Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-30 / 8459. szám
Levélíró-szövetség? Tornai József elnök a rendező pályaudvaron Magyar Nemzet, 1993.ápr.27. 37 Példás higgadtsággal zajlott le a múlt év őszén a Magyar írószövetség közgyűlése s vezetőségválasztása. íróinktól tanulni lehetne az önfegyelmet, a józan belátást - gondoltam akkoriban. Mostanában azonban, úgy tűnik, foszladozóban van e társaságban is a higgadság, a mértéktartás. Végig nem gondolt intézkedések és azok korrekciói váltanak ki mostanában érdeklődést az írószövetség iránt, nem pedig az értékteremtő s értékvédő tettek. A Magyar Rádió változásait például olyan levelekkel, nyilatkozatokkal kísérte a szövetség, amelyek értetlenséget váltottak ki még az irodalomkedvelő emberekből is. Levélíró-szövetség lett az írószövetségből? - kérdték többen is, és ezt kérdem én is az elnöktől, Tornai Józseftől, aki megválasztása utáni első megnyilatkozásaiban kiegyensúlyozottságot, érték- és érdekvédelmet ígért A többség nem értett egyet- Amikor mindenki megkapta a rádió irodalmi műsoraira vonatkozó új statisztikai adatokat az írószövetségi választmányban Kis Pintér Imre erős kifogásokat emelt az új rádiós szerkezet miatt. Néhányan nyomban ! vállalkoztak arra, hogy a hetven tagú grémium nevében elmondják a véleményüket. Senki nem gondolt akkor ura, hogy a rádió műsora - az egész, nem csak az irodalmi rész - cseppfolyós állapotban van. Azt az első levelet amit a választmány nevében néhányan írtak, megelőzte az a százhatvannyolc aláírást tartalmazó tiltakozó levél, amit a sajtó minden fóruma azonnal közölt. Nekem is idehozták, hogy íijam alá, de, mert nem értettem vele egyet, nem írtam alá. Az volt benne ugyanis, hogy a rádióban a törvénytelenség uralkodott el. Nem értettem, mit jelenthet ez. Nem hallottam, hogy valakit is elhurcoltak vagy kirekesztettek volna a rádióból, tehát nem tudtam, mit értenek írótársaim "'törvénytelenségen. Előfordult, hogy szerkesztők, akik szintén nem írták alá ezt a levelet, fenyegető megjegyzéseket kaptak az aláírók egyikétől, másikától: bojkottálni fogjuk a lapodat, mert te nem írtad alá... Dyen „demokratikus” mozgalmak előzték ’meg a rádióhoz szóló első levelet. amelynek megjelenése után azonnal hozzáfűztem, nem az írószövetség levele az.- £ történetben az a legfurcsább, hogy ugyanaz a társaság, amely az írást jegyezte, nem emelt kifogást a Magyar Rádió korábbi műsorrendje ellen, amikor valóban hátrányos helyzetbe került mind helyét, mind arányait, mind sugárzási körülményeit tekintve az irodalom.- Amikor száműzték az irodalmat az URH-ra... Az ellen valóban nem tiltakozott a szövetség. Pontosabban az történt, hogy a választmány egyik ülésére meghívtuk az akkori irodalmi főszerkesztőt, Varga Lajos Mártont,1 elmondtuk neki fájdalmainkat, mire ő azt válaszolta, ez csak kísérlet, és adott egy időpontot, amelytől fogva felülvizsgálják a kísérlet eredményeit, és ennek megfelelően változtatnak, ha szükséges. Erre azonban már nem került sor, illetőleg az egész feledésbe merült. Most viszont, amikor a rádió vezetésében változtatások történtek, amikor - gondolom, nem kis ellenállással szemben - sikerült harmincöt százalékkal emelni a Kossuthon mint nemzeti főadón az irodalom jelenlétét, alkotmányellenesség hírébe keveredett a rádió...- A szövetség bizonyos tagjainak mintha előítéletei volnának a rádió jelenlegi vezetőivel, alelnökivel, irodalmi főszerkesztőjével szemben.- Az író önző s irigy teremtmény, mindig a saját szempontjait tartja szem előtt. Megtörtént azután az a technikai hiba is - és ez az én hibám -, hogy nem figyelmeztettem azt a két-három vállalkozót, aki a tiltakozó szöveget megfogalmazta, hogy csak akkor lehet ezt az írást elküldeni, ha az egész választmány elfogadta. Nem így történt. A többség véleményét nem fedő levél ment el a rádió alelnökéhez. Ezt helyrehozandó a második levelet már kibővített elnökségi ülésen fogadtuk el. Megírásában részt vettek azok is, akik az előző levelet írták, és azok is, akik a legélesebben tiltakoztak az első válto' zat ellen. Ebből a második változatból kiderül, éppen hogy nem akarunk a továbbiakban levelezgetni, ezért meghívjuk a rádió alelnökét és irodalmi főszerkesztőjét, hogy megbeszélhessük közös dolgainkat, A tévét nem nógatják-Ez a második levél a na ^'közönség számára alighanem dodonainak hat, önmagában pedig meglehetősen önelégültnek. Azt írják benne ugyanis, hogy a rádióban végbement kedvező változásokhoz korábbi kifogásaikkal az írók is hozzájárultak; holott tudjuk, eddigi beszélgetésünkből is kiviláglik, „a kedvező változások" már folyamatban voltak, miközben az írótársadalom egy része hiányos tájékozottsággal és „technikai" hibákkal ügyködött a rádió körül.- Nem mondhatok mást, csak azt, hogy az írószövetség demokratikusan megválasztott vezető testületé úgy látja a dolgot, ahogyan e levélben kifejti. Ha ez hiba, hát hiba, ha önelégültség, hát önelégültség.- A rádió legvitathatóbb periódu-
