Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)

1993-05-03 / 8460. szám

Figyelő, 1993.ápr.29 26 gg . ~e^v j...avagy kárpótlási | részvények pakettje?­A nyúl nem tagja a vadásztársaságnak ■? A tömeges privatizáció 1 egyik célja, hogy fellen­dítse a hazai tőkepiac for­galmát, hogy színt, pezsgést, és főképp kelendő részvénye­ket vigyen a Budapesti Érték­tőzsde sivár, állampapíroktól elnyomott hétköznapjaiba. Körképünk a tőzsde volt ügy­vezető igazgatójának, a tőzs­detanács elnökének, vala­mint a Lupis Brókerház és a Creditanstalt Befektetési Rt. igazgatójának véleményét vázolja. Hardy Dona szerint vala­mennyi, nagyszabású privati­zációt végrehajtó kormány­zatnak kötelessége lehetővé tenni az ebben való részvé­telt a széles néptömegek szá­mára. Az elmúlt néhány év­ben a társadalom enyhe pri­­varizációellenességé jórészt azzal volt magyarázható, hogy az emberek kirekesz­tettnek érezték magukat eb­ből a folyamatból. Most azonban a Budapesti Érték­tőzsde (BÉT) és a magyar privatizáció fordulóponthoz érkezeti. A kérdés mindkettő esetében az, hogy marad-e belteijes, szűk rétegekhez szóló intézmény, vagy képes nyitni tőzsdeképes cégek részvényeinek kedvezmé­nyes értékesítésével. Az ördög azonban most is a részletekben lakozik. A program nagyon gyorsan ösz­­szeomolhat, ha nem megfele­lő cégek kerülnek az értéke­sítendő csomagba. A vállala­tok 70—80 százaléka szár­mazhat az ÁV Rt. kezelése alatt álló, 20—30 százaléka pedig az ÁVÜ tulajdonában lévő cégekből. A tömeges privatizáció nem elsősorban a privatizáció gyorsítását, ha­nem inkább annak szélesíté­sét szolgálja, s ezáltal válik tőzsdeélénkítő programmá is. Ez az akció azonban nem jelent egyben tőkeinjekciót is az adott vállalatnak, ezért nem lehet valamennyi rész­vényét e program keretében eladni, a részvénytulajdon nagyobb hányadát olyan nagybefektetőknek kell felkí­nálni, akiktől pótlólagos tőke is remélhető. Szükség van tehát a kisbefektetők szá­mára biztonságot, a cég szá­mára plusz tőkét jelentő mar­káns, többségi tulajdonnal bíró szakmai befektetőre is, aki nemcsak az osztalékban érdekelt, hanem valóban tu­lajdonosként hosszú távra is gondolkodik és érvényesíti érdekeit v-A nyilvános kibocsátás, a tőzsdei bevezetés drága mu­latság,’’ám a gazdaság számá­ra most’ mindennél fonto­sabb, hogy a kisbefektetői megtakarításokat hosszú lejá­ratú részvényftnanszírozás­­ba lehessen - bevonni. ,.Na­gyon sajnálom, hogy a töme­ges privatizáció gondolata nem két évvel ezelőtt merült fel, mert akkor ma sem a tőzsde, Sem a privatizáció nem itt tartana. Ma ugyanis kevesebb a tőzsdeképes vál­lalat mint két évvel ezelőtt volt”—. mondja Hardy Do­na. ^ -i. ' Bokros Lajos úgy véli, a BÉT-nek alapvető _ érdeke, hogy segítse az ÁVÜ-t. a tőzsdeképes cégek felkutatá­sában, '. részvényeik nyilvá­nos kibocsátásának előkészí­tésében, mert a tőzsdét meg kell óvni a rossz cégek rész­vényeitől. Véleménye sze­rint egyelőre 15—20 olyan vállalat van, amely alkalmas a tőzsdei bevezetésre és egy részüket, a Danubiushoz ha­sonlóan lehetne privatizálni. De hangsúlyozza, hogy a kis­befektetői program nem pri­vatizációs technika, hanem inkább szociális kompenzáci­ós program, hiszen a privati­záció igazából azt; jelenti, bogy a volt áDami tulajdo­nos helyett megjelenik egy céltudatos, érdekeit érvénye­síteni tudó tulajdonos.