Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-06 / 8445. szám
15 Új Magyarország, 1993.ápr. 1. EK-EFTA: 300 millió dolláros kedvezmény Exportbővítés - kérdőjelekké! A magyar gazdaságdiplomácia kiaknázta mindazokat a lehetőségeket, amelyeket az európai szerződéses rendszer jelenleg kínál. Most már az a feladat, hogy valóra váltsuk nemzetközi szerződéseinket. Ám az export ösztönzésének belső lehetőségeit korántsem merítettük ki - állítja Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, akivel munkatársunk az Európai Szabadkereskedelmi Társulással kötött megállapodás után készített interjút.- Miniszter úr, mit jelent Magyarország számára a szabadkereskedelmi megállapodás aláírása?- Két és fél évvel ezelőtt, amikor elkezdtük a tárgyalásokat, abból indultak ki, hogy az Európai Közösséggel kötött megállapodáshoz hasonló feltételekkel, tehát a korlátozások lebontását tekintve aszimmetrikus jelleggel kössünk megállapodást az EFTA-val. Ezt sikerült is elérnünk. Az EFTA-országok gyorsabban, nagyobb mértékben nyújtanak nekünk piacra jutási preferenciát, mi pedig időben elnyújtva viszonozzuk a kedvezményeket. A másik törekvésünk az volt, hogy a multilaterális megállapodást kapcsoljuk össze a magyar agrárkivitel piaci feltételeinek javításával. A megállapodás életbe lépésekor a magyar ipari kivitel 85 százaléka számára automatikusan megszűnnek a vámok és a mennyiségi korlátozások, tizenöt százaléka számára pedig ehhez még bizonyos időre lesz szükség. Ami a megállapodás mezőgazdasági részét illeti, ott a kapott kedvezmények kisebbek ugyan, mint az ÉK-val kötött szerződésben, de összességében az agrárexport esetében is javultak az értékesítés feltételei. A kedvezmények a magyar mezőgazdasági kivitel mintegy hatvan százalékát érintik. Ezzel a megállapodással az európai szerződési rendszer kiépítésének jelenlegi szakaszában lényegében befejeződtek a gazdaságdiplomáciai munkálatok.- Az Európai Közösséggel kötött társulási szerződés, valamint á Visegrádi Négyekkel és áz'ETTA-val aláírt szabadkereskedelmi megállapodás után milyen mozgástere marad még a gazdaságdiplomáciának?- Most azon dolgozunk, hogy felgyorsítsuk a megállapodások végrehajtását, illetve kiterjeszszük olyan területekre is, ahol még nem sikerült javítani az áruforgalom feltételein. Arra is törekszünk, hogy a különféle szabadkereskedelmi megállapodások között megteremtsük az „átjárhatóságot”. Mert hiszen az EK-val, az EFTA-val és a visegrádiakkal kötött megállapodásainkban vannak eltérő vonások. Érdekünk, hogy az egyes szabadkereskedelmi partnereinket illetően kialakítsuk a származási bizonyítványok összhangját, ezzel ugyanis valamennyi ország növelheti majd az általa exportált termék európai hányadát az EK piacán.- Két-három százalékos exportnövekedést terveztünk erre az évre. Mennyiben járul hozzá ez a megállapodás az elképzelések valóra váltásához?- Korai lenne az exportbővítés mértékéről beszélni, hiszen bőven vannak még kérdőjelek az export alakulását befolyásoló tényezőkkel kapcsolatban. Egy dolog azonban nyilvánvaló: ha minden egyéb feltételt változatlannak tekintünk, akkor az 1992. évi forgalom és termékstruktúra alapján több mint háromszázmillió dollárra rúg majd éves szinten az EK-tól, az EFTA-tól és a visegrádiaktól kapott kedvezmények pénzre váltható összege- Mennyiben javította a múlt heti .forintleértékelés az cx\wrt esélyeit? : - A gazdaságdiplomácia -jmint Ismeretes - a külpiaci kordiátokat távolítja el az exportbő- I vülés útjából. Vannak azonban a kereskedelemnek belső meghatározói is. Ilyen többek között a rendelkezésre álló/ árualapok mennyisége, minősége és versenyképessége. A leértékelés az árfolyam-politika oldaláról javítja a magyar kivitel versenyképességét, mivel növeli a jövedelmezőséget.