Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)

1993-04-29 / 8458. szám

Magyar Nemzet, 1993.ápr.24. Az ellenzék a kormány érás ^ , r • f'l* r *•>,f'' " '"j, •<*' , ....u • .- A bit végén leköltözött a Parlament főemeleté­­ről a félemeletre. Nagyobb helyiséget kapott vagy lü­­■ebbel?- Eddig négy szobánk volt, most tíz van, tehát amit vesztenünk a szobák belmagasságán, azt megnyertük alapterüJetben. Most egy helyen van­nak a kormány PR-irodái.- Mi a feladata a PR-irodának?- Egyik az, bogy a kormány és a társadalom kapcsolatait szorosabbra fűzze, de nem pusztán vá­lasztási szempontból. Ez a kormány ten a legkeve­sebbet azért, hogy kellőképpen megismertesse és elfogadtassa magát a nemzettel. Azt szeretnénk, ha a társadalom nem előítéletek vagy mások vélemé­nye alapján, hanem saját tapasztalatból próbálna véleményt formálni. Ez az iroda akkor jött létre, amikor én átjöttem a Külügyminisztériumból.- Kérem, mondja el: hogyan lett önből politikus?- Az emberben ilyen vágy valahol tudat alatt nyilván munkált. Annak idején egy egyetemi évfo­lyamra jártunk a miniszterelnökkel: rengeteg közös óránk volt, és sokat foglalkoztunk politikai, politi­kaszervezési kérdésekkel. Ez 1950-ben felettébb kockázatos volt Arról beszélgettünk, hogy milyen kormány lenne ideális Magyarország számára. Én aztán - meglehetősen kalandos úton - eljutottam odáig, hogy ne csak műfordító legyek - mert egy negyedszázadon keresztül ebből éltem -, hanem mint történész is dolgozhassak egy kicsit: a szegedi József Attila Tudományegyetemen tanítottam. Ké­sőbb Vácott betiltották az igen kiváló Madách Kört, s mivel mi az egyetemi tanítványaimmal 1986-tól kezdve - megtisztelő rendőri figyelem mellett - minden évben tartottunk egy kis ünnepséget a váci csata évfordulóján az ország első honvédelmi em­lékművénél, azt hitték, hogy én valaki vagyok, és megkérlek, hogy próbáljam őket újraengedélyeztet­­ni. Háromnegyed éves szívós küzdelemmel járt, de sikerült. Hálából megválasztottak a Madách Kör el­nökének. Amikor a választások közeledtek, meg is riadtam, mert négy, általam nagyon kedvelt férfiú, akiket pulóverben és kihajtott ingben ismertem meg, talpig nyakkendőben közeledtek egyszer, és krákogtak. Tudtam, hogy valami végzetes követke­zik, s akkor megkérdezték: nem akarok-e elindulni az MDF színeiben a váci egyéni választókerület­ben? El akartam indulni. De mert hátha lebeszél, megkérdeztem Antall Józsefet, hogy induljak-e. Azt válaszolta, hogy igen. Kérdezte, fölvegyen-e valamilyen listára, s akkor nagyon gőgösen azt mondtam, hogy engem nem kell fölvenni semmi­lyen listára, megpróbálom megnyerni ezt a válasz­tókerületet. Hát így kezdődött Történészként sokat dolgoztam együtt Jeszenszky Gézával, s nagyjából 1 természetes volt az, hogy - ha a koalíciós tárgyalá­sok másképp nem rendelkeznek - a magyar kül­politikai „csapat” így áll föl: a miniszterelnök - aki­nek nagyon erős külpolitikai érdeklődése van Jeszenszky Géza mint miniszter és én mint állam­titkár. így is lett. Nagyon szerettem ezt csinálni. Tényleg nagyon élveztem, és néha úgy érzem: talán nem is végzett az ember rossz munkáL Ennek egyik bizonyítéka, bogy míg 1990 szeptemberében akko­ri miniszterem ellen támadás támadást követen az Országgyűlésben, most szinte „gusztustalan" hat­­párti támogatást élve: a magyar kül- és biztonság­­politika. Nem lehet olyan rossz, ha ezt a változást sikerült elérni.