Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-07 / 8463. szám
Új iMagyarország, 1993.5.4 40 Frakciót. S bizony-bizony: elővették néhány régi daluk ötletét is, ezért hangzanak azok„valahonnan ismerősen" - talán a jegyzetíró számára is. j Cikke elején arról is olvashatunk: j „...a feloszlott Bikini búcsúkoncertje után valódibb, átgondoltabb reagálás történt az elmúlt évek történéseire a magyar rockban az eddigieknél. (Talán Koncz Zsuzsát nem említve.)" Nos, a tárgyilagosság kedvéért meg kell jegyeznünk: a zárójelben említett énekesnő már akkor ötvenhatos élményekről és gördülő lánctalpakról énekelt, amikor e bizonyos Frakció még az emésztőszervek ürítési technikája és a vasárnapi templombajárás között vont párhuzamot szövegeiben. És lássunk még egy idézetet: „Szabad vagyok - mondta a majom. (Én nem - mondta a rács -) engem majmok köré zártak! Az ideológiai vagy anyagi kommercialitást elutasító rock alapkérdésére térnek vissza ebben a groteszk filozófiájú dalban (Szabad vagyok) éppúgy, mint a tíz nóta legtöbbjében: a szabadság elérhetőségére. Itt és most." Nos, igaz, hogy egy újszülöttnek minden vicc új. De azért szögezzük le: e régi rigmust még BorosstMjos is énekelte, vagy húsz esztendeje, egy Ki mit tud?-on, s lehet: már ő is ily hatalmas mérvű társadalmi léptekekben gondolkodva!? Már nem tudom: akkor és ott nyert-e vele. A rock története mindenesetre igen. : Itt és most a szöveg (újra)felhaszná-. lásával kivívta ugyanis az elismerést, a Népszabadságtól is: „... valami mégis újjászületőben van a megtépázott magyar rockban..." Zivatarps idők A Mai Nap ápr. 17-ei száma interjút közöl Eperjes Károllyal. A cikk nyitó dialógusában arról értesülhetünk: valószínűleg lehallgatják a kiváló színész telefonját: ....elgondolkodtató, hogy egy ideje soha nem tudom elsőre megkapni a lakásomat. Valami nem tiszta itt. Bár engem nem zavar, s néha beleszólunk a haverokkal: Figyelem! Felvétel indul!... Miért, miért? Másokat miért hallgatnak le? Több kollégám is panaszkodott már ilyesmire... Ezt olvasva rémlik fel az olvasóban az egy nappal korábban, az ÉS- ben olvasott glossza, amelyben azt meséli el a szerző: lehallgató chipet talált a telefonjában. Jó regit. S ereklyeként teszi el, azt remélve: ....ilyenem se lesz többé. Ugye?" Az ember először csak elhúzza a száját: igen, igen. Zivataros időket élünk: szaporodnak a partizángombák. Mert ha valakinek nincsenek kézzelfogható üldöztetési „érdemei", hát legalább az híresüljön el róla: a mai nap-ig is lehallgatják a telefonját. Minek ez...’?! A konkrét esetben csak eltűnódikaz ölvásó: ki és miért hallgatná lé az ellenzéki sajtóban amúgy „államilag preferáltnak" kikiáltott Művész Színház egyik vezető színészét? Tágabb összevetésekben viszont már boszszankodik: mit és miért akarnak lejáratni az ilyen csúsztatásokkal? Mert ma már százszorosán nem igaz az, hogy valaki valamire nem tud nyilvánosan nemet mondani. Már nem csupán szamizdat; de a legváltozatosabb legális sajtótermék áll minden bíráló mondat befogadására. Miért gondolják - vagy gondozatják az olvasóval - egyesek, hogy szabad gondolat még ma is csak fülből fülbe súgható; s leleple- i zési szándékkal az útját mikrochi! pék garmadája kíséri...? | A Magyar Hírlap ápr. 17-ei számában Nehez-Posony István „jegyzeteli" az egyházi törvény módosítására beadott képviselői indítványt. Ennek lényege: ....ezentúl csak olyan egyház jegyezhető be törvényesen, amelynek legalább tízezer tagja van (igazolhatóan!). vagy legalább száz éve működik Magyarországon...