Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-02 / 8444. szám
Beszélő, 1993.márc.27. 18 13+1 Ipari és területi fejlesztési tervek Csepelen Dr. Lotz Károly szabad demokrata képviseld 1992. XII. 29-én „Csepel gyászos centenáriuma” címen interpellált Szabó Ivart ipari és kereskedelmi miniszterhez. A képviseld arra kért választ, hogy vajon a minisztérium rendelkezik-e valamilyen koncepcióval a katasztrofális helyzetben lévd gyártelep megmentésére. A magyar parlamentarizmus rövid történetében szokatlan módon a miniszter terjedelmes tanulmányban válaszolt Az 1993. II. 15-én kelt dokumentum röviden ismerteti a gyártelep területén található és még „életben lévd” termeldegységek helyzetét, és egy olyan cselekvési programot vázol, amelynek révén a kormányzat éld kívánja segíteni az ipari rehabilitációt Á korábbi évtizedek centralizációs és decentralizációs periódusai nem hagyták érintetlenül a gyártelepet; az 1972-ben létrehozott Csepel Művek Trösztöt 1983-ban szüntették meg, helyén 13 önálló vállalatot hoztak létre Az önállósult vállalatok örökölték a korábban felvett hitelek képtelen nagyságú törlesztési kötelezettségét is, ami hozzájárult későbbi ellehetetlenülésükhöz. 1983 és 1992 között a foglalkoztatottak száma 18 000-n516500-ra csökkent. Mentőöv A termelés drámai hanyatlása ellenére a csepeli gyártelep nem szerepelt a 13 nagyvállalat között, amelyre a kormány válságkezelő program kidolgozását határozta el. Az interpelláló képviselő célja az volt, hogy a kormányzat mentőövet dobjon a fuldokló csepeli gyártelepnek; azt egységként kezelje, és felvegye a „13-as klubba". Ez részben sikerült is, januárban dr. Mándoki László, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium iparpolitikai főosztályának helyettes vezetője irányításával megalakult az a team, amely egy hónap alatt kidolgozta a cselekvési programot. A program abból indul ki, hogy a csepeli ipari agónia alapvető oka a tulajdonviszonyok tisztázatlansága, a piacok öszszeomlása, az átgondolatlan privatizáció és a kormányzati koncepció korábbi hiánya volt. A gyártelep reorganizációját átmenetileg egy vagyonkezelő szervre kell bízni, amely egységes egészként kezeli az iparterületet, és azt ipari és innovációs parkként működteti. A vagyonkezelő távlati rendezési tervet készít, illetve megtervezi a tudatos visszavonulást és területfelszabadítást. Részt vesz a budapesti ipar költségtakarékos térszerkezeti átalakításában, programot készít a vállalatok válságkezelésére, gondoskodik az iparterület környezetterhelésének csökkentéséről, a földterület rekul ti válásáról. A vagyonkezelési szerződés alapján az ÁVÜ átengedi a terület privatizációs bevételeinek szükséges hányadát a vagyonkezelő szervnek. A program szerint át kell tekinteni az érvényesülő piac- és iparvédelmi eszközöket, és javaslatot kell tenni „EK- és GATT- komform"-intézkedésekre: bizonyított Eiaczavarás esetén „segíteni kell a vállaltokat a piacvédelmi intézkedések kezdeményezésében". A cselekvési program szerint „az állami megrendelések rendszerében a magyar beszállítási részarány meghatározásával a hazai ipar kapacitásainak kedvezőbb kihasználása érhető el". Végezetül a csepeli gyártelep környezetvédelmi helyzetének felülvizsgálatára és javítására a nemzetközi pénzalapokból elnyerhető forrásokra - PHARE, külföldi kormányhitelek, UNIDO-projektek - pályázni kdl. Az interpelláló képviselő úgy érzi, hogy elérte célját. Tekintettel a gyárterület jelenlegi állapotára, az ipari innovációs park koncepcióját illuzórikusnak ítéli, ám a tervezett vagyonkezelő szerv létrehozásával a kormányzat valójában mentőövet dob Csepelnek: a minisztériumban máris 13+1 kiemelten kezelendő vállalatról beszélnek. A program megmentheti a még életben lévő ipari tevékenységeket, és bár a korábbi foglalkoztatási létszám nem állítható helyre, a reorganizációs periódust követően Csepel legalább tíz-tizenkétezer embert foglalkoztathat majd. A piacvédelmi intézkedések sikere alapvetően az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, illetve a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma között folyó vita függvénye. A piacvédelmi intézkedések szükségessége mellett érvelők - köztük Lotz Károly képviselő is, aki e tárgyban Kádár Bélához is interpellált - úgy vélik, hogy a volt KGST-országok többségében ma is komoly állami dotációban részesülnek azok az ágazatok, 1
