Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)

1993-04-28 / 8457. szám

Pesti Hírlap, 1993.ápr.22.

33

TÓTH LAgLÓ LEVENTE

Lapunkban már foglalkoztunk azzal a négy képviselő által jegyzett törvénymódosítójavaslattal, amely a közeljövőén sürgősséggel kerül majd a parlament elé. A módosító javaslat azon egyházi jellegű szerveződések gátlástalan garázdálkodásainak kíván véget vetni, amelyek a társadalom tájékozatlanságát kihasználva valósággal túlburjánzanak a térségben. A szektaügyről Németh Géza református lelkész nyilatkozón lapunknak.

— A szektás szerveződések megjelenése maga után vonta, hogy a tengerentúlon és Nyugat-F.urópában már megfelelő törvényeket alkottak. Magyarországon még nincs megfelelő törvényi szabályozás. A szóbanforgó javaslat szerint csak azok az egyházak számíthatnának a bejegyzésre, amelyek leealább 10 ezres ^S^ggal rendelkeznek vagy legalább 100 éves működésre

tekinthetnek vissza hazánkban és nem sértik az általánosan elfogadón erkölcsöket. A javaslat igazságos, mert a nemzeti kisebbségi egyházaknak biztosítja az állami támo• gatást. Amennyiben a képviselők a vallásszabadságra hivatkozó tiltakozó felhangokkal nem törődve elfogadják a törvényt, legalább az esélye meglesz annak, hogy valóban vallásszabadság lesz — mondta Németh Géza.

— Az egyház elnevezéssel működő, ámde tényleges val- 1 ás gyakorlattal nem rendelkező szerveződések és szekták, illetve szakadár vallási és álvallási csoportosulások ugyan továbbra is működhetnek, de a törvény szerint nem számíthatnak majd az állami támogatásra. Hiszen, ha későn reagálunk, ugyanodajuthatunk, mint a texasiak David Koresh-sel.

Pszichopaták

évadja

Míg itthon heves szócsatákat vívnak az újságírók egymással, kártékonyak-e vagy hasznosak a vallási kisközösségek, addig Texasban lángba borult egy faházakból álló telep, és David Koresh, „a bűnÖ6 próféta” hívei a tűzbe veszlek. A tragédia ezzel nem ért véget, jön a felelősök keresése, a temetés, ahol elüszkösödött gyerekeket fognak Tekete fóliazsákokba tekerni, valamint elszenesedett koponyák között kotorásznak a hozátartozók, vajon apjuk-anyjuk vagy SESZTÁK ÁGNES testvérük vicsorít rájuk a pernyetenger mélyéről?

Végül is mi történt? Majdnem ugyanaz, mint a Népek Templomáhál, ahol Jones atya a híveit tömeges öngyilkosságra szólította fel. Természetesen az Úr nevében, a hit nevében, a megváltás és az átváltozás nevében. A Nyugat kemény pofonokat kapott már a különböző fanatikus vallási szervezetektől. Meglehetősen nagy irodalma van a szekták fenomenológiájának: kezdve az ártalmatlan bibliamagyarázattal, debelefér még a legközönségesebb lelki kufárkodás is. Mindig akadnak önjelölt próféták, istenpótlékok, Jézus Krisztus helytartói, akik zavaros eszméktől vezérelve az élére állnak bizonyos csoportoknak. A személyiség mindenek feletti tisztelete, a szabadság mindenhatósága pedig nem állítja meg a pszichopata prófétát, nem üti ki a mérgezett narancsleves poharai a kézből, és nem menti ki a lángokból a kiskorú gyermekeket.

A rendszerváltás nálunk nem igazán a nyitányát jelentette a szektamozgalmak virágzásának, ahogyan ezt néhány újság hirdeti. Az államszocializmus képmutató erkölcstelensége és az évszázados vallási tradidók szétverése sokakat kergetett a kisközösségek irányába. Hogy miért ezt választja valaki, és nem a klasszikus nagy egyházakat, arra nehéz felelni. Talán a személyesség illúziója, a szoros összetartás, az egymásra figyelés, amikor az egyéniség nem oldódik fel, és nem vész el a templomok égig érő légterében.

Szóval a rendszerváltás előtt is tudtunk gyülekezetekről, szektákról és közösségekről. F.zek között természetszerűen voltak rokonszenvesek, s volt, amelyik már akkor is hirhedt volt kirekesztő magatartásáról vagy bizarr szertatásairól. Ami egységesen idegesítőnek hatott ezeknél a vallási csop*ortocskáknál. az erőszakos térítési vágy, valamim az a mindenen átütő dogmatizmus és türelmetlenség, amivel mindent és mindenkit kezeltek, akik nem „ók voltak”. Én sajnos csakis olyanokkal találkoztam, akiknek az egyéniségét rendkívül szívélyes és nyájas formában ugyan, de elszívták az ilyesfajta közösségek. Előszűr segítettek, aztán marasztaltak, később tanítottak, utóbb elszigeteltek. A családodban a Sátán lakik, a könyvek veszélyesek, a testvéred hitetlen, az apád és az anyád tisztátalanok. Az agymosás végén könnyű volt a végleges szakítás, és a gyülekezet beszippantotta az illetőt.

Józan ésszel a világ nem így működik. Józan ésszel elképzelhetetlen, hogy egy római katolikus nem áll szóba egy reformátussal, vagy egy zsidó a baptistával. A tökéletes kirekesztés a kisközösségek sajátja, ahol a vakhit tökéletesebb falat húz, mint amilyen hajdan a gettóé volt.

Kinek jó ez?

Nem tudom.

Mindenesetre az ilyen közösségek tagjai nemcsak lelki, de anyagi függőségben is élnek, és keresetük nem kevés hányadát bízzák a gyülekezet vezetőjének kezére. Valaki egyszer azt mondta nekem: „ma Nyugaton a legjobb biznisz vallást alapítani. Találjon ki egy tetszetős ideológiát, kezdje hirdetni, perceken belül olyan tömeg fogja követni, akiknek egyébként se céljuk, se hitük, se igazi lelki békéjük nincs. Nekik maga lesz az Isten, és azt csinál velük, amit akar. Ha szerencséje van, még milliomos is lehet."

Ez a fajta közelítés kicsit brutálisnak tűnik, de David Koresh p>é!dája csak egy a sok közül. Pedig ez nagyon komoly jeladás. Arra figyelmeztet, hogy Isten nevében még mindig számtalan sötét dolgot lehet úgy véghezvinni, hogy az formailag igen ájj tatos és tetszetős legyen.

' A nagy egyházak az évszázadok folyamán már átestek a türelmetlenség, a kirekesztés és a bigottság betegségein. Aki hisz, Istent keresi, a hozzávezető utat, és a megbékélést. De nem mindegy, hogy mit ad érte cserébe.

Szektaveszély