- Miért kellett eljönnie a Külügyminisztérium­ból? A köztudatban - kissé leegy szerűsítve - az ma­radt meg. hogy Jeszenszky Géza és ön között konflik­tus volt, s bogy ő lett az „erősebb”.- Tisztában voltam azzal, hogy ha valakinek bérelt helye van Antall József kormányában, az Jeszenszky Géza. Tehát nekem soha olyan dőre el­képzelésem nem volt, hogy valamiféle olasz családi vígjátékra emlékeztető módon elkezdjem kifúrni Je­szenszky Gézát a külügyminisztériumi stallumból. Nyilván, mint minden minisztériumban, sokszor voltak közöttünk kemény viták. Az embernek ép­pen az a dolga, hogy bizonyos esetekben az ördög ügyvédje legyen, és megpróbálja elmondani: egy nagyon logikus elgondolkodás miért lehet támad­ható. Ezek azonban nem voltak olyan viták, hogy a külpolitikát bármilyen módon befolyásolták volna. Külpolitikai elképzeléseink tökéletesen egybees­tek Fölfelé bukásnak tekintettem az álkeriilésemei, a nem „lebukásnak”, mint amit maga sugall.- Önnek „kreálták” a médiáért felelős politikai Államtitkári posztot a miniszterelnökségen?- őszintén szólva nem tudom, hogy a minisz­terelnökségnek egyáltalán szüksége van-e politikai államtitkárra, mert e tisztség viselőjének igazi fel­adata az, hogy helyettesítse a miniszterét. A mi­niszterelnökségi politikai államtitkárok viszont nem helyettesítik a miniszterelnököt. Sajátos mun­kakört töltünk be: az a feladat, amelyet Pálos Mik­lós, Lukács Miklós és Bárdos Balázs végez - némi túlzással - a Művelődési és Közoktatási Miniszté­riumban is elférne. Amit én csinálok, azzal önálló minisztérium szokott foglalkozni külföldön. Ez egy sajátosan magyar megoldás, és ha az ország az átmeneti időszakon túl van, akkor mind a tárca nél­küli miniszterek, mind pedig e politikai államtitká­rok egy része akár fölöslegessé is válhat.- Hogyan élte meg art, bog; külpolitikusból mé­diaszakértővé kellett válnia?- Rosszul. De nem volt más választásom. A miniszterelnök mellém ült az országgyűlés alatt, és illetlenül sugdolózni kezdtünk. Azt mondta, hogy Ént: Géza önállósulása miatt van egy üres állás, és azt hiszem, mind a kettőnknek közös meggyőződése volt, hogy kormány a maga megis­mertetéséért kevesebbet még nem tett, mint az Antall-kormány. Ez egyfajta úrifiús szerénykedés. A politika ezt nem honorálja. Ne felejtsük el, hogy akkor már jó másfél éve élénken folyt a médiavita. Szerettük volna ezt közmegelégedéssel lezárni. Nem sikerült.- Az ön egyik fő feladata éppen az lett volna, hogy a médiatörvényt - akár hiányos, „lyukas" álla­potban is - keresztülvigye. A bukás egyben az ön kudarca is volt- Nem, én nem így éltem meg. Azt hiszem, hogy két kitűnően felkészült ember teljesen téves úton járt, amikor a kulturális bizottságban egymást akarta meggyőzni. A politika nem erről, hanem a bölcs kompromisszumokról szól.- Ki az a két ember?- Kulin Ferenc és Haraszti Miklós. Szerettük volna, ha ez a probléma megoldódik, hiszen ez egy álvita: helyi frekvencia van annyi, hogy az igények kilencven százalékát ki lehetne elégíteni, tehát még csak politikai szűrő sem kerülhet be semmilyen oldalról. Iparkodtam a tárgyalásokat már csak az Alkotmány bíróság által megszabott határidő miatt is gyorsítani, nem sikerült. Sajnos nem éreztem az ellenzéki oldalról a kompro-1 misszumkészséget.- Az ön másik feladata az lett volna, bogy népsze­rűsítse a kormányt.- Nem, csak megmutatni á kormány valósá­gos arcát.- Ez sikerült?- Hát hogy sikerült volna0 Tökéletesen kidol­goztuk ezt a tervet augusztusban, és a fertőrákosi kő­fejtőben az Európa-napon meghirdettem a mosoly-

Next

/
Thumbnails
Contents