Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)

1993-04-28 / 8457. szám

Pesti Hírlap, 1993.ápr.22. 33 TÓTH LAgLÓ LEVENTE Lapunkban már foglalkoz­tunk azzal a négy képviselő által jegyzett törvénymódosí­­tójavaslattal, amely a közeljö­vőén sürgősséggel kerül majd a parlament elé. A mó­dosító javaslat azon egyházi jellegű szerveződések gátlás­talan garázdálkodásainak kí­ván véget vetni, amelyek a társadalom tájékozatlanságát kihasználva valósággal túl­­burjánzanak a térségben. A szektaügyről Németh Géza re­formátus lelkész nyilatkozón lapunknak. — A szektás szerveződések megjelenése maga után von­ta, hogy a tengerentúlon és Nyugat-F.urópában már meg­felelő törvényeket alkottak. Magyarországon még nincs megfelelő törvényi szabályo­zás. A szóbanforgó javaslat szerint csak azok az egyházak számíthatnának a bejegyzés­re, amelyek leealább 10 ezres ^S^ggal rendelkeznek vagy legalább 100 éves működésre tekinthetnek vissza hazánk­ban és nem sértik az általáno­san elfogadón erkölcsöket. A javaslat igazságos, mert a nemzeti kisebbségi egyházak­nak biztosítja az állami támo­­• gatást. Amennyiben a képvi­selők a vallásszabadságra hi­vatkozó tiltakozó felhangok­kal nem törődve elfogadják a törvényt, legalább az esélye meglesz annak, hogy valóban vallásszabadság lesz — mond­ta Németh Géza. — Az egyház elnevezéssel működő, ámde tényleges val- 1 ás gyakorlattal nem rendelke­ző szerveződések és szekták, illetve szakadár vallási és ál­vallási csoportosulások ugyan továbbra is működhetnek, de a törvény szerint nem számít­hatnak majd az állami támo­gatásra. Hiszen, ha későn rea­gálunk, ugyanodajuthatunk, mint a texasiak David Ko­­resh-sel. Pszichopaták évadja Míg itthon heves szócsatákat vívnak az újság­írók egymással, kártékonyak-e vagy hasz­nosak a vallási kisközösségek, addig Texas­ban lángba borult egy faházakból álló te­lep, és David Koresh, „a bűnÖ6 próféta” hí­vei a tűzbe veszlek. A tragédia ezzel nem ért véget, jön a felelősök keresése, a teme­tés, ahol elüszkösödött gyerekeket fognak Tekete fóliazsákokba tekerni, valamint el­szenesedett koponyák között kotorásznak a hozátartozók, vajon apjuk-anyjuk vagy SESZTÁK ÁGNES testvérük vicsorít rájuk a pernyetenger mélyéről? Végül is mi történt? Majdnem ugyanaz, mint a Népek Templomáhál, ahol Jones atya a híveit tömeges öngyilkosságra szólította fel. Természetesen az Úr nevében, a hit nevében, a megváltás és az átváltozás nevében. A Nyugat kemény pofono­kat kapott már a különböző fanatikus vallási szervezetektől. Meglehetősen nagy irodalma van a szekták fenomenológiájá­nak: kezdve az ártalmatlan bibliamagyarázattal, debelefér még a legközönségesebb lelki kufárkodás is. Mindig akadnak önje­lölt próféták, istenpótlékok, Jézus Krisztus helytartói, akik za­varos eszméktől vezérelve az élére állnak bizonyos csoportok­nak. A személyiség mindenek feletti tisztelete, a szabadság min­denhatósága pedig nem állítja meg a pszichopata prófétát, nem üti ki a mérgezett narancsleves poharai a kézből, és nem menti ki a lángokból a kiskorú gyermekeket. A rendszerváltás nálunk nem igazán a nyitányát jelentette a szektamozgalmak virágzásának, ahogyan ezt néhány újság hir­deti. Az államszocializmus képmutató erkölcstelensége és az évszázados vallási tradidók szétverése sokakat kergetett a kis­közösségek irányába. Hogy miért ezt választja valaki, és nem a klasszikus nagy egyházakat, arra nehéz felelni. Talán a szemé­lyesség illúziója, a szoros összetartás, az egymásra figyelés, ami­kor az egyéniség nem oldódik fel, és nem vész el a templomok égig érő légterében. Szóval a rendszerváltás előtt is tudtunk gyülekezetekről, szektákról és közösségekről. F.zek között természetszerűen vol­tak rokonszenvesek, s volt, amelyik már akkor is hirhedt volt kirekesztő magatartásáról vagy bizarr szertatásairól. Ami egy­ségesen idegesítőnek hatott ezeknél a vallási csop*ortocskáknál. az erőszakos térítési vágy, valamim az a mindenen átütő dog­­matizmus és türelmetlenség, amivel mindent és mindenkit ke­zeltek, akik nem „ók voltak”. Én sajnos csakis olyanokkal talál­koztam, akiknek az egyéniségét rendkívül szívélyes és nyájas formában ugyan, de elszívták az ilyesfajta közösségek. Előszűr segítettek, aztán marasztaltak, később tanítottak, utóbb elszige­teltek. A családodban a Sátán lakik, a könyvek veszélyesek, a testvéred hitetlen, az apád és az anyád tisztátalanok. Az agymo­sás végén könnyű volt a végleges szakítás, és a gyülekezet be­szippantotta az illetőt. Józan ésszel a világ nem így működik. Józan ésszel elképzel­hetetlen, hogy egy római katolikus nem áll szóba egy reformá­tussal, vagy egy zsidó a baptistával. A tökéletes kirekesztés a kisközösségek sajátja, ahol a vakhit tökéletesebb falat húz, mint amilyen hajdan a gettóé volt. Kinek jó ez? Nem tudom. Mindenesetre az ilyen közösségek tagjai nemcsak lelki, de anyagi függőségben is élnek, és keresetük nem kevés hányadát bízzák a gyülekezet vezetőjének kezére. Valaki egyszer azt mondta nekem: „ma Nyugaton a legjobb biznisz vallást alapíta­ni. Találjon ki egy tetszetős ideológiát, kezdje hirdetni, perce­ken belül olyan tömeg fogja követni, akiknek egyébként se cél­juk, se hitük, se igazi lelki békéjük nincs. Nekik maga lesz az Is­ten, és azt csinál velük, amit akar. Ha szerencséje van, még mil­liomos is lehet." Ez a fajta közelítés kicsit brutálisnak tűnik, de David Koresh p>é!dája csak egy a sok közül. Pedig ez nagyon komoly jeladás. Arra figyelmeztet, hogy Isten nevében még mindig számtalan sötét dolgot lehet úgy véghezvinni, hogy az formailag igen áj­­j tatos és tetszetős legyen. ' A nagy egyházak az évszázadok folyamán már átestek a tü­relmetlenség, a kirekesztés és a bigottság betegségein. Aki hisz, Istent keresi, a hozzávezető utat, és a megbékélést. De nem mindegy, hogy mit ad érte cserébe. Szektaveszély

Next

/
Thumbnails
Contents