- A nyilvános társaságok jellemzője, hogy a tulajdo­nos és á menedzsment éle­sen kettéválik, így ez utóbbi nemigen tud befolyást gya­korolni a tulajdonos döntései­re. így fennáU araiak a veszé­llyé, hogy az érékpapírpiacon megjelenik egy szakmai be­fektető, aki felvásárolja a részvényeket, leveri az árfo­lyamot és ezzel kásemmizi a tehetetlen kisbefektetőket Szükség lenne tehát a kisbe­fektetők érdekeit védő tör­vényre. "O • *: » Jaksity György a kisbefek­tetői részvényvásárlói prog­ramot kényszerpályán moz­gó koncepciónak tartja, amelynek célja, hogy vala­mekkora . ' áDamháztartási veszteséggel szétossza az ál­lami vagyon egy részét Ha a programban sok a kedvez­mény, akkor az áDamháztar­­tás jelentős veszteségeket kénytelen elviselni, de a pol­gárok elégedettek lesznek. Ha rosszul számolják ki a kedvezményt és a részvé­nyek hozama kisebb lesz, mint a törlesztési kötelezett­ség, akkor’a befektetők visz­­szaadják a részvényeket, a program megbukik. De az igazi problémát az jelenti, ha sikerül a tömeges privatizáció. Mert akkor a vállalatoknak az államnál is rosszabb tulajdonosa lesz, aki még annyira sem tudja ér­vényesíteni tulajdonosi joga­it Az új részvényesek olyan tömegként lépnek fel, amely­nek nincs vesztenivalója: ha jól működik a cég. akkor minden rendben, ha tönkre­megy, akkor visszaadják az áüamnak a részvényeiket. Ezzel a tömeges privatizáció­val tehát tömegesen rossz tu­lajdonosokat kreálunk. (Rá­adásul úgy, hogy még a költ­ségvetés is jócskán veszít az ügyön, hiszen elesik a kama­toktól és a törlesztőrészlete­ket is csak egy drága admi­nisztráció segítségével lehet beszedni.) Holott a valódi tu­lajdonos számára az egyet­len cél a részvényesi vagyon maximalizálása. Ha ezt nem érvényesíti, akkor nincs értel­me a váDalat működésének. A privatizáció célja pedig az, hogy a kiszemelt vállala­­-ti kört hozzárendelje a gazda­sági növekedéshez. Az államháztartás meg­kurtítása a kárpótlással kez­dődött, ami — leszámítva a kormányi — igazából senki­nek nem hiányzott, hiszen a komoly tulajdoni vesztesége­ket nem tudta pótolni. A je­gyek piaci értéke csökken, ráadásul a kárpótoltaknak meg kellett járniuk a hivata­lok útvesztőit is. A tömeges privatizációval megint a nagy közösből, vagyis vala mennyiünk zsebéből ve szünk el. Ha kiosztjuk azo­kat az eszközöket, amelyek ki tudnák termelni az állam­­adósság’ törlesztőrészleteit akkor a hitelt nem fogjuk tudni miből visszafizetni maximum újabb adósságot megtestesítő papírok kibo­csátásával. Ezt pedig ismert nevén úgy hívják: adósság­­. csapda. • ' . • És végül e programtól nem lesz jobb a tőzsdének sem, hiszen amíg a részvé­nyek nincsenek kifizetve, ad­dig nem lehet eladni, vagyis öt évig nem növelhetik a for­galmat A tőzsdének tehát a forgalombantartási jutalékon kívül nincs haszna a dolog­ból. Viszont az öt év lejártá­­•val — és ezt már Mohai György hangsúlyozza — akár kritikus helyzetet is te­remthetnek ezek a papírok a hirtelen tömegesen megjele­nő kínálatukkal. ^ ^

Next

/
Thumbnails
Contents