Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)

1993-04-30 / 8459. szám

Magyar Nemzet, 1993.ápr.27. 38 sában is jobban pártfogolta az irodal­mat, mint a televízió. Azt az intézményt mégsem nógatja a: írószövetség: vál­toztasson az arányokon, a műsorszer­kezetén!- Csak ironikusan tudok válaszol­ni erre a kérdésre. Mivel a televízióban amúgy is végtelenül rossz helyzetben van az irodalom, nem foglalkozunk vele. A televízió sajnos sehol a világon nem irodalmi irányultságú. Nincs is kitalálva se nálunk, se másutt, miként jelenjen meg az irodalom a képernyőn. Kivéve talán a Lyukasórát... De az, hogy hulló levelű fa alatt a színészek vagy a költők verset mondanak... Ezt látva a néző rendszerint nyomban ki­kapcsolja készülékét vagy valamilyen vérfagyasztó programra vált át. Ezért a helyzetért kár izgatni magunkat, nem érdemes harcba kezdeni. Ezt persze csakugyan ironikusan mondom, mert különféle terveink vannak a tévével kapcsolatban is.- Mindabból, amiről a rádió kap­csán szó esett, az 'sejlik föl, hogy az írószövetségben, nevezetesen a vá­lasztmányban erős nézétellentétek uralkodnak, hogy alkalmasint még mindig meghatározóbbak a politikai elképzelések, mint az értékek. Hábor­gó tenger a szövetség, holott szivárvá­­nyos békét remélt ott mindenki a köz­gyűlés után... így van ez csakugyan? Vagy csak a külső szemlélő balsejtel­mei ezek? És ha így van, miként lehet ezen az állapoton segíteni?- Egyáltalán nincsen így. A szö­vetségen belül semmiféle hullámzást nem okoz, hogy a választmány bizo­nyos részének, pontosabban az írók bi­zonyos részének (akik közül nem is j mindenki írószövetségi tag) igen rossz I véleménye van a rádió jelenlegi veze- » léséről.- Nyugodt lélekkel kijelenthető te­hát, hogy a magyar írótársadalom nem drámaian megosztott?- A szövetségen belül ez nem érzékelhető. Semmiféle olyan jelzést nem kaptam se én, se az elnökség, ami ! erre utalna. Az idei első választmányi ülés előtt néhány íróbarálom azzal jött oda hozzám, hogy Csurka-ügyben valakik lépni akarnak. Magán a vá­lasztmányi ülésen azonban senkinek az eszébe sem jutott Csurka. Ki se ej­tették a nevét. Igaz, én jó előre kinyil­vánítottam azt a véleményemet, ami­vel a választmány is egyetértett, hogy kizárni csak érvényes bírói ítélet birto­kában lehet valakit az írószövetségből. Politikai alapon nem. Az boszorkány­üldözéshez vezetne. Nincs mód arra, hogy írótársaink politikai nézeteit fe­lülvizsgáljuk. Az előző elnökség ide­jén, mint elnökségi tag az írószövetsé­gi fonna fenntartása ellen voltam. Egyesületté szerettem volna átalakíta­ni a szövetséget. íróbarátaim azonban erősen helytelenítenék ezt az elképze­lést. Most azonban látom, hogy a szö­vetség olyan, akár egy nagy rendező pályaudvar, ahol sok-sok szerelvényt kell összeállítani, mozdonyokat indí­tani, és ez a tennivaló mind az elnök­höz fut össze. Nincs főtitkár, nincs al­elnöki mint az amerikai elnöki rend­szer, úgy működik most az írószövet­ség. Mindent az elnöknek kell elindí­tani s lezárni. Nagy segítség, hogy március elsejétől var, gazdasági igaz­gatónk, Csikós Nagy István. Egység helyett egyetemesség- Rendben van, elfogadom, hogy az írószövetségen belül nem érzékel­hető az írótársadalom megosztottsá­ga. De az egysége sem! Hiszen az előbb is fenyegetésekről és bojkottról esett szó!- Ma már nem tarthatunk számot az irodalom egységére. Az irodalom egyetemességére tarthatunk csak számot. A szövetség a határainkon tú­li s a határok mentén élő magyar írókat is fölvette tagjai közé. A magyar írók világszövetségének is nevezhetnénk magunkat akár. Éppen most szerkesz­tünk egy olyan költői antológiát, ami­nek az az alcíme: A magyarul beszélő világ költészete. Ha a törvény módosí­tásával eléijük, hogy a határainkon túl élők, a nem magyar állampolgárok is tisztségviselői lehetnek az író szövet­ségnek, jelentős lépést tettünk az iro­dalom egyetemességének megterem­tése érdekében. Egy nagy medencében ugyanis nem lehet akkora vihart ka­varni, hogy maga a medence is megsé­rüljön tőle. Ennek érdekében tágítot­tuk ki az írószövetséget a nemzetiségi írók, műfordítók és esztéták felé is. Ne kétpólusú világ legyen a miénk, ha­nem sokpólusú. Lőcsei Gabriella

Next

/
Thumbnails
Contents