Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)

1993-04-02 / 8444. szám

Magyar Fórum, 1993.márc.25. -i 0 TAVALY TÉLEN, még az MDF Országos Gyűlésének előkészítése idején előbb a du­nakeszi majd a budapesti 1 —XII. kerületi MDF-szervezet közzétett egy-egy, az MDF Bem léri központját súlyosan elmarasztaló nyilatkozatot. A választott tisztségviselők és testületek bírálatára a megyei hivatalok veze­tői, alkalmazottak válaszoltak, kiállva a „Bem tér" és név szerint Mészáros akkori hi­vatalvezető mellett. Mindezt az elnökségnek címzett, azonos stílusban fogant levelekben tették. Miközben az elnökség elmerült a tilta­kozások tanulmányozásában, _Zacsek_Gyula észrevette, hogy a Zalaegerszegről érkezett Mészáros-éltetés és a szabolcs-szatmári is egyazon veszprémi faxról van feladva, néhány percnyi eltéréssel. Amikor azonban ezt nyom­ban szóvá tette, az akkori centrum, amelyik majdnem ugyanolyan volt, mint a mostani, le­söpörte furcsállkodását, s még őt bélyegezte akadékoskodónak. Közvetlenül az Országos Gyűlés előtt vé­letlenül napvilágra került egy dolgozat, ame­lyet az MDF-központ egy másik alkalma­zottja irt egy máig meg nem nevezett elnöksé­gi tag és ugyancsak Mészáros felkérésére. Ez Csurkának. az elnökség egyik tagjának kiszo­rítva megtartására dolgozott ki elképzelése­ket, forgatókönyvet. Ennek a forgatókönyv­nek egy-egy eleme meg is valósult az Orszá­gos Gyűlésen. Alapállása szerint Csurkát meg kell fosztani minden cselekvési lehető­ségtől, látszólagos szerepeket kell eljátszatni vele, hogy álaktivitásától félrevezetve meg­tarthatók legyenek azok a tömegek, amelyek mögötte állnak, s amelyekre a centrumnak szüksége van. Ezt az ügyet is felületesen tárgyalta meg az elnökség, már az új, és gyorsan napirendre tért fölötte. Felmondtak a lemondott tisztvi­selőnek, de nem derült ki a megrendelő sze­mélye, és a centrum megint csak nem tartotta aggályosnak, hogy egy fizetett alkalmazottal az elnökség egyik tagja a másik tag elleni fondorlatról írasson tervet. AZTÁN LEZAJLOTT AZ ORSZÁGOS GYŰLÉS, a centrum elkönyvelte a győzel­met, s villámgyorsan elfelejtendőnek ítélte a meglehetősen gyanús körülményeket, ame­lyek között ez a győzelem létrejött. Szabad György a napirend megszavazása körüli vitá­ban félrevezette a gyűlést, amikor azt mondta, hogy a budapesti, pest megyei javaslat eset­leges elfogadásának az a hátulütője, hogy hi­ába szavazza meg magának az Országos Gyűlés az új alapszabályt elöljáróban, az csak akkor válik hatályossá, ha a bíróság be­jegyezte, tehát hetek, hónapok múlva. Ez té­ves állítás. A gyűlés azonban elhitte, s így többséget kapott a centrum által kívánt napi­rend. Persze ehhez még találni kellett 108 el­veszett szavazatot. No de oda se neki. Ilyen előzmények után nem meglepő az Antall—Balaskó-interjú körüli állásfoglalá­sok dermesztő feslettsége. Ez sem előzmény nélküli azonban. A nem közölt Farkas Ele­mér-cikk. megjárván a nyomdát, kiszedetve nemcsak a szerkesztőségbe került vissza, ha­nem Balaskó Jenő jóvoltából a Fehér Házba, Kónya Imre asztalára is. Azonnal megindult a sugdolózás. Még a közvetlen barátok és tá­mogatók is megrémültek: nem lehet, hogy az MDF széteséséről írjon a Magyar Fórum. Legyünk