Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-28 / 8457. szám
A kormány «rm «iidot« minden« a bőd <ár^nlá<iról? Felvetítsek az alávetési nyilatkozatról Népszava, 1993.ápr.22 A parlament vízlépcsőügyekkel foglalkozó bizottsága általános vitára alkalmasnak tartja a hágai Nemzetközi Bírósághoz benyújtandó alávetési nyilatkozatot, ám azzal a megjegyzéssel, hogy a jövő heti ülésén a többi között a nagymarosi körgát elbontására vonatkozó országgyűlési határozatkiegészítést kíván fűzni a ratifikálásra váró dokumentumhoz. 15 A halasztást persze az is indokolja, hogy az egyezség szövegében található egy utalás egy korábbi megállapodásra, amit azonban a képviselők furcsamód eddig nem ismertek. Ezért úgy határoztak a tegnapi bizottsági ülésen, hogy szeretnék megismerni e dokumentum szövegét is. '(Mellesleg a megbeszélésen jelen levő szakértők elmondták: azért volt szükség erre a dokumentumra való hivatkozásra, mert a szlovák fél szerint a pozsonyi parlamenten „nem ment volna keresztül” a megállapodás szövege, amennyiben abban szerepel a „Dunaelterelés” kifejezés. A „helyettesítő” dokumentummal viszont most sikerült megkerülni ezt az akadályt...) Az ülésen különben hangsúlyosan többször is szóba került a Népszava azzal kapcsolatban, hogy szombati számában közölte a nem titkos, ám igencsak titkosan kezelt alávetési nyilatkozatot. A jelen levő képviselők túlnyomó többsége azonban védelmébe vette lapunk döntését, amely — mint mondták — felvállalta a közvélemény tárgyszerű tájékoztatását erről a sokat vitatott ügyről. Ilkei Csaba (független) például a lap tisztességét, tisztességtelenségét feszegetők számára megjegyezte: azzal, hogy gyorsan, tárgyszerűen és elhallgatás nélkül az adófizetőket is megismertette egy fontos dokumentum szövegével a Népszava, mindenképpen tisztességesen járt el. Több hozzászólásból az is kiderült: egyik-másik bizottsági tag először éppen lapunkból ismerhette meg a szerződés szövegét, ráadásul nemcsak ők kapták kézhez megkésve a dokumentumot, hanem a .tegnapi napig az illetékes ideiglenes bizottsághoz sem juttatták még el azt hivatalosan! Jávor Károly (MDF) szerint pedig a külügyminisztériumi szóvivői tájékoztatón már egyenesen osztogatták az említett szöveget. A megállapodás szövegét ugyanakkor éles kritikákkal illették a bizottság tagjai, bár többek megdöbbenésére a tanácskozáson megjelent kormányzati szakértők a magyar diplomácia sikereként jellemezték azt. „Magyarország ezzel a szerződéssel ma . még fel nem mérhető nemzetközi sikert aratott" — mondta a dokumentum egyik budapesti kimunkálója, a Külügyminisztérium nemzetközi főosztályának vezetője, dr. Szénási György, aki arról is meg van győződve ezúttal Magyarország érdekeinek megfelelő egyezség jött létre. A képviselők ezzel szemben már sokkalta kritikusabbak voltak, hiszen a szöveg egy sor pontját kifogásolták. őket dr Valky László nemzetközi jogásznak sikerült lehűtenie, aki az ódzkodók tudomására hozta: a mostani fázisban ezt a dokumentumot el lehet fogadni, vagy nem lehet, ám módosításra nincs lehetőség. Arra a kérdésre, miszerint igaz-e, hogy az előkészített dokumentum szövegének háromnegyedén a szlovákok módosítottak, Valky igennel felelt. Mint mondta, a magyar fél felkészült volt, s már tavaly novemberben kész szövegtervezetet tettek le az asztalra. Így attól kezd • ve mindig a magyar javaslatról vitáztak, s folyamatosan azon változtattak. Jávor Károly különben erre a szövegre mondta azt tegnap, hogy megdöbbentő számára. A hibás magyar tárgyalási taktika miatt pedig — állította — Szlovákia mindig érvényesíthette saját érdekeit. (Tőle megtudhattuk azt is, hogy az egy-egy szlo(Folytatás a 4. oldalon) (Folytatás az 1. oldalról) vák, magyar és dán „független” szakértőből álló egykori hármas bizottság tagjai egyértelműen Pozsony malmára hajtották a vizet.) A Duna Kör képviselője, Vargha János szintén leszögezte: nem igaz, hogy a kormány mindent megtett a siker érdekében. Szerinte a kormányzatot terheli a felelősség azért, hogy a Duna elterelése után azonnal nem történtek nemzetközi diplomáciai lépések, hogy Budapest nem fordult az ENSZ- hez. Pál László (MSZP) ezt azzal toldotta meg (miután Valky László megjegyezte: amit tudtak, elfogadtak, amit nem, nem, a megbeszéléssorozat során), hogy a kormányról most első ízben hangzott el: nem sikerült megvalósítania a Bős—Nagymarossal kapcsolatos magyar parlamenti határozatot. Bár szinte valamennyi megszólaló képviselő erősen kifogásolta, hogy újfent kész tények elé állítja a parlamentet a kormány egy már aláírt szerződéssel, azt kényszerűségből mindenki vitára alkalmasnak találta. Igaz, a bizottsági elnök, az MDF-es Pap András többször is azzal siettette a tegnapi döntést, hogy a budapesti ratifikációnak feltétlenül meg kellene előznie a pozsonyi parlamentét. V. F. * A hágai alávetési nyilatkozatról tárgyalt a parlament külügyi bizottsága is. A honatyák ratifikációra javasolják a parlamentnek a dokumentumot. A szavazást megelőző vitában szóba került a dokumentum „idő előtti” közlése is. Kovács László, a bizottság elnöke úgy vélekedett, nem kellett volna eleget tenni a titoktartást kérő szlovák kérésnek. Emlékeztetett a történelmi előzményekre, a rossz emlékű 1977-es szerződést is az idő tájt nagy titok övezte. Tatár György kormánybiztos hangsúlyozta, hogy hazánknak az volt a célja, hogy mindenképpen sikerüljön megállapodásra jutni az alávetési nyilatkozatban. Viszszautasította, hogy a magyar álláspont „felpuhult” volna, alapvető célkitűzéseinkben nem tettünk engedményt. A szakértők elmondták, hogy nem várható gyors eredmény, mivel az első szakasz, a kereset benyújtása tíz hónapot vesz igénybe. A szlovák keresetre adott válasz pedig hét hónapot igényel. (d) A legtöbb támadás amiatt érte a kormányt, hogy még 1 határozott kérés ellenére sem bocsátották a képvise- ' lök rendelkezésére (az aláírást megelőzően) a doku- \ ‘mentum szövegét. A jelen levő Tatár György külügyi | biztos a késedelmet azzal magyarázta: annyira felgyor- | sultak az események a bizottsági kérés után, hogy már f nem volt mód és idő a szöveg bemutatására. Szénási ! György még tovább ment, és a képviselők megdöbbenésére elmondta: a kétoldalú tárgyalások során olyan gyakran változtak a partnerek (ami miatt mindig, min- I den fordulóban újra kellett tárgyalniuk mindent), hogy még saját kormányukat sem tudták a megbeszélések menetéről időben „szöveghűen” tájékoztatni! Erre mondta azt az MDF-es képviselő nem kis éllel: nagy merészségre vall úgy tárgyalni a magyar kormány nevében, illetve a parlamenti határozat szellemében, hogy még a kormányzat sincs képben ... ......................................——.......m — I