“ Bevallom: engem e jegyzet hangvétele győzött meg a figyelmemet eddig el is kerülő törvényjavaslat pozitív végiggondolásáról. Mert különös érzés látni, hogy a jegyzetító pejoratívnak minősíti a .szekta' elnevezést, azaz ő igenis befogadja mindazon radikális közösségeket is, amelyek önként rekesztik ki magukat egy adott társadalomból. Nehezményezi azt is, hogy egyszer már.... a magukat erkölcsi ítélóblrává kikiáltott honatyák vették maguknak a bátorságot embertársaik ,destruktív' jelzővel való minősítéséhez..." Szegény eklézsiák A gondolatmenet olvastán bizonyos vagyok abban, hogy a jegyzetíró demagógnak nevezné alábbi kérdéseimet: diszkrimináció egy vallási csoport bármilyen minősítése, de nem az, ha a csoport vezetője elzárja - erőszakkal - csoportja tagjait a külvilágtól - nevezetesen vérségi kapcsolataitól is!? Ha nem engedelmeskednek a legenyhébb rendőri vagy bírói felszólításoknak sem; válaszul elbarikádozással, tűzharccal, vagy tömeges szuggesztoid öngyilkossággal „érvelnek'...!? Néhány hónapja a svédországi demokrácia próbaköve volt egy mecsetépítési szándék körül kibontakozott vita. A polgárok sokasága mondta ki tiltakozó szavait, távlati veszélyt érzékelve a szándék mögött. Es valóban: egy vallási közösség mennyiben tarthat igényt egy számára is teljesen létidegen kultúrkömyezetű társadalom befogadására? Vagy máris kirekesztővé válik az a társadalom, amely ragaszkodik saját - amúgy is eléggé sokszínű - vallási kultúrájához; s polgárai nem mutatnak megfelelő toleranciát sem óslakosi, sem adófizetői minőségben a tőlük teljesen idegen hatások iránt? Csupán elgondolkodnak: a parttalanul liberális eszmék hirdetői másutt, másról szólva előszeretettel emlegetnek bizonyos íratlan törvényeket, most viszont a jegyzetíró „ködösen felrajzolt"-nak minősíti a törvényjavaslatban „általánosan elfogadott erkölcsök'-ként megfogalmazott elvárást. Egyszerű ipiapacskérdés tehát egy íratlan, általános társadalmi szokásjog? Há akarom: érvényes, ha akarom: alkotmányellenes? Sok, végiggondolásában fontos kérdés rejlik e mögött. Egy új vallási közösség jogfolytonosságú térnyerése mennyiben segítheti elő a bevándorlási lehetőségek megnövekedését? Az ellenőrizhetetlen hátterű, ám önmagukat vallási közösségként tituláló csoportok megfelelő erkölcsi és anyagi ellenőrzése milyen fokozott feladatokat róhat legkülönbözőbb hatósági szerveinkre? Egy bármilyen indíttatású szervezet működése szükségképpen érint gazdasági kérdéseket is, ez esetben a vallásszabadság parttalan tolerálása milyen egyéb kötelezettségekkel terhelheti meg gondokban amúgy sem szűkölködő államháztartásunkat? Sokrétű kérdésről kell itt dönteni, átfogóan arról: a demokrácia és a tolerancia "n^Vébéh akkor ' isj'szölni kell, ha felismerjük - valamely erők csák ürügyként hangoztatják mindkettőt. Menjenek újra a nép közé Még ugyanezen Magyar Hírlap szombati melléklete interjút közöl „a mindmáig legalaposabb '56-os tanulmány’ szerzőjével - Bili Lomaxszal. Már e felvezető titulus lakonikussága is irritáló; jómagam ugyanis inkább arra hajlok: ilyen minősíthetésű tanulmány valójában mindmáig meg sem jelent. Ám az olvashatóak között jónéhány vetélkedhetne az elsőségért; akár Molnár Miklós, akár Gosztonyi Péter, akár Csonka Emil könyvére gondolva itt. Valamilyen aspektusból azonban szinte minden mű elfogult; aminthogy az David Irving könyve is, amely magyar nyelvű kiadásban mindmáig el sem érhető. Pedig gazdagíthatná a képet; a legkevesebb megközelítéssel is: jó ellentettje lenne Bill Lomax könyvének, annak, amely a Magyar Hírlap szerint ,a mindmáig legalaposabb"; de amelyről még annak előszavában Krassó György ezt írta: .A tárgyilagosságra váló törekvése ellenére tömaxoT saját marxista szemlélete is sokszor tévútra viszi: hajlamos rá, hogy alábecsülje a forradalom demokratikus politikai vívmányait és túlértékeljen egyes szocialista beállítottságú csoportokat.' Vagy épp ezért tartja e napilap a legalaposabbnak ezt a tanulmányt...!? Ám azért recept is adódik: ....az értelmiség menjen a nép közé, úgy mint az 1956-ot megelőző időkben..." Akként, ahogyan a taxisblokád ide-C/i » CD • (M ■Eb^2~:g- 0 -oi — o x 5 e En •*- x E ** ~ « o 'S _ 11 .. ■“ H N •o c ^ » X U » - “ _ P U- r- fc- :0 ^ : i* O CO/ jo ■8 3 E fl|-s E ° E E 2 — c S! pc n -« E <« i "> <<o ? N « 3 r«’3 « K m (— SÓ 60 = 2 N <0 2 'S o * « ij J|!f fcf 8-a?^ £ " Si S VTJ C C Í1 v o 2 ^ St'ó'jl ^^222 e£-| •gi-S-fEvagl 25- 3>-^- f 1 f 3scc,os£í« P||5 |.= sl 05 ^ X <B 5 k- « U o.'g c2 - ■» 1 BC N ‘^fcc e.-síára“1 £ ra J! * o — e>o E "S *2 3 2*^ *^2."c if 5 - N Sc 3 i-Ö3 " B a * U O t « e 2 ^ ® -í » t!>‘5abco C.E2