Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-30 / 8459. szám
Ágh Attila A pártok hosszú menetelése Magyar Hírlap, 1993.ápr.26 «1 Q _ Az 1990. évi választások után ügy tűnt, hogy mi vagyunk a bezzegország a nagy kelet-európai rónaság országai között, a magyar pártrendszer a legstabilabb az óvodáskorú pártok nagy nemzetközi összehasonlításában, mégis egyebei sem látunk 1990 óta, mint a pártrendszer fokozatos erózióját, belső átalakulását és egyes pártok tartós belső válságát. Most már látszik, hogy 1990-ben csak megkezdődött a pártok hosszú menetelése a konszolidált pártrendszerhez, s addig még megérünk néhány csodát. A magyar politikai életet állandó izgalomban tartja a pártok minden rezzenése. Különös érdeklődéssel csüng a szűk politikai közvélemény a pártok koalíciós előjátékain, holott azok sokszor csak a csendes víztükör felszínét fodrozzák. A mélyben azonban hosszú távú folyamatok is zajlanak, amelyekről gyakran megfeledkezünk, vagy az adott pillanat fogságában evidensnek tekintünk. Hiszen mennyire más ma már egy MDF—Fidesz mérkőzés, mint 1990-ben. Ma már nem egy túlzottan magabiztos profi csapat találkozik tehetséges kezdőkkel, hanem a már ugyancsak túlzottan magabiztos fiatal profik ajánlanak julalomjátékot a sereghajtóknak az első osztályú sikerlistán. Az óvodáskorú magyar pártrendszer történetét viszonylag könnyű néhány lényeges jegyén keresztül bemutatni. amelyek szinte közhelynek számítanak a hazai sajtóban: Az MDF rendkívül meggyengült, népszerűsége és támogatottsága katasztrofálisan visszaesett, s mire Csurkát nagy nehezen félrelökdösték. addigra majdnem az egész párt elcsurkásodott. A Fidesz „bezzegpártként" felnőtt, komoly politikai erővé vált. s minden választási találgatás nagy próbaköve az, hogy mennyit tud majd bekasszírozni ebből a nagy népszerűségből, bár eddig a kassza üres. Az MSZP népszerűsége és legitimitása erősödött, de változatlanul száműzöttként vándorol a sűrű éjen át. mivel a többi pán vele szemben bonyolítja le a saját önbizalom-erősítő gyakorlatait. Az SZDSZ túljutott a nagy belső válságon, de mire ez sikerült, addigra elvesztette atyai örökségének, legnagyobb ellenzéki pártként való politikai tőkéjének jelentős részét, s még mindig keresi ..vezércsillagát'', arculatát is. A KDNP politikai helyzete és súlya alacsony szinten konszolidálódott, nem sikerült kitörnie az egyházügyi szakszervezet és a szűk látókörű, ideologikus párt gettójából, s ezért nem tudott profitálni az MDF gyengüléséből sem. „Szegény pártoknak az is baj, ha van valamelyes tagságuk, de még nagyobb baj, ha nincs. Ha van párttagság, akkor túl nagy távolság választja el egymástól a »magot« és a »gyűrűt«, a vezetőket és a vezetetteket. A valódi pártdemokrácia szinte valamennyi pártban csuda dolgokat produkálhatna a tartós kontraszelekció és... az aktív kisebbség dominanciája következtében. Éppenezért találta fel a Köztársaság Párt a tagok nélküli pártot, hiszen a betóduló párttagok... még képesek lennének beleszólni a párt ügyeibe... A Fidesz magasabb szinten ugyanezt próbálja megoldani...” Az FKGP-t annyira kedvelik a tagjai. hogy többet is szeretnének belőle, de a kisgazdák mélyrepülése és szétmorzsolódása egyúttal egy szélsőjobb koalíció megteremtésének állandóan megújuló kísérlete is. A parlament kapuja előtt áll. jelenleg a szavazni kívánók két-két százalékának a támogatásával, dacosan dörömbölve Palotás, és öregurasan nyafogva Thürmer. Senki sem tudja viszont. hol van Pozsgay. Pártjának támogatottsága egyelőre alig mérhetően csekély, de még ennél is nagyobb kérdés, hogy maga Pozsgay merre tart, s lesz-e pártszervező ereje az „európai úthoz". A pártrendszer átalakulásának nagy kérdése tehát, hogy kik lesznek a bejutók, és kik a kívül maradók. A pártlistán 1990-ben 15 százalék volt az elveszett szavazatok aránya, amelyeket a parlamentbe a 4 százalékos küszöbhatár miatt be nem jutó kis pártokra adtak le. Ez az egyik oka volt annak (az egyéni választókerületekben szerzett mandátumok mellett), hogy az MDF 25 százalékos, szerény listás eredménye ellenére a mandátumok 43 százalékát szerezte meg. Az 1994-es választások után ezért nemcsak az a lényeges, hogy melyik párt tud bekerül| ni, hanem az is, hogy a választók 10- 15 százaléka mennyire hajlandó a kis pártok támogatásával szavazata „elvesztését" kockáztatni, hiszen ez növeli a bejutott pártok közötti aránytalanságot, a nagyobbak javára. Az már külön történet, hogy Csutka ' végül is kiválik-e az MDF-ből, és elin- i dul-e „egyedül” a Magyar Úton. Kaszás népeit kétfelől is csábítják. Az MDF a szakítást azért halogatja, hogy Csurka ne tudjon már versenyképes, önálló szélsőjobboldali pártot létrehozni a választások előtt, támogatóinak azt üzenik, hogy kéretik az MDF-re szavazni. Az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy a szélsőjobb mégiscsak | jobban kezelhető politikai betegség ön- I álló pártokban, mint a jobbközép nagy pártok fekélyeként. A szélsőjobb agresszív fellépése, a politikai közélet elmocsarasodása ré•vén ajjártok együttese mint a pártolj rendszere ma sokkal népszerűtlenebb, mint 1990-ben. aminek szerintem még két további oka is van. Az egyik a pártok belső gyengesége és ebből adódó közéleti bukdácsolása, a másik pedig a szociális kérdések iránti érzéketlenségük. ami miatt ügyesen elvitatkoznak az emberek feje felett. Mindkét dolog hosszú és bonyolult kifejtést igény elne, de ami ebből az emberek szeme elé tárni. az elég egyszerű: egyfelől a pártok pánikbetegsége, a tagságtól való rettegése. másfelől a pártok kamaradrámája. a pártelitek egymás közti szociológiai csatája. Szegény pártoknak az is baj. ha van valamelyes tagságuk, de még nagyobb baj. ha nincs. Ha van párttagság, akkor túl nagy távolság választja el egymástól a .magot" és a „gyűrűt", a vezetőket és a vezetetteket. A valódi pártdemokrácia szinte valamennyi pártban csuda dolgokat produkálhatna a tartós kontraszelekció és a kis számok töményé. azaz az aktív kisebbség dominanciája következtében. Éppen ezért találta fel a Köztársaság Pán a tagok nélküli pánot. hiszen a betóduló pántagok — netán a krónikusan ráérő, elkeseredett nyugdíjasok — még képesek lennének beleszólni a pán ügyeibe.
