Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-02 / 8444. szám
Magyar Fórum/ 1993.márc.25. 1 t-Az MDF Országos Gyűlése óta hever nálunk ez a kézirat. Nem akartuk közzétenni, mert reméltük, bogy a kölcsönös hajigálások után valami más kezdődik: békesség. Jobb lett volna a teendőkre nézni. Aztán keserűen tapasztaltuk, hogy az MDF liberálisai nyomban rázendítettek — őket ekkor már nem lehetett csakis a legfelsőbb kör szószólójának tekinteni. Végül eljött a „Csurkának mennie kell” napja, Debreczeni cikke megjelent a Népszabadságban, az MDF elnöksége elhatárolta magát a Magyar Út Alapítványtól, és megtiltotta a szervezeteknek, hogy az MDF eszközeit a magyar utasoknak rendelkezésre bocsássák. Ez már félreérthetetlen kiszorítási szándék volt. Most tehát megmutatjuk: van ebben az országban, sőt legbelül az MDF-ben, aki mindezt ennyire keserűen látja. Ide jutottunk. Az MDF VI. Országos Gyűlését heves viták és a kormány munkáját illető kemény belső bírálat előzte meg. A miniszterelnök a saját politikáját megfellebbezhetetlennek minősítette, a bírálatokra nem reflektált, a bírálókat szembeszegülőknek nevezte, és megfenyegette. A Magyar Fórumban föltett 25 kérdésre meg sem kísérelt válaszolni, az MDF rajta számon kért eredeti programját jobboldali kalandorság gyanújába keverte, és kijelentette, hogy az általa centrumpolitikának nevezett irányvonaltól jottányit sem hajlandó eltérni. Még" mielőtt a gyűlésre sor került volna, már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy mögötte áll a tv, a rádió, a teljes hazai sajtó. E roppant nyomás elől azután minden ellenkezés, minden bírálat meghátrált. Nem akadt egyetlen — kritikai álláspontot képviselő — küldött sem, aki a maga véleményét a szavazás során legalább tartózkodásával fejezte volna ki. Az így kialakult állapot a józan szemlélő számára nem jelenthet mást, mint jégbe fagyasztott ellentmondások dermedt káoszát, mely bármely pillanatban szétolvadhat. Távolabbra tekintve pedig azt láthatjuk, hogy a kormányfő által gyakran említett stabilitás burkában az egész ország is hasonló állapotban van^Ha valaki ezt az állapotot nyugalomnalcfegyensúlynakme* vezi, becsapja önmagát, de egész környezetét is'}* Újfent bebizonyosodni látszik, hogy a magyar életben konzerválódott valami döbbenetes zavar, amely minden válságos órán felszínre bukkan. Eljövetelét a világ valóságáról megfeledkező lázkitörések előzik meg, majd a már-már napnak látszó tűzgömb hirtelen kihűl, kifakad, s a lelki, szellemi hordalék sokaságát zúdítja ki magából. A záróakkord pedig: a passzív rezisztencia. És van még egy ijesztő tünet: ez a nép örökké lap nélkül marad. Mert szokás itt mindent egy lapra tenni, s ha azután az az egy nem jön be, a Minden vész oda. Információs háború A magyarság ellen a kiegyezés kora óta információs háború folyik, mely éppúgy, mint minden más háború, javainak elrablására, népességének (magzatgyilkosság útján való) elpusztítására irányul. Dédapáink nemzedékének még csak megbocsátható volt, ha erre nem döbbent rá; a ma politikusának e tények fölött elsiklania nem lehet. Minden más kérdést megelőzően ezért mélyen el kell gondolkozzunk a kormányfőnek az információközlő eszközök hazai rendszeréhez való viszonyán. Hogyan lehetséges, hogy ez a rendszer őt támogatja, az MDF-et viszont támadja? A válasz egyszerű: az Antall-kormány voltaképpen az ellenzék, azaz a liberális pártok, nem pedig az MDF választási programját hajtja végre. Nem csodálható, ha (a magát már nyeregben érző) Kis János oly magabiztosan jelenti ki, hogy a jelen országgyűlési ciklus az ő végleges uralmuknak mintegy előkészítő szakasza. Ez a magyarázata az MDF-en belül mutatkozó válságnak is. A kívülálló úgy látja, hogy az MDF-nek nincs liberális szárnya. A párton belül néhány tucat székébe tapadt mameluk nevezi magát annak, a választók táborában pedig effélének nyoma sincs. Mindenki tudja, hogy a liberalizmus hívői az SZDSZ és a FIDESZ mögött sorakoznak. Az MDF választói még csak nem is értik, mit keres ez a fogalom az ő környékükön. Nem értik, hogy a nemzeti megújulásra adott szavazataik alapján hogyan jött létre egy, a nemzeti megújulás programját kalandor populizmusnak minősítő libertin kormány, mely azonban úgy liberális, hogy újabban egyre sűrűbben bolsevista hangnemben fenyegetőzik. Olyanná vált az MDF, mint a Münchhausen báró lova: a belsejét kirágta a liberalizmus farkasa, már csak a bőr az eredeti, de azzal mit kezdjen az MDF választója? Ha az úgynevezett rendszerváltás kezdetén Antall József valakitől azt a megbízást kapta volna, hogy verje szét az MDF-et, nos, akkor megbízói most örvendhetnének. A történelmi alaphelyzet Mi, magyarok soha nem mondtunk le a független haza álmáról. Rabságból való szabadulásunknak két alapfeltétele Volt: az országot megszálló hadsereg távozása s a szovjet hatalom által nyakunkra ültetett piócaréteg lerázása. Bizton állíthatom, nem arról álmodoztunk, hogy a nemzetközi munkásmozgalom kebeléről leszakadva a világpolgárság liberális kebelére boruljunk. Európa része vagyunk, s voltunk kényszerítettségünk minden óráján is. Tudjuk, a dinasztikus, majd nemzetállami egymással tusakodások ideje lejárt. A földrésznek — ha fönn akar maradni — erőit egyesítenie kell. Részesei kívánunk lenni a határokat eltörlő, közös égbolt alatt kialakuló politikai Európának, de olyan módon, ahogyan a menyasszony egyesül párjával, értékeink teljében, egyéniségünk gazdagságát hozván a többiek adományaiért cserébe, és semmiképpen sem úgy, ahogyan a tálról elcsent fasirt tagolódik belé a kutya gyomrába. És semmiképpen sem kívánunk valamiféle Európa elleni rejtett szervezkedés támaszpontjává, vagy Ukrajnából nyugat felé tartó kivándorlóhajóvá, netán a világ piszoklerakatává válni. Reméljük, Európa képes lesz meggyógyulni jelen (főképp eszmei) bajaiból. Mi a megújulási folyamatnak részesei és elősegitői akarunk lenni, mert másképp kilátástalannak tartjuk a*jövőt. De ha egyszer határok már nem választanak el a többi néptől, szűkebb pátriánkban akkor is magyarként kívánunk élni, otthonunk küszöbét átlépve magyarul akarunk beszélni, érezni, verset írni és olvasni, magyarul akarunk álmodni, I M a g y ar káosz ’9 3
