Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)

1993-05-11 / 8464. szám

Magyar Hírlap, 1993.5.6

23

Antall beszélt

GÁDOR IVÁN

Ritka tünemény tanúja ezekben a napokban a politika iránt fogékony publikum. Felfedezhette ugyanis, hogy egy lényegtelennek csöppet sem nevezhető kérdésben teljes egyetértésre jutott Antall József és Horn Gyula. Egymástól függetlenül, de mégis vállvetve mindketten azért indítottak harcot, hogy az esetleg megszülető új választójogi törvényben ne legyen elég a szavazatok négy százaléka a parlamentbe kerüléshez. Kelljen hozzá öt, vágy akár hat százalék!

Első hallásra persze oly logikus ez a vágy. mint a kétszer kettő négy. Senkinek sem lenne az jó, ha apró pártocskák képviselői népesítenék be a jövőben a parlamenti széksorokat, anarchikus körülményekhez vezetne. az ország kormányozhatósága a tét. De hát a politika iránt fogékony publikum azt is nagyon jól tudja, hogy Antalinak, Hornnak egyaránt nem csak az ország kormányozhatósága. hanem mindenekelőtt a választási győzelem az igazi tét. És ha ebből az aspektusból nézzük közös törekvésüket, úgy a napnál világosabb már, hogy ki-ki a maga oldalán feltörekvő konkurenseit szeretné a parlamentből kiszorítani. Antalinak ott a Magyar Út. ott a húszfelé szakadt kisgazdapárt, a másik oldalon pedig ott nyomakszik a Köztársaság Párt és Pozsgay Nemzeti Demokrata Szövetsége is. Hornnak is megvan a maga baja: elsősorban Thürmer Gyula pártja, másodsorban pedig az ilyen-olyan szociáldemokraták. És Pozsgay pártja persze, mert az NDSZ a jelek szerint konkurens mindkét oldalon.

Az első fordulóban ez a konkurencia egyáltalán nem tragédia. Nagy j mozgási szabadságot ad a szembenállás az MDF-nek és az MSZP-nek j is. Antall kijelentheti, hogy a szélsőjobbtól elhatárolja magát, és Hómnak sem kell a pártállami múltat szimbolizáló Munkáspárt rokoni von- j zalmával bajmolódnia.

De azután jön a második forduló. A kis pártok szavazói és persze vezetői is éles logikával kitalálják majd, hogy a parlamentbe nem kerül- ; hetnek be. Vezetőik visszaléptetik jelöltjeiket, a szavazók pedig mit is : tehetnének mást: az eredetileg választott jelöltjükhöz legközelebb eső ‘ párt képviselőjére adják voksukat. Ki van ez találva!

És nincs e megjegyzésben semmi bántó szándék. Az MDF és az MSZP két vezetője nagyon is világosan látja, hogy mit kell tennie. Mindketten pontosan tudják, hogy kilencvennégyben választási sikene csak modem, európai léptékű és nyugat-európai normarendszerbe illeszkedő párt számíthat. A szélsőségek nem integrálhatók. A szélsőségek híveit viszont a siker érdekében integrálni kell. És integrálni kell a halva született és a későn született és a kellőképpen ki nem talált pártok híveit. És egyáltalán mindenkit, aki csak megnyerhető.

Ez tényleg nem fanyalgás, ez valóban elismerés. Amely ezúttal inkább Antall Józsefnek szól. mert kettejük közül momentán övé a nehezebb feladat. Horn Gyula pártja ugyanis egyre stabilabb, népszerűsége szép nyugodtan, kimérten és egyenletesen emelkedik, esélyei a választási győzelemre hónapról hónapra javulnak. És ez nem csoda, Horn szőkébb csapata kőkemény profikból áll, kívülről nézve legalábbis nyugodt. fegyelmezett, pragmatikus emberek. És a publikumnak már 1990- ben is nagyon vonzó volt a nyugodt erő.

Antall pártja viszont — hiába az ő szabadalmuk a ..nyugodt erő" — inkább a nyugtalan gyengeséggel jellemezhető. A miniszterelnök küzdőszelleme azonban a konfliktusokkal, a nehézségekkel és a kudarc fenyegetésével egyenes arányban nő. Bizonyíték erre a szerdán nyilvánosságra hozott beszéde. Az a beszéd, amely a demokrata fórum országos választmányának április 24-ei alakulóülésén hangzott el és amelynek tartalmáról — szigorúan zárt volt az az ülés — a legutóbbi időkig csupán töredékek voltak tudhatok. Most is csak a legvájtfülűbb olvasó az. aki a kinyomtatott szövegben a lényeget, az alapvető politikai váltást tetten érheti. Mert hát, mi tagadás, fésületlen ez a szöveg. A rámutató szavak rémülten kergetik a szétszaladó mondatokat, ember legyen a talpán, aki nem érti félre, hogy mit is akart mondani a miniszterelnök úr. Ami a szövegből szerintem kihüvelyezhető:

— Az MDF-nek a választási kampányt haladéktalanul el kell kezdenie.

— A litvánszindrómának Magyarországon, sőt az egész térségben semmi esélye sincs.

— Az MDF a legerősebb párt maradhat, ha rendezi sorait.

— A következő parlamentbe csak mai parlamenti pán kerülhet be. és az MDF a választásokat 8-10-15 százalékos eredménnyel is megnyerheti.

— Az MDF-et nem tudja szétverni senki más. csak saját maga.

— Az MDF az MSZP-vel vagy bármilyen volt kommunista erővel soha nem foghat össze.

— Nem nyerheti meg a választást olyan párt. amelyiknek a fővárosban nincs kellő súlya.

— Hangoskodással, mozgalmárkodással (lásd: Solidamosc) nem lehet választási sikert elérni.

— Az ország népe. bármilyen sajnálatos, nem él '56 igézetében, nem nevelődött keresztény és európai szellemben, nem mozdul a legradikálisabb emdéefes jelszavakra sem.

— Az orosz medve, ha egy kicsit kialussza magát, megcélozhatja a térséget, ezért támogattuk, hogy a független Ukrajna kettőnk között legyen.

— Ha az antant megnyeri az első világháborút, és Lenint a németek nem viszik vissza Oroszországba, akkor nem lett volna kommunista uralom.

A zárt logika ezekben a premisszákban és következtetésekben ugyan nem igazán tetten érhető, de felfedezhetők bennük valóban v adonatúj és bölcs elemek. Például az, hogy a litvánszindróma elképzelhetetlen. Új és helyes annak felismerése is, hogy az ország népe nem él '56 igézetében. Mert pragmatikus. Új. hogy radikális jelszavakra nem vevő. És igaz, hogy az MDF-et elsősorban önmaga veri szét. Már amennviben Csurka. Zacsek. Zétényi, Király B.. Balás, Horváth B. maga az MDF.

Antall tudja, hogy nem ez a nyerő csapat. Antall reálpolitikus, és mostanra kiderült, hogy Horn Gyula, illetve az MSZP a legnagyobb ellenfele. Kérdés, hogy ki győz le kit, és kérdés, hogy ebben a párharcban majd mit csinálnak a liberálisok.