Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)

1993-04-02 / 8444. szám

Magyar Narancs, 1993.itórc.25

14

az elefánt beszorult a porcelánboltba,

ős nem nagyon tud belőle kifarolni, csak ha kidönti a falakat. Se szalonképes bázis, se szalonképes intellektuális background. Csurka vagy hűlve, vagy elvi politikát folytat (a végeredmény szempontjából nem egészen mindegy!) akkor, amikor olyan kulcskérdésben hirdette meg kizárólagosnak szánt érdekellséget, mint a parlamenti képviselőjelöltek kiválasztása. Ez - beszédének még néhány elemével együtt - casus belli volt Antallék számára; mégpedig olyan, ami ellen azonnal a lehető legnagyobb erővel kellett visszavágni. Pedig Antall a találkozó előtt fogadta a kuratórium két tagját; Horváth Bélát és Szűcs M. Sándort, és békülékeny hangot ütött meg. (Szegény Bélánk egv darabig el is hitte, hogy ő lesz itt a nagy transzmisszionárius a két tábor között - csak akkor érkezett vissza nagy méltatlankodások közepette a talajra, amikor kiderült, hogy bármennyi-re is friss erő - lásd még Canada Dry - és bármekkora szakértőnek is gondolja magát. a frakcióelnökségbe nem tudta beizino/ni magát.)

Az MDF elnökségének a Magyar Út-körökröl hozott tiltó határozata (amit Kónya indítványozott és Für Lajos hirdetett ki - szép kis leosztás, azt meg kell hagyni!) döntő győzelem Amadéknak. A szerepébe bemerevedett Csurka alól kirántották a szőnyeget, és most már csak kapálózni tud. A legdöntőbb ponton támadták meg a cstirkai stratégiát, ami emiatt lényegében halálra is van ítélve: az MDF alól könnyen, gyorsan kiszervezni a pártot tudniillik csak belülről lehetett volna, ez elég nyilvánvaló.

A kormánvátalakílássál Antall igyekezett csökkenteni a konfliktusforrásokat. Kupa menesztése az ő szempontjából politikailag érthető: nem lehet a döntő pozíciókon megbízhatatlan emberekkel a kampánynak nekiindulni. Néhány csere kifejezetten az ellenzéknek tett gesztusként is cnékelhető, miközben Csurka felé nincs

egyetlen pozitív jelzés sem. Mindezeknek köszönhetően Csurka cikkei a Magvar Fórumban egy hónap alatt visszaálltak Antallal szemben arra a hangnemre, ami az országos gyűlést közvetlenül megelőzte. A legutóbbi fejlemények azt mutatják, hogy a kettőjük közötti nézetkülönbség olyannyira kiéleződött, hogy a tagság most már nem dughatja a Homokba a fejét. A konfliktus természetéből adódóan nincs középút: minél elégedettebb az. egyik fél, annál kevésbé az a másik, és viszont. A ket-tő közül egy időre választaniuk kell. Ez egyrészt megosztja, másrészt politikai értelemben teljesen megzavarja őket Sokáig ugyanis azt hitték (mert nem volt ezzel ellentétes jel egészen a kongresszusig - de ott meg szent lett a béke), hogy a kettő ugyanaz, legfeljebb a sü'lus különbözik. Most a többség értelemszerűen oda fog áramlani,

ahol az erőt érzi.

A játszma ma egyértelműen Antall Józsefnek áll, aki azzal a nem kis bravúrral büszkélkedhet, hogy a csurkai sasfészekben, a Magyar Fórum szerkesztői között is sikerült szakadást előidéznie. Csurka a jelen helyzetben csak egy rendkívüli országos gyűléstől remélhet érdemi áttörést. Ott megpróbálhat többségbe keveredni, vagy egy olyan pártszakadást lemenedzselni, ami a vagyont is osztja. (Farkas Elemér, a Magvar Út őszbe csavarodott ökle második számú clhírcsüli cikkében ezt már fel is vetette.) Mindkét variáció valószínűtlen, de ettől függetlenül Csurka vélt erejét és önbizalmát fogja mutatni, hogy egyáltalán neki mer-e indulni a procedúrának. A nyílt kenyértörés miatt folyamatosan fenyegeti az a veszély, hogy Antallék letiltják a bankokat és a vállalatokat is. és akkor végképp se pénz, se paripa. (Egyes vélemények szerint ez már meg is történt.) Marad a virtigli szélsőjobboldali párt felépítésének alternatívája a nulláról, vagy a politikai halál (az MDF-en belül vagy kívül).

Antall József pedig elmondhatja magáról, hogy egy újabb lakitelki alapítót tett hidegre. Most már csak hárman maradtak az ősszervezők közül: Csoóri, Lezsák és Für Lajos. Kíváncsian várjuk, van-e valamelyiknek kedve ujjat húzni a miniszterelnökkel.