Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)

1993-04-28 / 8457. szám

12

cius 16-án már kormánynyilatkozatot adtunk ki Jelcin támogatására, ami szintén az elsők közé tartozott. Nem látunk alternatívát Jelcin támogatása helyett. Tehát mindenképpen támogatni kell az orosz reformfolyamatokat, és jelenleg Jelcin az egyetlen alkotmányosan megválasztott közjogi méltóság. A Nyugatnak, a világnak úgy kell politizálnia, hogy jelenleg Jelcinnel támogatja az orosz reformfolyamatokat. Illúziók nélkül. Vannak olyan erők, és lehetnek bármikor olyan erők, amelyek szívesen visszatérnének ebbe a térségbe. Nemcsak egyszerűen a Szovjetunió vagy Nagy- Oroszország újjászervezése mellett lennének. Tehát hosszú távon is óvatosan kelt kezelriíezékéra" kérdéseket, és rövid távon másképp.- A külpolitikai kérdéssor végeztével, hogyan vélekedik, miniszterelnök úr, a franciaországi választások eredményéről és arról, hogy ennek milyen hatása lesz Magyarországon?- A magyar kormány, tehát a mi kormányunk, első pillanattól kezdve a francia-magyar kapcsolatokat kiemelkedő helyre emelte. Első hivatalos utam eg}' menetben haladt Bonnba és Párizsba. Jelenleg a franciák a negyedik helyen állnak a beruházók között Amerika, Németország,.és Ausztria után. A térség biztonsága szempontjából is fontosnak tartjuk az amerikai jelenlétet, nemcsak általában és katonailag, hanem hogy gazdaságilag is jelen legyenek. Ezért értékeljük nagyra, hogy Amerika a beruházásoknak aminek több mint ötven százalékát adja az egész térségben, hatvan százaléka idejön. Ugyanakkor viszont nagyon fontosnak tartjuk, hogy a német, osztrák jelenlét mellett Franciaország is jelen legyen. Nagyon sok történelmi tragédiához vezetett az, hogy a francia-magyar kapcsolatok nem voltak elég jók az elmúlt évszázadban. Személyes ügynek tekintettem szinte, hogy a francia-magyar kapcsolatok jobbak legyenek, mint valaha. Éppen ezért a francia pártokkal már kormányra kerülésünk előtt is nagyon jó kapcsolatokat építettünk ki. Személyes jó kapcsolatom volt már kormányra kerülésünk előtt is Chirac úrral az Európai Demokrata Pártok Uniójában együtt vagyunk alelnökök. Giscard d’Estaing a választások előtt személyesen jött el a Magyar Demokrata Fórum választási gyűlésére, az én támogatásomra. Ez volt az első magyarországi útja. Jóval a választások előtt már itt járt Juppé úr, Sárközy úr és sorolhatnám. Tehát a „gaulle"-ista párttal is, Giscard d'Estaing úr politikai mozgalmával már a választások, a mi kormányra kerülésünk előtt is nagyon szoros volt a kapcsolat, hiszen egymással azonos politikai családba tartozunk. Balladur úr pedig 1991-ben a Magyar Demokrata Fórum kongresszusán nagy beszédet mondott az én meghívásomra, amikor már miniszterelnök voltam. Csak néhány kiemelkedő személyt említettem a választásokkal kapcsolatban. Természetesen mint kormányzó pártnak, vagy mint miniszterelnöknek ugyanakkor nagyon korrekt, jó a kapcsolatunk Mitterrand elnökkel is vagy volt Rocard akkori miniszterelnökkel, Beregovoy eddigi miniszterelnökkel még korvinámra kerülésünk előtt", frtjht' pénzügymlrtiSr^’' £ terrel találkoztam. Azt keli mondanom, hogy kevés ország van, mint Franciaország, amellyel ilyen széles körűek a politikai pártkapcsolataink. Eddig ezek a kormányzathoz kötöttek bennünket ugyanakkor a most kormányra került ellenzékkel pedig a pártpolitikai kapcsolatok és a személyi kapcsolatok voltak nagyon erősek. Úgy gondolom, hogy a francia-magyar kapcsolatokat még tovább tudjuk javítani és erősíteni. Természetesen, egy kis országnak, mint Magyarország is, nagyon fontos, hogy sok Iá- ’ bon álljon a külpolitikában. Ez a szoros francia-magyar kapcsolat nem jelenti azt, hogy ugyanig}' a magyar-német vagy a magvar-brit, a magyar-osztrák, a magyar-amerikai, a magyar-japán stb. kapcsolatok fejlesztésére ne törekednénk.- Gyorsan végére járunk a külpolitikának általában, Ahogy a miniszterelnök úr is említette a közvélemény csalódottságát, úgy gondolja-e, miniszterelnök úr, hogy Magyarországon is beüthet a litván szindróma, tehát a volt kommunisták visszatérése?-A „litván szindróma" mindenütt bekövetkezhet, ha ezekben az országokban a gazdasági átalakulással együtt nem tudják csökkenteni a szociális problémákat. Nem szabad elfelejteni, hogy több országban már eleve a litván szindróma van „hatalmon". Csak a magyar kormány áll fenn T99D óta. Az egyetlen kormány, amely sohasem volt koalícióban posztkommunista erővel, és amelynek a tagjai sosem voltak kommunisták.

