Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-07 / 8463. szám
Hír-Lap, 1993.3.3. 41 Búcsú a Magyar Fórumtól Két és negyed esztendő után búcsú. Gyönyörű, harcos, meggyötrő két és negyed esztendő múltán. Az indulás, az újraindulás 1990 novemberében, decemberében. Pénz nélkül, irodák, technikai felszerelés nélkül. De kell egy lap, ahol megszólalhat a hazaféltés, a hazaszeretet hangja. Mert a választások, a nemzeti erők választási győzelme után nincsen sajtója a nemzeti szellemnek. Köpködés van, sározás, ócsárolás. V'alakinek, valakiknek bele kell hasalniuk a lövészárokba. Nem feledhetem el Csurka István elszántságát. Nélküle, konok csakazértise nélkül nem születik meg a második Magyar Fórum. Nélküle hallgatásra ítéltetünk mindnyájan, akik megszólaltunk, Benedek Istvántól Páskándi Gézáig, Fábián Gyulától Cs. Nagy Ibolyáig. Volt egy lap, volt egy lapunk, amelyet kifényesíthettünk, amely fénylett. Hiába ütöttek-vertek, rágalmaztak bennünket. Volt egy szerkesztőség, ahová négy- öt éviized nyitott sebeivel bekopogtathattak az emberek. Ahová levelet írhattak négy-öt éviized fájdalmával, megaíázottságával, félelmével és reménytelenségével. Volt egy lap, amely a nemzetet, a hagyományainkat pocskondiázó égzengésben elvihette az üzenetet a Kárpát-medencébe: a magyarság halhatatlan élnivágvását. Volt egy kürt, amely szólította, nem engedte elszéledni a nyájat. És most - búcsú. Életem legnehezebb napjai, hetei után. Búcsú a Magyar Fórumtól, amely két és negyed esztendeig az életemet jelentette. Búcsú a laptól, amelynek tulajdonosa, szerkesztőbizottságának elnöke, Csurka István a huszadik század egyik nagy magyar írója. Akinél többel a rendszerváltozásért kevesen tettek 1985 óta. Akinek Közép- Európa hó alatt című kötete ott van az ágyam mellett, a könyvespolcomon, az Ady és a Petőn kötet mellett. Akit most, 1993 telén-tavaszán mégsem tudok követni. A megrázó élmény: a januári országos gyűlés. Majdnem, majdnem szakítás és végül a felszakadó sóhaj - együtt maradunk. Együtt, 1994 tavaszáig, a választásokig mindenképp. Hallom Csurka István hangját: ő ígérte, megígérte mindnyájunk előtt. A lapnál szerkesztőségi értekezletet tartok: szerkesztjük, írjuk tovább a nemzeti erők egységét hirdető, szolgáló lapot. Kemények és szókimondóak maradunk, de a felelősséget, amelyet a szolgálat reánk ró,nem feledjük. Helyettünk, akik két és negyed esztendeje a lövészárokban hasalunk, ne lövöldözzön senki találomra, kedvtelésből. Aztán: jönnek a Magyar Út Körök közleményei. Teli az íróasztalom. Magyar Út kortesbeszédek, szervezeti szabályzatok. “Sürgős! Azonnal!” Ez... ez nem a Magyar Fórum lesz! Itt a Magyar Út Körök orgánuma készül. A szakadás, a nemzeti erők szétzilálásának lapja. Szemébe nézek Csurka Istvánnak: “Pista, ezt én nem vállalom! Bekötött szemmel, vakon utánad, de hová? A megosztottságba? Az anarchiába?” Jön Farkas Elemér második írása. Rendkívüli országos gyűlést, megosztani az MDF vagyonát! Szakadni, szakítani! “Közöld!” “Nem közlöm!” A januári egységfogadalom után - lázálom. Lázálom, mert az ország sorsa, a nemzet tartószilárdságának megtartása a tét. Jön az Antall Józseffel készített interjú. Csurka István: “Nem közöljük!” Ehhez adjam a lap impresszumában a nevemet? Hogyan szólhatnék ezentúl a MÚK elnökeként a sajtószabadságról és sajtótisztességről? Mondom Csurka Istvánnak: “Pista, a saját utadat te jelölöd ki, tudomásul veszem. A magam módján én is a magam útján kívánok járni. Az MDF lakiteleki alapító tagja vagyok. Nem tudom elfelejteni azt az 1988- as őszt, Lezsák Sándorék kertjét, a boldogságot, amit olt éreztem. Mintha Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, Damjanich János, Bajcsy-Zsilinszky Endre lett volna közöttünk. Pista! Nem tudom, nem akarom kettétépni a szívemet! Az MDF szétszakításában nem veszek, nem vehetek részt! Nem tudlak megállítani! Leköszönök tehát.” Március tizenkettedikén lekö- I szöntem. Hét munkatársam velem együtt kilépett a laptól. Egyenként, külön-külön vívódott mindegyik, egyenként döntöttek. EgvTe dermedlebb, fagyottabb volt a levegő. Nem ír Páskándi, nem ír Benedek István a lapba, nem ad írást többé Cs. Nagy Ibolya és Kovács Júlia... Az utolsó kísérlet - szerkesztőségi levél Csurka Istvánhoz—, hogy a lap régi szellemiségét vigyük tovább, kudarcba fulladt. Megyünk, nincs tovább. Ez a Csurka István nem az a Csurka István, akit mi ismertünk! Élelem legszebb álmát temettem el a Magyar Fórummal. Ilyen lap sokáig nem lesz a magyar ég alatt, azt hiszem sohasem lesz már. Egyszeri, megismételhetetlen. Búcsúzom az olvasóktól, MDF-es barátaimtól. Én most elnémulok — de maradjunk együtt! Kósa Csaba
