Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-02 / 8444. szám
Magyar Fórum, 1993.márc.25. anélkül hogy elirigyelnénk a mások álmait. Magyarok és európaiak akarunk maradni, nem pedig egy arc nélküli világmoslék része. És köpünk azokra, akik nekünk folytonosan Európáról locsognak, bár nálunk tanulták meg e szót s a zsebkendő használatát, a szó.lartalmá, ról pedig voltaképpen fogalmuk sincs,iKöpünlcazok* níf akik az élet lángjának'* péftzzW'WIttdiplömatafás^ kát, a siellemi tevékehység felső fokáriak Tiédié; ^reklámszövegek szerkesztését tekintik. Azokra, akik kéretlenül folyton minősitgetnek, képzeletbeli sakktáblájukon valamiféle bal és jobb szél között tologatnak bennünket, mint valami istenség, noha annak alapján, amit véghezvisznek, inkább a sátán normáival mérhetők. Azokra, akik arcmásunkat tömeggyilkosok mellé helyezik, csak mert mások merünk lenni, mini ők. Most pedig, hogy mindezt leírtam, hadd tegyem hozzá, hogy amikor megismertem az MDF-et, e hitet valló, e célkitűzést maga elé állító mozgalomként ismertem meg, s magam is benne izzottam születésének tűzgömbjében. Nem voll ott akkor szó semmiféle liberalizmusról. Csak nézem, nézem a képernyőn át jobb sorsra érdemes hontársaimat: nemzeti liberalizmus — motyogják, és fogalmuk sincs, ezen mit is értsenek. Pedig illenék tudniuk, hiszen e szó az MDF-program elárulásának rejtjele. Az MDF-ben már senki se jó? Az első búcsúzó tán Fekete Gyula volt. Aztán jött Bíró Zoltán, Kiss Gy. Csaba... A mozgalom alapítói, az” egész „birkazsírszagú, populista társaság" háttérbe szorult. Kiderült, hogy Antall József számára az őt bizalmával megajándékozó alapító testületnek úgyszólván egyetlen tagja sem comme il faut. Csurka István, aki a szememben mindig is valamely baloldali mázt hordott (ezt most populista bűnként föl is hánytorgat- *> ják néki), mert volt társadalmi lelkiismerete, mert hűséges volt az őt szülő, fölnevelő közeghez, szóval, egyszeribe ő is jobboldalinak lett minősítve. De nem ám akármilyennek — szélsőjobbnak! Vagyis olyannak, aki zöld vagy barna ingben jár, antantszíjjal általvetve, és egy kis, hordozható gépfegyvert gurít maga után. A megbélyegzés pedig nem is az ellenzék vidékéről* hanem MDF-liberál körökből röppent föl. Egy gombnyomás, • és drótokon, sőt üvegszálakon, antennákon és műholdakon át egy szorosan csatolt félelmetes kommunikációs rendszer minden elemében sistereg, zümmög, zúg a szó: szélsőjobb, fasiszta, antiszemita, közveszélyes. Ez vajon miként lehetséges? Hát Antall József enynyire „bekötött” bennünket egy idegen hálózatba? Hiszen Csurka csupán egy halk húrt pendített meg. Nem masírozgat az Andrássy úton legényeivel, nem lövet rommá városokat, nem akarja elűzni az országból a más nemzetiségűeket, pribékjei nem gyaláznak meg nyolcéves kislányokat, és más effélét sem tesz, de nem is tervez. Ha Csurka szélsőjobb, akkor milyen jelző illeti meg a délszláv csetnikvezéreket? Ám ha az utóbbiakat r evezzük annak, akkor e jelző Csurkára való alkal-naza-a nem nevezhető másnak, mint a másság terro-isztikus támadásának. Merthogy egészen halkan ki -nerte mondani: Antall nem az MDF választási programját hajtja végre, s hogy a piócaréteg változatlanul a nyakunkon ül, ennek pedig rossz vége lesz. Egyebekben tapasztalható, hogy Csurka jelzőit mindazok megkapják, akikről csak föltehető, hogy egy résnyinél tágabbra nyílik a szemük, s esetleg belepillanthatnak a nép háta mögött folyó „bennfentes” játékokba. Néhai édesapám egykor tömören igy jellemezte a kommunizmust: a nép értelmiségének kiirtása, hogy a tájékozatlan sokasággal tetszés szerint lehessen elbánni. A liberalizmus hamis információval, a totális rágalmazás és bemocskolás eszközeivel lövi tarkón a kiszemelt tisztánlátókat. Rendszerváltás? Sajátos módon ma hasonló a közérzetem, mint a Rákosi-rezsim államosítási időszakában. Akkor a tulajdonosokat elkergették, az üzletek kipucolva, a kirakatokat por lepte, az egész várost a végkiárusitás és fölszámolás hangulata ülte meg. Most — idegen cégérek alatt — az üzletekből nem az árut, hanem a magyart pucolják ki. A vendéglőkből, a fürdők többségéből, a szállodákból már korábban kirámoltak bennünket. A mélyben zajló sok-sok megmagyarázhatatlan elemzésébe itt kár volna belefogni. A viszonyok tömörített jellemzéséül azt mondhatom, hogy az Antall által végrehajtott rendszerváltoztatás nem más, mint a szocialista Aczél-korból a kozmopolita Aczél-korba való oly átmenet, amelyben a magyar nép szempontjai, jövője egyáltalán nem játszik szerepet. A pótolhatatlanságról és a bírálhatatlanságról A politikai s általában a vezetők pótolhatatlanságá, „ról terjesztett hírek mindenkor a misztifikáció területé, ,re tartoztak. A sok évezredes tapasztalat szerint a jó *"i>ezéTŐ egyikTuapföltételé.'hogy maga körül az őt he- -^ülyéttéS(teni képes egyéniségek sorát engedi felnőni. Rossz vezető az, és nagyon is helyettesíthető, aki maga körül pusztaságot teremt. Mert mi történik, ha az a bizonyos tégla lehull? Avagy Magyarországnak a négyéves választási ciklust követően vezetőre már nem is lesz szüksége? Persze, aki pótolhatatlan — az birálhatatlan is. Az ellenzéki sajtó nem is bírálta (a főként az MDF-re szórt mocskolódás ugyanis nem bírálat), az úgynevezett kormánysajtó meg sokáig nem bírálhatta. így esett meg, hogy a honi visszacsatoló körökben nem áramlott információ — akárcsak „pártunk és kormányunk” idején. Lehet azonban, hogy egy más visszacsatoló körben nagyon is határozott célfüggvények szerinti szabályozás zajlott. Az ország megdöbbenve hallhatta az elképesztően durva fenyegetőzéseket, melyek azoknak szóltak, akik mégis megkísérelnék, hogy az Országos Gyűlés küldötteihez a valós állapotokról hírt juttassanak el. Ejnye, ejnye! Ez volna a liberalizmus igazi arculata? Hisz ezt a letorkoló hangot jól ismerjük az előző évtizedekből: a „csak hódolat illet, nem bírálat” vezetői magatartást. Nem is lehet elképzelni, mi történnék, ha a jelenlegi kormányfő bármi oknál fogva visszavonulna. Bizonyára egy második tatárjárás. A nyugati krónikás megírná, 1100 éves fönnállás után Magyarország megszűnt Az MDF ennyire szegény volna jó képességű, okos, reá-
