlan és be­csületes emberekkel, nem mert kiállni eddig még senki a nyilvánosság elé ... hát itt valami nagy baj van! . • Kirívó ellentétként az ausztráliai sajtó a legter­mészetesebb kötelességé­nek tartotta foglalkozni Bárdy Magda esetével, aki a saját maga indított a megtalált kínzója ellen el­járást. És ez, Ausztráliá­ban, ugyancsak a iegter­­nteszetesebben, felkeltette • nagyközönség érdeklő­dését * az áldozat iránti szimpátiát és a pribék iránti közutálatot. Bizo­nyosra vehető, ha a ma­gyar igazságszolgáltatás feladatára ébred és kéri a bűnöző kiadatását, Auszt­- rália nem fogja megtagad­­. ni. Addig azonban vidá­man él, mint bűntársai a Rózsadombon, és latolgat­ja, miként indíthatna eljá­rást személyiségén esett sérelem vagy éppen rágal­- mazás címén. A különbség azonban ott van, hogy — bár Ausztráliában sem bé­lyegezhető bűnözőként az egyén, amíg nincs róla bí­rói döntés — azért a tette­sek felismerhetők és meg­­nevezhetők félelem nél­kül, a törvény iránti biza­lom jegyében. Magda asszony nem i tartozott a szerencsés em­berek közé, akiknek, ha el­múlt az egyik rendszer, ’amiben életük veszélyez­tetve volt, nyugalmat ho­zott a másik. Igaz, 1945 'korszakváltásában kevéf ilyen szerencsés ember volt, az új rendszernek in­kább a pribékekre volt szüksége, akiknek ranggal és jó modorral fizetett. Ez volt a sorshatározó. Mag­da, túlélve Auschwitzot, a német koncentrációs tá­bort, visszatért szülőváro­sába, Székesfehérvárra. Édesanyja és fivére (ugyancsak túlélték a há­borút, de édesapja, akinek p háború előtt jól ismert tgyenruhaüzeme volt nem volt olyan szeren­csés: egy német koncent­rációs táborban pusztult eL Magda és édesanyja új életet kezdtek, egy Ids di­vatáruüzletet nyitottak. 1947-ben férjhez ment So­mogyi Istvánhoz, akinek gyönyörű családi villájá­ban laktak. Magda fivére, Pista, kiszökött az ország­ból Bécsbe. Ezt követően Magda anyjához beköl­töztettek egy szovjet kato­nát. Egy alkalommal a ka­tonának Bécsbe kellett utaznia, házigazdája meg­kérte, vinne el egy kis ru­hacsomagot Pistának. En­nek később szerepe volt sorsuk tragikussá fordulá­sában. Magda és félje nem sokat tudtak erről a lényegtelen eseményről. Két ávós jött Rákosi terrorja 1951- ben már szorongatta az egész országot, egyre több figyelmet igényelt az egyén lavírozása az ese­mények között Magda és férje igyekeztek csendesen meghúzódni a két és fél éves fiacskájukkal. Ez az az időszak, amikor éjszaka közepén elhurcoltak em­bereket a csengőfrász ide­je. ők sem kerülhették el sorsukat 1951 márciusá­ban egy este, amikor Mag­da fürösztötte kisfiát két civil ruhás ávós'jött értük, menjenek velük azonnal, „félórás tanúkihallgatás­ra’. Magda számára ez a fél óra két és fél év lett István részére a soha visz­­sza nem térés. Budapestre vitték őket a Fő utcába, személygépko­csiban. Az úton nem szól­hattak egymáshoz. Külön cellába zárták őket. Meg­kezdődött a lealázó, em­bertelen kínzás, és az éj­jel-nappali véget nem érő kihallgatások. Egy civil ru­hás, középtermetű, gonosz tekintetű, kék öltönyös férfi volt Magda láhallgatója. Kegyetlen, szívtelen sza-

Next

/
Thumbnails
Contents