Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)

1993-04-29 / 8458. szám

Magyar Nemzet, 1993.ápr.24.

Az ellenzék a kormány érás ^ , r • f'l* r *•>,f'' " '"j, •<*' , ....u • .- A bit végén leköltözött a Parlament főemeletéről a félemeletre. Nagyobb helyiséget kapott vagy lü■ebbel?- Eddig négy szobánk volt, most tíz van, tehát amit vesztenünk a szobák belmagasságán, azt megnyertük alapterüJetben. Most egy helyen vannak a kormány PR-irodái.- Mi a feladata a PR-irodának?- Egyik az, bogy a kormány és a társadalom kapcsolatait szorosabbra fűzze, de nem pusztán választási szempontból. Ez a kormány ten a legkevesebbet azért, hogy kellőképpen megismertesse és elfogadtassa magát a nemzettel. Azt szeretnénk, ha a társadalom nem előítéletek vagy mások véleménye alapján, hanem saját tapasztalatból próbálna véleményt formálni. Ez az iroda akkor jött létre, amikor én átjöttem a Külügyminisztériumból.- Kérem, mondja el: hogyan lett önből politikus?- Az emberben ilyen vágy valahol tudat alatt nyilván munkált. Annak idején egy egyetemi évfolyamra jártunk a miniszterelnökkel: rengeteg közös óránk volt, és sokat foglalkoztunk politikai, politikaszervezési kérdésekkel. Ez 1950-ben felettébb kockázatos volt Arról beszélgettünk, hogy milyen kormány lenne ideális Magyarország számára. Én aztán - meglehetősen kalandos úton - eljutottam odáig, hogy ne csak műfordító legyek - mert egy negyedszázadon keresztül ebből éltem -, hanem mint történész is dolgozhassak egy kicsit: a szegedi József Attila Tudományegyetemen tanítottam. Később Vácott betiltották az igen kiváló Madách Kört, s mivel mi az egyetemi tanítványaimmal 1986-tól kezdve - megtisztelő rendőri figyelem mellett - minden évben tartottunk egy kis ünnepséget a váci csata évfordulóján az ország első honvédelmi emlékművénél, azt hitték, hogy én valaki vagyok, és megkérlek, hogy próbáljam őket újraengedélyeztetni. Háromnegyed éves szívós küzdelemmel járt, de sikerült. Hálából megválasztottak a Madách Kör elnökének. Amikor a választások közeledtek, meg is riadtam, mert négy, általam nagyon kedvelt férfiú, akiket pulóverben és kihajtott ingben ismertem meg, talpig nyakkendőben közeledtek egyszer, és krákogtak. Tudtam, hogy valami végzetes következik, s akkor megkérdezték: nem akarok-e elindulni az MDF színeiben a váci egyéni választókerületben? El akartam indulni. De mert hátha lebeszél, megkérdeztem Antall Józsefet, hogy induljak-e. Azt válaszolta, hogy igen. Kérdezte, fölvegyen-e valamilyen listára, s akkor nagyon gőgösen azt mondtam, hogy engem nem kell fölvenni semmilyen listára, megpróbálom megnyerni ezt a választókerületet. Hát így kezdődött Történészként sokat dolgoztam együtt Jeszenszky Gézával, s nagyjából

1 természetes volt az, hogy - ha a koalíciós tárgyalások másképp nem rendelkeznek - a magyar külpolitikai „csapat” így áll föl: a miniszterelnök - akinek nagyon erős külpolitikai érdeklődése van Jeszenszky Géza mint miniszter és én mint államtitkár. így is lett. Nagyon szerettem ezt csinálni. Tényleg nagyon élveztem, és néha úgy érzem: talán nem is végzett az ember rossz munkáL Ennek egyik bizonyítéka, bogy míg 1990 szeptemberében akkori miniszterem ellen támadás támadást követen az Országgyűlésben, most szinte „gusztustalan" hatpárti támogatást élve: a magyar kül- és biztonságpolitika. Nem lehet olyan rossz, ha ezt a változást sikerült elérni.- Miért kellett eljönnie a Külügyminisztériumból? A köztudatban - kissé leegy szerűsítve - az maradt meg. hogy Jeszenszky Géza és ön között konfliktus volt, s bogy ő lett az „erősebb”.- Tisztában voltam azzal, hogy ha valakinek bérelt helye van Antall József kormányában, az

