Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-02 / 8444. szám
Rz MDF az országos gyűlés után és a szétesés előtt ---Magyar Narancs, 1993.márc.25. a < li) Utólag úgy tűnik, nagyjálxil tavaly oklóber 23-a, illetve az azt kővető országos felháborodás és belpolitikai vita volt a fordulópont. Azóta az MDF-en belül egyre inkább polarizálódnak a párton belül már korábban is meglevő ellentétek. A két, egymással többé-kevesbé ellentétes irányzat kiindulópontja közös: mindkettő azt akatja, hogy az MDF megnyetje a következő választásokat is. Azt ugyanis mindannyian érzik, hogy így, ahogy vannak, nem jutnak túl messzire. A vita arról folyik, hogy miképpen lehel a népszerűtlenségből kitörve ismét esélyes pártként feltűnni a közvélemény szemében. Mindkét fél egyre inkább a másik léiében látja ennek legfőbb akadályát. Az Antall József vezette - rohamosan bővülő - csapat megállt (és talán néhányat vissza is lépteit) a párt addig folyamatosan jobbra tartó menetelésében. Felismerték, hogy az. addig folytatott politikának olyan pontjához érkeztek, amelyen túl már magukkal se nagyon tudják elhitetni az.L, hogy ők bármiféle értelemben a centrumban vannak. Rájöttek, hogy aránylag kevés választópolgárnak lennének képesek elmagyarázni például azt, hogy a skinheadek az igazi keresztény magyar ifjak, akik mellé kell állni Göncz Árpáddal szemben; hogy néhány tucat ordítozó öfvos .veterán" a nemzet, amelynek érdekében kell politizálni. A riválisok ezzel szemben Csurka Istvánnal az élen az eddigi irányvonalat egy radikális, szélsőjobboldali, kollektivista platformról minden eddiginél élesebben bírálják. Az augusztusi .néhány gondolat" nyomán azt gondolják, hogy az eddigi puhánykodást abba kell hagyni, ha maguk mellé akarják állítani a tömegeket. Ezért minden, a mérsékeltebb fellépés irányában tett lépés árulás. Erős akarat, az ehhez társuló erős állami szerepvállalás a társadalom minden szférájában, nemzeti öncélúság, bezárkózás és konfrontáció a kül- és belpolitikában egyaránt; ez az, ami gyógyír a magyarság ezeréves sebeire. Ha a jogállam útban van, akkor át kell rajta lépni (vagy szét kell rúgni - ahogy tetszik). Az alapkonfliktust színesíti, hogy mindezek tetejébe megjelent a vesztésre álló pártok szokásos problémája: az általános dezintegráció. A fanatikusokon kívül mindenki próbálja elhagyni a süllyedő hajót, vagy legalábbis oly módon helyezkedni, hogv ha léket kap, akkor ne ők sodródjanak először a melybe. A csapatjáték helyett előtérbe kerültek az. egyéni túlélési stratégiák, ami ritkán tesz jót a párt egységes és hatékony fellépésének. A meglévő zavaros viszonyok tág lehetőséget adnak arra, hogy néhány befolyásosabb ember az említett síkokat részben vagy egészben keresztbe verő politikát folytasson a saját feudális hűbérbirtokán. Antall és környéke különféle okok miatt pedig már nem képes kontrollállni a hűbérurakat. (Néhány példa: a Csoóri-Zelnik csapat és a médiaügvek, Lezsák és a Lakitclck Alapítvány, Pősze Lajos és a Szerencsejáték Rt. stb.) Összességében elmondhatjuk, hogy az MDF fennállása óta a legnagyobb belső válságát éli ál. A párt ebben a lomiájában semmiképpen sem maradhat egylzen. A kérdés csak az. hogy még a választások előtt ijekövetkc/.ik-e a szakítás. A jelenlegi helyzetben ez igen valószínű. Mielőtt azonban ezt megindokolnám, röviden vegyük végig az idáig vezető út legfontosabb csomópontjait. Néhány napig úgy tűnt. hogy Csurka az országos gyűlésen látszólag ugyan veresé-. get szenvedett, de valójában elérte a célját: egyrészt növelte hívei szántát az elnökségben, másrészt kiütött onnan mindenkit, aki határozottan fellépett ellene. Utóbb kiderült, hogy Antall csak arra játszott, hogy megnyugtató többség birtokában túlélje az. egészet. Nem akart ott döntő offenzívat indítani Csurka ellen, meri érezte, hogy ahhoz még nincs elég ereje. Egyébként is, a leszámolást a hozzá alkatilag sokkal közelebb álló terepen, a színfalak mögötti kamarillapolitikában sokkal biztosabban el tudja végezni. (A nemzeti liberálisok ki is voltak kellőképpen borulva; többen azt fontolgatták, hogy együtt vagy külön-külön átlépnek valahová.) Az országos gyűlésen a felek kölcsönösen hangoztatták ugyan kompromisszumkészségüket, de azt azért nem szabad felednünk, hogy két rendluvül hiú ember áll egymással szemben, akik nem képesek elfelejteni a másikkal szembeni sérelmeiket Megint Csurka lépett először: már a kongresszust követő második Magyar Fórumban ismét támadni kezdte Antalit. Ezzel ö lett az egységbontó. A Magyar Ut-körók első országos találkozója Csurkáéknak egyértelmű kudarc, Antall számára végső csapatösszevonás. Mind a közönség száma, mind összetétele, mind pedig kormányzati (és nagyrészt MDF parlamenti frakció) bojkottja azt jelezte, hogy Such György
