Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)

1993-05-19 / 8469. szám

t

Magyar Hírlap, 1993. május 13.

Azé a múlt, aki megműveli

His Master’s Voice — kis hibával. Ez a kutya, mint látható, egyáltalán nincs élbűvölve saját gazdája hangjától. Olyannyira nem, hogy el is fordul tőle. De azért ott marad. A Nyilvánosság Klub emblémája pontosan ezt akarja kifejezni: azt, hogy a tájékoztatást kritikusan, de azt soha meg nem tagadva figyeli. A most induló, a Magyar Hírlap hasábjain rendszeresen megjelenő sorozatban arra vállalkozik, hogy alapos, tényfeltáró írásokon keresztül tájékoztatja a civil közönséget egy-egy, a tájékoztatással összefüggő terület anomáliáiról. A klub a nyár végétől már a választási előkészületekre (is) koncentrál; monitorcsoportja havonta egyszer a rádióban és a televízióban, negy edévente pedig a nyomtatott sajtóban tapasztaltakról tesz közzé tárgyilagos elemzéseket.

Ez év februárjában a kormány egy 3000-es rendelettel történészbizottság létrehozásáról döntött. „Az elmúlt rendszer éveiben elkövetett egyes bűncselekmények feltárására felállított bizottság" vezetőjévé Kahler Frigyest nevezték ki. Az alábbiakban e feltárómunka kapcsán a levéltári kutatások rejtelmeibe próbálunk betekintést nyújtani (már amennyire ez a dolog természeténél fogva lehetséges), s egyben keressük a kivezető utat. (De nem találjuk.)

Az idén márciusban K. L. úr egy megbízólevéllel zsebében bebocsátást kért Budapest főváros levéltárába, kutatás céljából. K. urat Varga László, a levéltár vezetője nem bocsáthatta be, több okból sem. Először is azért, mert az Igazságügyi Minisztérium nem jogosíthat senkit a Fővárosi Levéltárban való kutatásra, másodszor pedig azért, mert személyi jogok védelme alatt álló anyagok tanulmányozására (jelesül anyakönyvekről lett volna szó) csak a — budapesti — köztársasági megbízott adhat előzetes engedélyt. K. úr — a megbízólevélből is kitűnik — a kormány számára végez kutatásokat. Az véletlen egybeesés csupán, hogy egyben a

Pofosznak is kutat: kegyeleti ügyekkel foglalkozik, felderíti a halottainkat — mondták egy telefonérdeklődés során, hogy nem volt bent, egy óra után keressük.

Nem szeretnénk semmit a véletlenre bízni, ezért megkeressük Kahler Frigyest, a megbízót ma gát, úgyis mint bizottságvezetőt nem érzi-e egy kicsit túlzónak ez a .jogosult” kitételt, és egyáltalái mi célt szolgál ez a 3000-es kor mányhatározat, miért igyekeztek titkosak és névtelenek maradni a bizottság tagjai (addig, míg a HVG-ben megjelent a tény és a névsor, s ezután tartottak sajtótájékoztatót), nem beszélve a bi-j zottság összetételéről, igaz erről már inkább Balsai igazságügy-j miniszter urat kellene kérdezni.1 Kahler úr — aki civilben a bünte-! tőjogi és kegyelmi főosztály ve-1 zetője — készségesen fogad, és egyben meg is nyugtat: a .jogosult” szó csak annyit jelent, hogy az Igazságügyi Minisztérium kiemelt támogatást kér a kutatáshoz, egyébként pedig ez a megbízólevél önmagában így kevés mutatni kellen volna hozzá K. úrnak egy kutatási témát, és a titoktartási kötelezettségről szóló esküjét. A bizottság pedig az ’56-o< »őrtüzeket vizsgálja, tényfeltáró." céljából. A társadalom ismerje

meg történelmét — tájékoztat Kahler úr —, akit elmondása szerint elsősorban a hatalom mechanizmusa érdekel, és ha lesz igazságtételi törvény, a kutatási anyag annak is háttéranyagul szolgálhat. (Mint ismeretes, 1990 augusztusa óta uszkve ötször próbálkozott a kormány, illetve a koalíciós pártok igazságtétellel, mind ez idáig siketelenül.) Jó fél év múlva tudnak előállni egy könyvvel, amit majd több követ — kutatásaik függvényeként. Kahler úr, mint mondja, kőkeményen ki akarja zárni a kutatásból a politikát, s az összegyűjtött dokumentumokból sem lesz nyomozati anyag, hacsak elő nem kerül egy aláírt tűzparancs — ami elég valószínűtlen.

Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy közelednek a választások, magára vessen, aki nem próbál politikai tőkét kovácsolni '56 tragédiáiból. Nem kizárt, hogy Gáspár Miklós KDNP-s képviselő úr javaslata is ezér aláltmost meghallgatásra, s azért rendeltetett el immár országos érvényű tényfeltáró ügyészi vizsgálatot az ’56-os sortüzekkel kapcsolatban.

Gyanakvásunkra, hogy az — immár nyilvánosságra került — bizottsági névsor bizonyos egyoldalúságot tükröz. Kahler Frigyes azt válaszolja, hogy magánügynek tekinthető egy történész napi politikával kapcsolatos véleménye, meggyőződése. Az viszont szakmai szabályoknak van alávetve, hogy egy kutatásnak mit kell tartalmaznia. S a szakmai tisztességen túl, garancia a tényfeltárás tárgyilagosságára, hogy ilyen jellegű kutatást mások is végeznek. Könynyen kiderülhet tehát a turpisság.

Azt gondoljuk, ha így van ez, s miért ne lenne így, mitől mégis e kínos (hatból négy) MDF-es többség a bizottság tagjainál? Talán szakmai szempontok, speciális történész előképzettség indokolja a választást? Lehetséges, hogy az '56-os Intézetből, vagy az MTA Történelemtudományi Intézetéből senki nem jöhetett szóba? Lehetséges. A tűnődő megfigyelő magyarázatot keres a bizottsági jelölő — Balsai miniszter úr — motívumaira. S talál. Választottunk Kapronczay Károly, Kahler-bizottsági tag, a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár és Levéltár főigazgatója. Választásunk indoka lehetne, hogy e jeles intézmény adta miniszterelnökünket is, de nem erről van szó. Kapronczay úr — igazán nem akarom bántani — egy ideje Boross belügyminiszter úr főtanácsadója is, mellékállásban, levéltári kutatási ügyekben (szerepe jelentősen felértékelődött az utóbbi időben, de erről később), indokolt hát vizsgálat tárgyává tenni a főigazgató bibliográfiáját. Nos, az Országos Széchényi Könyvtár katalóguscédulái alapján elmondható, nevezett érdeklődési és kutatási területe széleskörű. írt az olasz egységről, a lengyel—magyar baráti kapcsolatokról, a biti államokról, a szülészeti segédeszközök történetéről, s nem utolsó sorban Jeszenszky (Jessemus) János koráról. Ez utóbbi — érthetően — felkeltette érdeklődésünket. Nos, e Jeszenszky (Jessenius) János és kora című könyv bevezetőjét nevezett Kapronczay Károly írta, szerkesztette Antall József (két társával), lektorálta Jeszenszky Géza. A szép kiállítású könyvet Jeszenszky (Jessenius) János mártírhalálának 350. évfordulójára adta ki a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum még 1971-ben. Bizony mondom, Kapronczay Károlynak egy darab '56-tal kapcsolatos publikációját sem sikerült fellelnem — mentségére szóljon, e tekintetben több bizottsági taghoz képest nem számít kivételnek. De megbízhatóságáról immár kételyünk nem lehet.

Vélhetőleg ugyané szempont motiválta négy évvel ezelőtt az illetékeseket, midőn 1989. április 26-án a koncepciós büntetőügyek felülvizsgálatára büntetőjogászokból és történészekből álló bizottságokat hozott létre. A Zinner Tibor vezette történészbizottság kilenc tagjából öten dolgoztak akkoriban az MSZMP Párttörténeti Intézetében. (A nevek akkor másnap megjelentek az újságokban. Ide kívánkozik az a — Kahler úr szerint — méltányolható magyarázat, mely szerint a mostani bizottsági névsor a tagok kifejezett kérésére nem jelent meg. a nyugodt kutatómunkát biztosítandó.)