Jeszenszky Géza. Tehát nekem soha olyan dőre elképzelésem nem volt, hogy valamiféle olasz családi vígjátékra emlékeztető módon elkezdjem kifúrni Jeszenszky Gézát a külügyminisztériumi stallumból. Nyilván, mint minden minisztériumban, sokszor voltak közöttünk kemény viták. Az embernek éppen az a dolga, hogy bizonyos esetekben az ördög ügyvédje legyen, és megpróbálja elmondani: egy nagyon logikus elgondolkodás miért lehet támadható. Ezek azonban nem voltak olyan viták, hogy a külpolitikát bármilyen módon befolyásolták volna. Külpolitikai elképzeléseink tökéletesen egybeestek Fölfelé bukásnak tekintettem az álkeriilésemei, a nem „lebukásnak”, mint amit maga sugall.- Önnek „kreálták” a médiáért felelős politikai Államtitkári posztot a miniszterelnökségen?- őszintén szólva nem tudom, hogy a miniszterelnökségnek egyáltalán szüksége van-e politikai államtitkárra, mert e tisztség viselőjének igazi feladata az, hogy helyettesítse a miniszterét. A miniszterelnökségi politikai államtitkárok viszont nem helyettesítik a miniszterelnököt. Sajátos munkakört töltünk be: az a feladat, amelyet Pálos Miklós, Lukács Miklós és Bárdos Balázs végez - némi túlzással - a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban is elférne. Amit én csinálok, azzal önálló minisztérium szokott foglalkozni külföldön. Ez egy sajátosan magyar megoldás, és ha az ország az átmeneti időszakon túl van, akkor mind a tárca nélküli miniszterek, mind pedig e politikai államtitkárok egy része akár fölöslegessé is válhat.- Hogyan élte meg art, bog; külpolitikusból médiaszakértővé kellett válnia?- Rosszul. De nem volt más választásom. A miniszterelnök mellém ült az országgyűlés alatt, és illetlenül sugdolózni kezdtünk. Azt mondta, hogy Ént: Géza önállósulása miatt van egy üres állás, és azt hiszem, mind a kettőnknek közös meggyőződése volt, hogy kormány a maga megismertetéséért kevesebbet még nem tett, mint az Antall-kormány. Ez egyfajta úrifiús szerénykedés. A politika ezt nem honorálja. Ne felejtsük el, hogy akkor már jó másfél éve élénken folyt a médiavita. Szerettük volna ezt közmegelégedéssel lezárni. Nem sikerült.- Az ön egyik fő feladata éppen az lett volna, hogy a médiatörvényt - akár hiányos, „lyukas" állapotban is - keresztülvigye. A bukás egyben az ön kudarca is volt- Nem, én nem így éltem meg. Azt hiszem, hogy két kitűnően felkészült ember teljesen téves úton járt, amikor a kulturális bizottságban egymást akarta meggyőzni. A politika nem erről, hanem a bölcs kompromisszumokról szól.- Ki az a két ember?- Kulin Ferenc és Haraszti Miklós. Szerettük volna, ha ez a probléma megoldódik, hiszen ez egy álvita: helyi frekvencia van annyi, hogy az igények kilencven százalékát ki lehetne elégíteni, tehát még csak politikai szűrő sem kerülhet be semmilyen oldalról. Iparkodtam a tárgyalásokat már csak az Alkotmány bíróság által megszabott határidő miatt is gyorsítani, nem sikerült. Sajnos nem éreztem az ellenzéki oldalról a kompro-1 misszumkészséget.- Az ön másik feladata az lett volna, bogy népszerűsítse a kormányt.- Nem, csak megmutatni á kormány valóságos arcát.- Ez sikerült?- Hát hogy sikerült volna0 Tökéletesen kidolgoztuk ezt a tervet augusztusban, és a fertőrákosi kőfejtőben az Európa-napon meghirdettem a mosoly-