türelmesek. Az általuk csak hírből ismert Farkas Elemér-írásnak ez volt a Ba­laskó— Kónya-olvasat szerinti jelentése. Most, a Pesti Hírlapban megjelentetve mindenki láthatja, hogy ez a cikk másképpen mondja ezt: ha egyszer válni kell, akkor ez ne úgy történjék, hogy az egyik fele egy szál al­sóban kilöketik az utcára, hanem történjék igazságosan. Az tény, hogy Farkas Elemér nem sok esélyéi látja az értelmes együttmara­­dásnak. Talán éppen azért, mert felismerte vagy felismerni vélte az MDF centrumának no meg a saját MDF egyéniségének a valódi természetét. Állapotokat rögzít, tényeket so­rol fel, s ezekből következtet. ANTALL JÓZSEF JANUÁR 22-ÉN MÉG NEM TARTOTT ITT. Az e napon, ugyancsak a Pesti Hírlapban közzétett inter­júban (készítő: Bencsik András) ezt állította: „Minden személyeskedés nélkül mondom, 1992. augusztus 20-án a kormány, az MDF és a magyar nemzet sorsának emelkedő sza­kaszában volt, s mindennek ártott egyszerre Csurka István ismert cikke meg a későbbiek. Éppen úgy, mint az ellenzék és a sajtó egy része a rágalmazások sorozataival. Ezért a kompromisszum nem feltétlenül könnyebb — mint Csurka István képzeli — az MDF-en belül, mint más pártok és politikai erők kép­viselőivel. Mindig tudtam ugyanis, a másik oldalon kikkel állok szemben. Saját körön belül ennek a megismerése nehezebb. Köny­­nyebb azokkal egyezségre jutni, akiknek is­merjük szándékait, mint azokkal, akik lát­szatra velünk tartanak, hozzánk hasonló köntöst viselnek, de kétszínűén támadják so­rozatosan politikánkat, a maguk jól megfon­tolt tervei alapján, egyre élesedő hangnem­ben. Éne jó példa az MDF-től már régen különvált Magyar Fórum hetilap. Lassan a legellenségesebb sajtótermékek egyikévé vált a kormány centrumpolitikájával szembehe­lyezkedve, belülről próbálva elvégezni a kül­detést, ami a legradikálisabb ellenzéki lapok­nak és társaiknak eddig nem sikerült." Ez az idézet nemcsak azért érdekes szá­munkra, mert közvetlenül az Országos Gyű­lés előestéjén jelent meg, hanem mert előre­vetíti a későbbi történéseket is. Éppen most, a Magyar Fórum válsága idején van különös súlyuk ezeknek a szavaknak. Nincs okunk ugyanis azt feltételezni, hogy ha a miniszter­­elnök szerint a Magyar Fórum a „legellensé­­gesebb sajtótermékek egyikévé vált", és „be­lülről" próbált valami ellenséges küldetést elvégezni, akkor ezt a megállapítást nem kö­vetik intézkedések. NEM TEKINTHETJÜK VÉLETLEN­NEK, hogy ez akkor történik, amikor a Ma­gyar Út bázisa kiszélesítésével március tizen­ötödik! ünnepélyére •készül,-» azt •sem, hogy egyszerre áll fel héfjiz.erkesztŐ, de még a hi­vatalsegéd is. Nem haragudhatunk senkire. Nagyon nehéz a legellenségesebb sajtóter­mékek egyikénél dolgozni. Eddig is terhes volt. De mennyire! Akkor sem kaptunk új­ságírót, amikor a kormánytagokkal készült interjúinkat jelentettük meg. Egyiket sem Ba­laskó Jenő készítette. Akkor is nehezen lel­tünk újságírót. Féltek. Többen álnéven akar­tak írni, mert velünk éreztek, de a liberális tőkefölényben a kenyerüket féltették. Olva­­»óinkra rászóltak a villamoson, az újságáru­­»ok eldugták a lapot, némelyik megtagadta a terjesztését. És a kormány? Csak nézte. i HELYSZÍNI KÖZVETÍTÉS

Next

/
Thumbnails
Contents