Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)

1993-04-02 / 8444. szám

Rz MDF az országos gyűlés után és a szétesés előtt ---­Magyar Narancs, 1993.márc.25. a < li) Utólag úgy tűnik, nagyjálxil tavaly okló­­ber 23-a, illetve az azt kővető országos felháborodás és belpolitikai vita volt a for­dulópont. Azóta az MDF-en belül egyre in­kább polarizálódnak a párton belül már korábban is meglevő ellentétek. A két, egymással többé-kevesbé ellentétes irány­zat kiindulópontja közös: mindkettő azt akatja, hogy az MDF megnyetje a követke­ző választásokat is. Azt ugyanis mindannyi­an érzik, hogy így, ahogy vannak, nem jutnak túl messzire. A vita arról fo­lyik, hogy miképpen lehel a népszerűtlen­ségből kitörve ismét esélyes pártként fel­tűnni a közvélemény szemében. Mindkét fél egyre inkább a másik léiében látja en­nek legfőbb akadályát. Az Antall József vezette - rohamosan bővülő - csapat megállt (és talán néhá­nyat vissza is lépteit) a párt addig folyama­tosan jobbra tartó menetelésében. Felis­merték, hogy az. addig folytatott politiká­nak olyan pontjához érkeztek, amelyen túl már magukkal se nagyon tudják elhi­tetni az.L, hogy ők bármiféle értelemben a centrumban vannak. Rájöttek, hogy aránylag kevés választópolgárnak lenné­nek képesek elmagyarázni például azt, hogy a skinheadek az igazi keresztény ma­gyar ifjak, akik mellé kell állni Göncz Ár­páddal szemben; hogy néhány tucat ordí­tozó öfvos .veterán" a nemzet, amelynek érdekében kell politizálni. A riválisok ezzel szemben Csurka István­nal az élen az eddigi irányvonalat egy radi­kális, szélsőjobboldali, kollektivista plat­formról minden eddiginél élesebben bí­rálják. Az augusztusi .néhány gondolat" nyomán azt gondolják, hogy az eddigi pu­­hánykodást abba kell hagyni, ha maguk mellé akarják állítani a tömegeket. Ezért minden, a mérsékeltebb fellépés irányá­ban tett lépés árulás. Erős akarat, az ehhez társuló erős állami szerepvállalás a társa­dalom minden szférájában, nemzeti öncé­­lúság, bezárkózás és konfrontáció a kül- és belpolitikában egyaránt; ez az, ami gyógy­ír a magyarság ezeréves sebeire. Ha a jog­állam útban van, akkor át kell rajta lépni (vagy szét kell rúgni - ahogy tetszik). Az alapkonfliktust színesíti, hogy mind­ezek tetejébe megjelent a vesztésre álló pártok szokásos problémája: az általános dezintegráció. A fanatikusokon kívül min­denki próbálja elhagyni a süllyedő hajót, vagy legalábbis oly módon helyezkedni, hogv ha léket kap, akkor ne ők sodródja­nak először a melybe. A csapatjáték he­lyett előtérbe kerültek az. egyéni túlélési stratégiák, ami ritkán tesz jót a párt egysé­ges és hatékony fellépésének. A meglévő zavaros viszonyok tág lehető­séget adnak arra, hogy néhány befolyáso­sabb ember az említett síkokat részben vagy egészben keresztbe verő politikát folytasson a saját feudális hűbérbirtokán. Antall és környéke különféle okok miatt pedig már nem képes kontrollállni a hűbérurakat. (Néhány példa: a Csoóri-Zelnik csapat és a médiaügvek, Lezsák és a Lakitclck Ala­pítvány, Pősze Lajos és a Szerencsejáték Rt. stb.) Összességében elmondhatjuk, hogy az MDF fennállása óta a legnagyobb belső válságát éli ál. A párt ebben a lomiájában semmiképpen sem maradhat egylzen. A kérdés csak az. hogy még a választások előtt ijekövetkc/.ik-e a szakítás. A jelenlegi helyzetben ez igen valószínű. Mielőtt azonban ezt megindokolnám, röviden ve­gyük végig az idáig vezető út legfontosabb csomópontjait. Néhány napig úgy tűnt. hogy Csurka az országos gyűlésen látszólag ugyan veresé-. get szenvedett, de valójában elérte a cél­ját: egyrészt növelte hívei szántát az elnök­ségben, másrészt kiütött onnan minden­kit, aki határozottan fellépett ellene. Utóbb kiderült, hogy Antall csak arra ját­szott, hogy megnyugtató többség birtoká­ban túlélje az. egészet. Nem akart ott dön­tő offenzívat indítani Csurka ellen, meri érezte, hogy ahhoz még nincs elég ereje. Egyébként is, a leszámolást a hozzá alkati­lag sokkal közelebb álló terepen, a színfa­lak mögötti kamarillapolitikában sokkal biztosabban el tudja végezni. (A nemzeti liberálisok ki is voltak kellőképpen borul­va; többen azt fontolgatták, hogy együtt vagy külön-külön átlépnek valahová.) Az országos gyűlésen a felek kölcsönö­sen hangoztatták ugyan kompromisszum­készségüket, de azt azért nem szabad fe­lednünk, hogy két rendluvül hiú ember áll egymással szemben, akik nem képesek elfelejteni a másikkal szembeni sérelmei­ket Megint Csurka lépett először: már a kongresszust követő második Magyar Fó­rumban ismét támadni kezdte Antalit. Ez­zel ö lett az egységbontó. A Magyar Ut-körók első országos talál­kozója Csurkáéknak egyértelmű kudarc, Antall számára végső csapatösszevonás. Mind a közönség száma, mind összetétele, mind pedig kormányzati (és nagyrészt MDF parlamenti frakció) bojkottja azt je­lezte, hogy Such György

Next

/
Thumbnails
Contents