Ha az egész térséget vizsgáljuk, ez a veszély fennáll, és ez nemcsak az itteni demokratikus erőknek a felelőssége, hanem Nyugat-Európa felelőssége is, és nagyon nagy hiba lenne, hogyha az általunk is támogatott orosz politika mellett elhanyagolnák ezeket a kis országokat. Ha ott kedvezményeket nyújtanak, azzal egyetértünk, de ezt a térséget kell elsősorban erősíteni, és nagyon fontos Nyugat-Európa szempontjából, főleg az osztrák csatlakozás után, hogy ezen a területen, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország nagyon szilárdan kapcsolódjék a Nyugathoz. És nagyon fontos, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, hogy ne álljon fenn, az előbb említett veszély. A csalódottság azt is jelenti, hogy nagyon sokan nem mennek el szavazni. Az időszaki választások egyik tapasztalata, hogy ahol szocialista párti jelölt bejött - például az egyik budapesti kerületben -, ugyanannyi szavazatot kapott, mint amivel az általános választáson, 1990-ben ötödik lett.- Ezen az időközi választáson mennyi volt a távolmaradás?- Ezekre a választásokra a lakosságnak 25-30 százaléka ment el a második fordulóra. Második menetben a részvételnek a 25 százalékot meg kell haladnia, és nyilvánvaló, hogy a baloldali erők a legöntudatosabbak.- Tehát 75 százalék volt a távolmaradás?- Nem egészen 75, inkább 70 százalék. Persze egy országos választásnál azért ez nemigen fordulhat elő. De mindenesetre ez figyelmeztetés és jó előkészületre sarkall.- Azzal magyarázza-e ön ezt a- bizonyos értelemben - vonzódást a volt kommunistákhoz, hogy ők azt mondják, hogy mi kompetensek vagyunk?- Cáfolom, hogy vonzódás, mert lényegében nem növekedik a számuk, csak egyszerűen távol maradnak azok a tömegek, akik az átalakulásban csalódtak, mert azt már adottságnak veszik, hogy nincsenek szovjet csapatok, nincs Varsói Paktum, nincs KGST, de azt viszont, hogy az átalakulással a munkanélküliség megnövekedett, vagy pedig

, egyéb gond, ami az életszínvonalat jelentős rétegeknél csökkenti vagy stagnáltatja, mind hozzájárul a közönyhöz. Az az igazi veszély, hogy a nagy tömeg csalódott és közönyös, és a tudatos posztkommunista vagy baloldali erők kisebbséggel, ezzel a bizonyos 25 százalékos részvételi lehe-