Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-02 / 8444. szám
A háború az asszimiláció jogáért folyik Beszélgetés dr. Mimics Károly vajdasági szociológussal Dr. Mimics Károly szociológus a vajdasági kisebbségek problémáinak kiváló ismerője. Évekig állami tanácsos volt a vajdasági közigazgatásban. írásaiban elsőként bírálta a Jugoszláv Kommunista Szövetség nemzetiségi politikáját a magyar kisebbséggel szemben. Ezért burzsoá nacionalistának bélyegezték és 1969-ben kizárták a kommunista pártból; utólag elmozdították állásából is és munkanélküli-segélyre utalták. 1989 óta több tanulmánya jelent meg a vajdasági magyarok helyzetéről. Februárban Göncz Árpád a Magyar Köztársaság Érdemrend Klskeresztjével tüntette ki őt, a vajdasági magyarság önszerveződésének megalapozásában végzett kimagasló munkásságáért. Magyar Narancs: Milyennek látja a vajdasági magyarság mai helyzetét? Dr. Mirnics Károly: Egészen biztos az,, hogy minket, magyarokat nem fognak otthonunkból fizikai erőszakkal kitelepíteni, elüldözni. Ez azonban még nem jelenti azt. hogy a megfélemlítés, a lelki terror, a lélektani hadviselés teljes eszköztárát nem fogják még jó ideig Ircvetni a magyarok ellen. Engem is gyakran felhívnak telefonon és megkérdezik tőlem: „Horthy-lakás?" Az emlter nehezen tudja billenni magát ezeken a dolgokon, de nem kell félni, megijedni. A szerb nemzet tragédiáját nem mi, vajdasági magyarok idéztük elő. Az állami politika jól tudja, hogy mi teljesen ártatlanok vagyunk. Azt is tudja, hogy mi ennek az országnak lojális és sokkal inkább törvénytisztelő polgárai vagyunk, mint ők maguk. Nincs fegyverünk és nem fegyverkezünk, bár félünk. Főleg a megélhetéssel vagyunk elfoglalva. Ezért a magatartásért inkább irigyelnek, mint gyűlölnek bennünket. Bár nem akartunk részt venni a szerbek etnikai háborújában, mégsem tudnak haragudni ránk. A szerbek 1918 óta először néznek fel a magyarokra; idáig mindig lenézték őket. Helyzetünk ennek ellenére rendkívül súlyos. Kétségbeejtő, csaknem kilátástalan. Szerbiában ma a közállapotok a lehető legmélyebbre süllyedtek. Nincs jogbiztonság, eltűnőben és megszűnőben van a jogállam. Egy lépés választ cl bennünket a homo ho-] mini lupus est állapotától. Mi, Szerbiában-Jugoszláviában élő magyarok teljes egészében osztjuk ezt a sorsot a szerb néppel. MN: Nőtt-e a magyarok veszélyeztetettsége azok után, hogy a tavalyi decemberi választásokon előretörtek a Seielj veáette szélsőségesek? MK: A radikális (csctnik) párt politikai célkitűzéseiről egyik nagy tekintélyű cnlellektüeljük mondta nekem: Szerbiában túl sok ember hal meg természetes halállal." Arra akart utalni, hogy amíg nem valósul meg Nagy-Szerbia, mindenkinek kötelessége harcolni érte, feláldozni az életét. Ránk, a Jugoszláviában élő magyarokra, akikben él a modem európai gondolkodás, rémisztőén hat ez. a balkáni kannibalizmus. Nem is pártról, hanem konspirativ elveken alapuló szervezetről van szó, amelynek a mostani háború katonái és haszonélvezői alkotják a tagságát. Az. uralkodó szocialista párt ez idáig teljesen átengedte nekik a nemzeti kisebbségek szellemi-lelki megfélemlítését és pacifikálását. Ugyanakkor az állambiztonság útján teljes egészében ellenőrzése alatt tartja őket. Ez abból is látszik, hogy nagyobb és gyakori atrocitások nem történtek a magyarokkal szemben, csupán egyediek. Ennek a fasiszta szervezetnek a választási sikere, akármilyen hihetetlenül is hangzik, nem ad valós képet igazi erejéről. Ez a párt közel sem olyan erős, mint ahogyan arra választási sico Magyar Narancs, 1993.márc.25.
