Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-03 / 8460. szám
Népszabadság, 1993.4.29 A MAGYAR-UKRÁN CSÚCS, SZAKÉRTŐI SZEMMEL Ódon tévedések helyett józan mértékek Pénteken Antall József ismét találkozik Leonyid Kravcsuk ukrán államfővel, ezúttal Munkácson. Cikkünk szerzője hazánk nyugalmazott kijevi nagykövete. Két hónappal ezelőtt Budapesten üdvözölhettük Kravcsuk elnököt, a munkácsi pedig már a negyedik Antall-Kravcsuk tárgyalás lesz az elmúlt két évben. Ebben az ellentétekkel teli, kelet-közép-európai régióban szokatlan és példátlan két szomszédos ország vezetőjének ilyen sűrű és személyes kapcsolata. Ha számításba vesszük azt is, hogy Göncz Árpád is már háromszor találkozott Kravcsuk elnökkel, akkor egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a magyar-ukrán csúcstalálkozók gyakorisága megelőz minden más szomszéd országgal fenntartott kapcsolatot. Ez meg is látszik az államközi kapcsolatok minőségén. A magyar diplomácia ismerte fel elsőnek, hogy a független, demokratikus ukrán állam megteremtése realitássá vált, ezért kezdettől támogatta a demokratikus ukrán törekvéseket. Ukrajna még a Szovjetunió tagköztársasága volt, amikor Magyarország megállapodásokat kötött, dokumentumokat irt alá Ukrajnával. Ukrajna volt az első ország, amelyik felismerte a nemzeti kisebbségek helyzetének megoldatlanságában rejlő veszélyeket és elfogadva ajánlatunkat, aláírta a kisebbségek jogairól szóló nyilatkozatot. A magyar kormány volt az első, amelyik 1991. december 3-án diplomáciai kap■ csolatot létesített Ukrajnával. Budapest adott helyet a külföldön megnyíló első ukrán nagykövetségnek is. Politikai kapcsolataink jó alapokon nyugszanak. Ám nem mondható ez el a gazdasági kapcsolatokról. Pedig nagy lehetőségek rejlenék a két ország gazdasági együttműködésében, de ezeket az ukrán gazdaság örökölt válsága miatt egyelőre nem tudjuk kihasználni. Fenn kell azonban tartani a vállalatok és a gazdasági vezetők közötti jó viszonyt, hogy az ukrán gazdasági talpra állás megindulásával új alapokon, a réginél is magasabb szintre emelhessük vállalataink árucseréjét és együttműködését. Az Antall-Kravcsuk találkozó kapcsán más kérdések is vannak, amelyekről ma igazán szólni kell. Az egyik a kárpátaljai autonómia, a másik az alapszerződés ügye. Egyetértések és eltérések Kárpátalja politikai jövőjét illetően az ott működő politikai erők között egyetértés van abban, hogy Kárpátaljának Ukrajna részeként kell megtalálnia a boldogulás útját. Eltérnek azonban az elképzelések arról, hogy milyen legyen ez az út és hová vezessen. Jelenleg háromféle javaslat fut egymás mellett, ami nem javítja, hanem gyengíti esélyeiket. Mindegyik elképzelés mögött más és más helyi érdek húzódik meg. Sikerre csak az számíthat, amelyik leginkább figyelembe veszi a térség Kárpátalja sorsát is befolyásoló erőviszonyait, és legkevésbé tér el a kijevi pártok, a parlament és a kormány politikai irányvonalától. Kijevi működésem során alkalmam volt ezekről a kérdésekről beszélni a kormány és a pártok vezetőivel és a kárpátaljai szervezetek képviselőivel. Érdemes néhány szempontra felhívni a figyelmet. A megyei tanács kidolgozta és több mint egy évvel ezelőtt benyújtotta a kijevi parlamentnek a kárpátaljai szabad vállalkozási övezet létrehozására vonatkozó javaslatait. Elgondolásuk szerint Kárpátalját „üdülőparadicsommá” kellene fejleszteni és a területnek olyan gazdasági, jogi, pénzügyi, hitelkedvezményeket kellene nyújtani, amelyek a belföldi, de különösen a külföldi tőkéseket a területen történő beruházásra, üzleti tevékenység folytatására ösztönöznék. Tudni kell, hogy a gazdasági övezetekről a vita négy-öt év óta folyik. A szabad övezetek hívei mindig a kínai példára hivatkoznak. Hoztak is már néhány határozatot, de nem tudunk arról, hogy- ezeket valaha is tettek követték volna. Úgy látom, hogy Magyarországon is vannak olyan politikusok, akik a kárpátaljai szabad vállalkozási övezet megteremtésétől várják a magyar-ukrán gazdasági kapcsolatok fellendülését. Ukrajnában azonban még a szabad övezetek kérdése is más értelmet nyer, mint amilyet a Szovjetunió keretében kapott. Az ukrán törvényhozók, pártok ma és még egy darabig Ukrajna visszaszerzett függetlenségét tekintik a kérdések kérdésének, és mindent a függetlenség erősítése szempontjából ítélnek meg. Ezért Kijevből nézve mindenféle elkülönülési törekvés, különösen, ha az a perifériákon történik, a szeparatizmus címkéjét kapja. Ha pedig az elkülönülés éppen Kárpátalján erősödik, azon a területen, amelyik csak a háború után, nyomás alatt született egyezmény következtében került a Szovjetunióhoz, most pedig Ukrajnához, a kijevi parlamentből nézve ez a szeparatizmus már az elszakadás első lépcsőjének tűnik. Mivel pedig a Kárpátaljai Ruszinok Szövetsége nyíltan meg is hirdette, hogy' Kárpátalja külön politikai státusára tart igényt, Kijevben kevés olyan képviselő akad, akit meg lehetne győzni arról, hogy a szabad vállalkozási övezet létrehozása Ukrajna függetlensé-