- Egyesek szerint a 2,9 százalékos leértékelés kevés volt ahhoz, hogy jelentősen javítsa a kivitel esélyeit, de elegendő ahhoz, hogy növelje az inflációt.- Az importőr számára nyilvánvalóan nem előnyős az ilyen változás. De nem előnyös az olyan exportőrnek sem, akinek a termékeiben az importált anyagok, alkatrészek aránya igen magas. Ezért ki-ki a maga szempontjai szerint ítél. A magyar gazdaság átlagában azonban a tízszázalékos forintleértékelés rendszerint három-négy százalékos árnövekedést szokott kiváltani. A mostani leértékelés árnövelő hatása tehát legföljebb egy százalék.- Ahogy szabadabbá válik a kereskedelem, úgy erősödnek azok a hangok, amelyek fokozottabb ipar- és piacvédelmet követelnek. Ön szerint mennyire megalapozottak az ilyen igények?- Magyarországon az import liberalizása következtében nem az exportőrök, hanem az importőrök tollasodtak meg. Az importérdekek képviselete a politikában is határozottabban jelent meg, mint a termelőké. Ráadásul a pénzügyi szféra is érdekelt volt az olyan gazdaságpolitikában, amely az importversennyel szorítja le az inflációs nyomást. A liberalizálás és a felértékelő árfolyampolitika egyaránt az antiinflációs harc eszköze. A jó gazdaságpolitika azonban mindig több cél párhuzamos megvalósítását követeli meg. Tehát egyidejűleg kellene összehangolni a gazdasági növekedés, az árstabilitás, a foglalkoztatás és a külgazdasági kapcsolatok kérdését. Ez azonban csak nagyon kevés országnak sikerül. Ha viszont a gazdaságpolitika csupán egy7 kérdésre összpontosít - legyen az akár a foglalkoztatás, akár a növekedés, akár az egyensúlyjavítás vagy az árstabilitás -, akkor rendszerint bumeránghatás várható a többi cél megvalósításában. Tavaly sikerült mérsékelni az inflációt, de ezért nagy árat fizettünk: a szükségesnél nagyobb mértékben csökkent a termelés és a foglalkoztatás. Az olcsó import - ellenható erők hiányában - belföldi termékeket szorított ki a piacról. Ezáltal zsugorodott a hazai termelés, eltűnt a belföldi munkahelyek egy része is, csökkentek a költségvetés bevételei, és kialakultak bizonyos politikai és szociális feszültségek. A régi lovasnemzeti tradíciók szerint most a másik oldalon, a piacvédelem felől tapasztalható a nyomás. A magyar gazdaságnak persze vannak piacvédelmi eszközei, amelyek lehetővé teszik, hogy zavaró hatás - az importáru nagymértékű beözönlése, dömpingárak, költségvetési szubvenciók alkalmazása - esetén megfelelő piacvédelmi intézkedéseket léptessünk életbe, értékkiegyenlító vámokat alkalmazzunk, illetékeket vagy egyéb intézkedéseket vezessünk be.- Az utóbbi idéíbcn mintha megszaporodtak volna a hasonló jellegű kérelmek.- Ennek több oka van. A Térmeló nem mindig tudja, milyen tényezőkre vezi'nTütók'Vts szarsz értékesítés nehézségei. Az importáruk láttán könnyen juthat arra a következtetésre, hogy az importverseny az első számú közellenség. Nem mindenki végez ugyanis közgazdasági elemzéseket. Kétségtelen, hogy a magyar termelők jelentős része nehéz helyzetbe került. Ám ennek is sokféle oka van: a keleti piacok eltűnése, az elavult termelési szerkezet, az alacsony versenyképesség, a belső piac gyengülése, a felértékelő árfolyampolitika
