Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-28 / 8457. szám
Népszava, 1993.ápr.22. 32 Szerdahelyi Csaba 3iégis9 kinek a (tele) víziója Elöljáróban csupán annyit: a legmesszebbmenőkig nem értek egyet azokkal, akik szerint nagy szükség volt a Duna TV létrehozására. Tisztában vagyok vele, hogy eme kijelentésemmel „partvonalon" kívülre toltam magamat (pedig igazán nem szívesen tolok ki magammal), hiszen e kérdésben a tisztelt ellenzéktől kezdve a legalább annvira tisztelt kormánypártokig mindenki azonos \elemenyen van. Vagy legalábbis az utóbbi napokig volt. Vagyis nyakra-főre azt nyilatkozgatja itt mindenki, hogy a határon túli magyarság érdekeben igenis szükség volt a Duna TV-re amely az első magyar műholdas adásként kultúrával és magyarországi hírekkel látja el azokat, akik mindebből eddig nemigen részesültek. A parlamentben kérdést felvetők is kizárólag a televíziót anyagiakkal ellátók módszerei kritizálják. Pedig azt hiszem, egyáltalán nemcsak a módszerekről van szó Nem akartam elhamarkodottan beszállni a.£^a TV körüli csatározásba, s ezért az utóbbi napokban megkülönböztetett figyelemmel kísértem a délutáni adásokat. Ázt sem tagadom, hogy a véleményalkotáson kívül erre azért is szükségem volt, mert nem tartozom a Duna TV-nézők állítólag népes taboraba. És nem azért, mert nem tartom magamat magyarnak, hanem azért, mert a Körhintát korábban is minden évben megnézhettem, s most nem voltam kíváncsi az 52 ismétlésre. (A Körhinta ettől még — szerintem — nagyon jó film.) Azért senki ne gondolja, hogy most valamiféle műsorkritika következik.' A sok ismétlés. a sok magyar alkotás mellett felbukkanó sok „ismeretlen” külföldi film, az előbukkano népszerű, ám nem sok „kultúrpolitikát nem terjesztő sorozatok (lásd, Kórház a város szélén) értékelésére ugyanis nálam szakavatottabb emberek vannak a Népszavánál. S így szerintem az is a kritikusok no meg a műsorösszeállítók feladata hogv megvitassák, az esti mesék köziül melyik a népszerűbb, az egy héten kétszer vetített Maja, a méhecske avagy Nils Holgersson kalandjai. A Duna TV-nek és a Duna TV körüli bonyodalmaknak tudniillik nem ez a lényege Úgy látom, a műholdas vállalkozás nem'más mint a politikai mellett a gazdasági hatalom atmentesenek egyik mintapéldánya Ne feledjük, a televízió szervezéséhez még abban az időben fogtak hozzá, amikor Hankiss Elemet elnökölt a Szabadság téren (tényleg, mikor változtatják meg a tér nevét Sajtószabadság térre?!), s akinek a munkájával, nézeteivel kormánykörökben enyhén szólva elégedetlenek voltak. Szóval a szervezés akkor kezdődött, amikor a kormány, s leginkább Antall József miniszterelnök még nem döntötte el, hogy a hirdetett sajtószabadság keretein belül, miként lehet Hankisst megbuktatni. Egy olyan embert, aki ugye alkalmatlan olyan nagyszabású vállalkozásra, mint a külföldön élő magyarság tájékoztatására. Ezért komolyan szóha sem kerülhetett, hogy az állami és közszolgálati televízió ka-’ púin belül döntsék el: sokkal kisebb összeget igénylőén az első vagy a második csatornát műholdasítsák-e. Teszem azt, ebben az esetben nemcsak napi hat órában, hanem kora reggeltől késő estig tájékoztathatnánk mag} arjainkat a határom túl is, ám a forgatókönyvet nem így írták meg. Hanem úgy, hogy olyan televíziót alapítanak — közpénzeken, szabályozatlan viszonyok között, rendezetlen alapítványi törvényekkel —, amely jól jön majd azokban az időkben, amikor nem biztos, hogy a jelenlegi kormánykoalíció s annak legnagyobb pártja, az MDF hatalmon lesz. Mondjuk, az 1994- es választások után milyen jól jön egy olyan információs intézmény, amely immár nem kizárólag a határokon túli magyarokat, hanem sokkal inkább az itthonmaradottakat célozza meg. Hiszen nem titok, már ma is közel 600 ezer határon belüli lakásban fogható a Duna TV, míg a visszajelzések szerint közvetlenül a határokon túl 100 ezer család fogja az adást. Igaz, más visszajelzések szerint igazabol csak Erdélyben osztatlan a Duna-siker, mert Szlovákiában ma még többen az állami csatornáinkat nézik, míg Kárpát- Ukrajnában a műholdasok (minő bűn') gyakran a nyugati állomásokat állítják be — a Duna TV helyett. De ezen a helyzeten lehet váltpztatni! Csak több propaganda, több pénz, több elszántság kell. Akkor majd lesz több műsoridő, akkor^több embert lehet foglalkoztatni s akkor előállhat az a felettébb természetellenes állapot, hogy egy igazi és jól működő csatorna helyett három ontja ugyanazokat a híreket — a különféle pártszájíznek megfelelően. Am félek, hogy egyre inkább megkeseredik azoik szája íze, akiknek a zsebéből a legkülönfélébb adókkal, támogatásokkal és egyéb címszavakkal kiveszik az utolsó előtti forintokat is. Hiába csorog a pénz a Dunába, ha a meder lassan kiszárad.
