Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)

1993-05-06 / 8462. szám

Népszabadság, 1993.5.3

40

tekintette, azt gondolta, két órát szán a dologra, de végül ott maradt egész nap. Ez ma szinte teljesen pénzügyi források nélkül, csupán a város támogatásával létezik, néhány önkéntes áldozatos segítségével. Ezért ennek fenntartását elsőrangú kötelességünknek tekintjük. Talán önző, de legalább őszinte, ha azt mondom: nekünk is az a kötelességünk, hogy legalább a mi gyerekeinket tanítsuk. Az izraeli gyerekeknek is tudniuk kell, hogyan élt itt a magyar zsidóság ezer évig, és a sorsából milyen tanulságokat kell megszívlelni. Ha itt belátják, hogy a magyar zsidóság történetének tanítása magyar érdek, akkor kerül a helyére ez az egész téma. Nincs olyan nép, amelyik úgy születne, hogy utál egy másikat. Ez történelmi manipulációk, lerakódások következménye.

De legnagyobb örömöm, amióta elnök vagyok, az az, hogy Patai Raffael semmi máson nem dolgozik ma, mint a magyar zsidóság történetét összefoglaló munkán. Már a harmada készen van - körülbelül 1500 oldalra tervezi. Angolul még szinte semmi nem jelent meg

erről, de igazán átfogó munka magvarul sem Scheiber Sándor professzor, mindannyiunk tanítója és példaképe nekem többszőr mondta: elapróztam magam. mert ahelyett, hogy a magyar zsidó történelmet írtam volna, folklórral foglalkoztam, részterületeket kutattam, de akármit értem el. a nagy munka nem született meg. A ma élők közül az egyik leghivatottabb erre Patai Raffael. Ha elkészül, egy óriási fejezet lesz abban, amelyet mi magyar zsidó kultúrörökségnek nevezünk.- Csak nehogy az legyen a vége, hogy mire megjelenik, mire az ön gondolatait a hazai többség megérti, elvándorol innen a következő generáció.- Nem azt mondom, hogy rózsás a helyzet, de türelmetlennek se szabad lenni. Azért, ha visszagondolok arra, hogy amikor én egyetemista voltam Szegeden, akkor mi magyar zsidók titokban találkozgattunk, és a legnagyobb titokban olvastunk olyan könyveket, amelyeket ma bárhol meg lehet venni... Ha ezt vesszük, akkor hatalmasat lépett előre a társadalom. Ma három zsidó iskola működik, könyvek, lemezek jelennek meg. Izrael Állam nem is akármilyen szinten jelen van, nem akármilyen tisztelet veszi körül. Nem lehet elvárni, hogy két-három év alatt itt minden megváltozzon. Nem hiszem, hogy az általános türelmetlenség segítené a helyzet még jobbá alakulását. Sőt, az ellenzéket se segíti. Az ellenzékből könnyen lehet kormányzó erő,

és vélhetően ugyanezt fogja megkapni, mint a mostani kormány. Nem az én dolgom, hogy védjem az Antall-kormányt, de egy ilyen tönkretett gazdasági helyzetben, egy olyan állapotban, amikor évtizedekig legalábbis a belső cenzúra hatott a gondolkodókra, nem lehet mindent egyszerre megváltoztatni.- Ön miért ment el?- Budapesten voltam ügyt véd, a feleségem jó kórházban

volt orvos, de eleget hallgattunk 1979-ig Izrael fasiszta köreiről, elegem volt abból, hogy az irodában esetleg nem az ügyfél vár, hanem a rendőrség... És ezért ma nem kell elmenni. De bárkinek joga van elmenni. Ez demokrácia. Azért ez óriási eredmény.- Szerintem meg ez a természetes. Egyébként minden Amerikából érkezőtől hasonló vélekedéseket hallok, tehát lehet a dologban igazság.- A magyar értelmiség minden héten kivonulhatna ide a Váci utcába egy örömkameválra. Én sok negatívumot elismerek és értek, de az agy nincs börtönben.- Milyen az amerikai, magyar származású zsidók identitástudata?- Jó részüket azért veszítjük el, mert nincs bennük érdeklődés. Két ok miatt. Az egyik az, hogy hiányzik belőlük a magyarságérzet. A kommunista nevelés mesterségesen visszaszorította az egészséges nemzeti öntudat kialakulását. Én ezért értem meg sok szempontból azokat, akiket itt most nacionalistának mondanak.

A másik részt viszont egyáltalán nem nevelték zsidónak. Egyrészt, mert a szülők féltek, másrészt, mert nem voltak meg a keretek, például a hatvanas években a vidéki Magyarországon. Érdekes ebből a szempontból megvizsgálni az orosz zsidókat Izraelben vagy Amerikában. Ha valakik fél évszázadon át nem mehetnek be egy zsinagógába, de a szülök, a nagyszülők se, mégis zsidók maradnak - ez a zsidóság csodája.

, Andrassew Iván