Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-02 / 8444. szám
Magyar Fórum, 1993.márc.25. -i 0 TAVALY TÉLEN, még az MDF Országos Gyűlésének előkészítése idején előbb a dunakeszi majd a budapesti 1 —XII. kerületi MDF-szervezet közzétett egy-egy, az MDF Bem léri központját súlyosan elmarasztaló nyilatkozatot. A választott tisztségviselők és testületek bírálatára a megyei hivatalok vezetői, alkalmazottak válaszoltak, kiállva a „Bem tér" és név szerint Mészáros akkori hivatalvezető mellett. Mindezt az elnökségnek címzett, azonos stílusban fogant levelekben tették. Miközben az elnökség elmerült a tiltakozások tanulmányozásában, _Zacsek_Gyula észrevette, hogy a Zalaegerszegről érkezett Mészáros-éltetés és a szabolcs-szatmári is egyazon veszprémi faxról van feladva, néhány percnyi eltéréssel. Amikor azonban ezt nyomban szóvá tette, az akkori centrum, amelyik majdnem ugyanolyan volt, mint a mostani, lesöpörte furcsállkodását, s még őt bélyegezte akadékoskodónak. Közvetlenül az Országos Gyűlés előtt véletlenül napvilágra került egy dolgozat, amelyet az MDF-központ egy másik alkalmazottja irt egy máig meg nem nevezett elnökségi tag és ugyancsak Mészáros felkérésére. Ez Csurkának. az elnökség egyik tagjának kiszorítva megtartására dolgozott ki elképzeléseket, forgatókönyvet. Ennek a forgatókönyvnek egy-egy eleme meg is valósult az Országos Gyűlésen. Alapállása szerint Csurkát meg kell fosztani minden cselekvési lehetőségtől, látszólagos szerepeket kell eljátszatni vele, hogy álaktivitásától félrevezetve megtarthatók legyenek azok a tömegek, amelyek mögötte állnak, s amelyekre a centrumnak szüksége van. Ezt az ügyet is felületesen tárgyalta meg az elnökség, már az új, és gyorsan napirendre tért fölötte. Felmondtak a lemondott tisztviselőnek, de nem derült ki a megrendelő személye, és a centrum megint csak nem tartotta aggályosnak, hogy egy fizetett alkalmazottal az elnökség egyik tagja a másik tag elleni fondorlatról írasson tervet. AZTÁN LEZAJLOTT AZ ORSZÁGOS GYŰLÉS, a centrum elkönyvelte a győzelmet, s villámgyorsan elfelejtendőnek ítélte a meglehetősen gyanús körülményeket, amelyek között ez a győzelem létrejött. Szabad György a napirend megszavazása körüli vitában félrevezette a gyűlést, amikor azt mondta, hogy a budapesti, pest megyei javaslat esetleges elfogadásának az a hátulütője, hogy hiába szavazza meg magának az Országos Gyűlés az új alapszabályt elöljáróban, az csak akkor válik hatályossá, ha a bíróság bejegyezte, tehát hetek, hónapok múlva. Ez téves állítás. A gyűlés azonban elhitte, s így többséget kapott a centrum által kívánt napirend. Persze ehhez még találni kellett 108 elveszett szavazatot. No de oda se neki. Ilyen előzmények után nem meglepő az Antall—Balaskó-interjú körüli állásfoglalások dermesztő feslettsége. Ez sem előzmény nélküli azonban. A nem közölt Farkas Elemér-cikk. megjárván a nyomdát, kiszedetve nemcsak a szerkesztőségbe került vissza, hanem Balaskó Jenő jóvoltából a Fehér Házba, Kónya Imre asztalára is. Azonnal megindult a sugdolózás. Még a közvetlen barátok és támogatók is megrémültek: nem lehet, hogy az MDF széteséséről írjon a Magyar Fórum. Legyünk türelmesek. Az általuk csak hírből ismert Farkas Elemér-írásnak ez volt a Balaskó— Kónya-olvasat szerinti jelentése. Most, a Pesti Hírlapban megjelentetve mindenki láthatja, hogy ez a cikk másképpen mondja ezt: ha egyszer válni kell, akkor ez ne úgy történjék, hogy az egyik fele egy szál alsóban kilöketik az utcára, hanem történjék igazságosan. Az tény, hogy Farkas Elemér nem sok esélyéi látja az értelmes együttmaradásnak. Talán éppen azért, mert felismerte vagy felismerni vélte az MDF centrumának no meg a saját MDF egyéniségének a valódi természetét. Állapotokat rögzít, tényeket sorol fel, s ezekből következtet. ANTALL JÓZSEF JANUÁR 22-ÉN MÉG NEM TARTOTT ITT. Az e napon, ugyancsak a Pesti Hírlapban közzétett interjúban (készítő: Bencsik András) ezt állította: „Minden személyeskedés nélkül mondom, 1992. augusztus 20-án a kormány, az MDF és a magyar nemzet sorsának emelkedő szakaszában volt, s mindennek ártott egyszerre Csurka István ismert cikke meg a későbbiek. Éppen úgy, mint az ellenzék és a sajtó egy része a rágalmazások sorozataival. Ezért a kompromisszum nem feltétlenül könnyebb — mint Csurka István képzeli — az MDF-en belül, mint más pártok és politikai erők képviselőivel. Mindig tudtam ugyanis, a másik oldalon kikkel állok szemben. Saját körön belül ennek a megismerése nehezebb. Könynyebb azokkal egyezségre jutni, akiknek ismerjük szándékait, mint azokkal, akik látszatra velünk tartanak, hozzánk hasonló köntöst viselnek, de kétszínűén támadják sorozatosan politikánkat, a maguk jól megfontolt tervei alapján, egyre élesedő hangnemben. Éne jó példa az MDF-től már régen különvált Magyar Fórum hetilap. Lassan a legellenségesebb sajtótermékek egyikévé vált a kormány centrumpolitikájával szembehelyezkedve, belülről próbálva elvégezni a küldetést, ami a legradikálisabb ellenzéki lapoknak és társaiknak eddig nem sikerült." Ez az idézet nemcsak azért érdekes számunkra, mert közvetlenül az Országos Gyűlés előestéjén jelent meg, hanem mert előrevetíti a későbbi történéseket is. Éppen most, a Magyar Fórum válsága idején van különös súlyuk ezeknek a szavaknak. Nincs okunk ugyanis azt feltételezni, hogy ha a miniszterelnök szerint a Magyar Fórum a „legellenségesebb sajtótermékek egyikévé vált", és „belülről" próbált valami ellenséges küldetést elvégezni, akkor ezt a megállapítást nem követik intézkedések. NEM TEKINTHETJÜK VÉLETLENNEK, hogy ez akkor történik, amikor a Magyar Út bázisa kiszélesítésével március tizenötödik! ünnepélyére •készül,-» azt •sem, hogy egyszerre áll fel héfjiz.erkesztŐ, de még a hivatalsegéd is. Nem haragudhatunk senkire. Nagyon nehéz a legellenségesebb sajtótermékek egyikénél dolgozni. Eddig is terhes volt. De mennyire! Akkor sem kaptunk újságírót, amikor a kormánytagokkal készült interjúinkat jelentettük meg. Egyiket sem Balaskó Jenő készítette. Akkor is nehezen leltünk újságírót. Féltek. Többen álnéven akartak írni, mert velünk éreztek, de a liberális tőkefölényben a kenyerüket féltették. Olva»óinkra rászóltak a villamoson, az újságáru»ok eldugták a lapot, némelyik megtagadta a terjesztését. És a kormány? Csak nézte. i HELYSZÍNI KÖZVETÍTÉS
