Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-30 / 8459. szám
Népszava, 1993.ápr.26 36 I A polgnrmwlrrvk r^rharmada volt tanársrlnök .1 régi elitet sose lehetett likvidálni Ilühni Antal: Az önkormányzatok Parlamentes! játszanak Történt-e lényeges változás a helyi hatalom csúcsán? A rendszerváltozás után három évvel kétfajta végletes megítélés alakult ki erről a kérdésről. Sokan radikális változásokról beszélnek, az önkormányzatokat autonóm szervezeteknek nevezik, melyek a polgári társadalom velejárói. E tábor állítja: Magyarországon megváltozott a hatalmi struktúra. Ugyanakkor számosán úgy vélekednek, hogy semmi vagy nem sok történt, a helyi hatalmasságok - lásd tanácselnökök - többsége „átmentődött" a mába, s maradt minden a régiben. Mi az igazság? Erről beszélgettünk Böhm Antal szociológussal, az MTA Politikai Tudományok Intézetének főmunkatársával. — Ez a két szélsőség tehát nem állja meg a helyét — állítja Böhm Antal. — A hatalmi szerkezet valóban átalakult, hiszen a tanácsi rendszert felváltották az önkormányzatok, jóval nagyobb mozgásteret biztosítva a helyi vezetésnek. Csakhogy az önkormányzatok működtetéséhez sok feltétel szükséges. Például világos közigazgatási struktúra, ami mára még nem alakult ki. A megye elvesztette hatáskörét, ugyanakkor űr támadt a kormányzat és a települések között. A köztársasági megbízottak és apparátusaik nem helyettesítik a volt megyei tanácsot, ugyanis nem regionális politikát folytatnak, hanem a központi hatalom nyilvánvaló megtestesítői. Mindez óriási hatásköri vitákat, zavarokat okoz, hiszen a megbízottak nemcsak a törvényességen őrködnek, hanem beleszólnak az önkormányzatok életébe. A köztársasági megbízott intézménye idegen test az önkormányzati Magyarországon. A liberálisok, radikálisok ki is szeretnék iktatni a hatalmi struktúrából; e téma körül még lesznek gondok... Nyilvánvalóan az önkormányzatok szegénysége sem kedvez az eredményes működésnek. — Így van, ez részint Magyarország kedvezőtlen gazdasági helyzetéből adódik, részint az önkormányzatok vagyona körüli tisztázatlanságból. Amíg ez nem rendeződik, addig sem gazdálkodni, sem vállalkozni nem tudnak. A helyi adók pedig jóformán elenyészöek. Tavaly az önkormányzatok költségvetésének mindössze hat százalékát tették ki a helyi adók. Mert felmerül a kérdés: kire vessék ki? A munkanélküliekre, az elszegényedettekre, az idős emberekre? Sokan előszeretettel emlegetnek pénzes önkormányzatokat. — Ez csúsztatás. Csupán néhány gazdagabb önkormányzat létezik. De a működésnek nem csupán a pénzhiány a gátja. Baj az is, hogy hiányzik a civil társadalom. A lakosság ma még nem polgárként él, hanem inkább alattvalóként, a rászakadt szabadsággal nem tud mit kezdeni. Baj, hogy a helyi ügyeket pártügyekké transzformálják. Ez a jelenség leginkább a választások után bukkant fel; az önkormányzatok sok helyütt parlamentet játszanak. A személyi kérdések pártköntösben jelennek meg, egész képviselő-testületek mondanak le, napirenden vannak a megbuktatások. Tudomásul kellene már venni, hogy más dolog az országos politika, amely pártérdekeket fejez ki, és más a helyi politizálás funkciója. A kettőt nem szabad összekeverni. A helyi politizálás földhözragadtabb, a lakosság mindennapi életét segítő feladatot jelent. Akkor most megtörtént a rendszerváltozás helyi szinten vagy sem? — Magyarországon a rendszerváltozás politikai értelemben megtörtént. Vitathatatlan, hogy újfajta gazdálkodás kísérlete van kialakulóban. Ennek az analógiáját lehet tapasztalni az önkormányzatok esetében. A három év jó iskolája volt annak, hogy akik kezdetben nem bizonyultak megfelelő szakembernek, megtanulhatták, hogyan kell politizálni, konszenzust kötni, toleranciát gyakorolni. A változást leginkább a politikai kultúrában lehet kitapintani. Kialakulóban van egyfajta állampolgári tartás, amely növelni fogja a lakosság részvételi készségét a megoldásra váró feladatokból. Mintha alakulna a polgári társadalom csírája. Lassan megtanuljuk: ha mi nem cselekszünk, senki nem fogja helyettünk megtenni. Kik a mai polgármesterek? — Ebben az évszázadban ötször-hatszor volt rendszerváltozás Magyarországon. S az új rendszer mindig lecserélte az elitet, bűnbaknak kiáltva ki annak képviselőit, őket vagy elítélték, vagy mellőzték. Teljes mértékben azonban sose lehetett likvidálni az elitet, bizonyos folytonosság mindig megmaradt. Minden elitben vannak értékek, amelyeket nem lehet lerombolni. A nulláról való kezdés nem megy ... Hadd mondjak egy irodalmi példát. Amikor A párduc című Lampedusa-regény hőse, Tancredi arisztokrata létére csatlakozott Garibaldihoz, nagybátyja előtt így magyarázta tettét: „Ha a világ változik, nekünk is változnunk kell, hogy semmi ne változzék”. Tancredi tehát a hatalmát féltette... — Az idézetet pozitív és negatív tartalommal egyaránt meg lehet tölteni. Jelenthet köpönyegforgatást is, de jelentheti az érték átmentését is. Intézetünk felmérést készített, kik voltak, honnan jöttek a mai polgármesterek. Kiderült, hogy a válaszoló 1400 polgármesternek egyharmada volt tanácselnök, s ha tudomásul vesszük a tényt, hogy a nyolcvanas évektől már benne volt a levegőben a tanácsrendszer korszerűsítése iránti igény, s a tanácsok működésében érezhető javulás mutatkozott, nem sok ez az egyharmados arány. A mai polgármesterek 36 százaléka volt az MSZMP tagja, fele pedig vallásosnak tekinti magát. Életkoruk átlag 40-50 év, tehát fiatalabbak, mint a parlament. Több mint felük 30 évnél régebben él az adott településen, s nyolcvanöt százalékuk közép-, illetve felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik. Tehát ha volt is elitcsere a helyi vezetésben, tudomásul kell venni, hogy a mai elit egy része a korábbihoz tartozó, képzett, iskolázott ember. A struktúra változóban van, és garancia lehet a helyi érdekérvényesítésre, hogy négyévenként újabb választások lesznek. Alkalom az erőfelmérésre. Akik nem feleltek meg, azokat el fogják ejteni. És ne feledjük, ez már nem tanácsi választás lesz ... Horváth Ildikó