Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)

1993-04-02 / 8444. szám

Magyar Fórum, 1993.márc.25.

lí

No, de legalább a többi ellenséges lappal elbánt... Lecsapott a világméretű Maxwellbotrány közben a gazdátlanná vált Magyar Hírlapra — és megvette magának? A 19 vidéki, voit kommunista vezetés alatt álló, kezdettől fogva ellenséges lap ellen fellépett legalább úgy, hogy egy hivatalsegédet elhozott tőlük?

Nem. Mindig csak a saját bázisát rombolta. Ismeretes az a keserves huzavona, ahogyan az Új Magyarország felállt, majd elindult. Aztán nemsokára majdnem szétrobbant. Az olvasók elégedetlenek, jellegtelennek tartják és puhának.

AZ ELLENZÉKI LAPOK MUNKATÁRSAI anyagi biztonságban élnek. Az ÁVÜ és az állami cégek bennük hirdetnek, a kormányhivatalok asztalán ott fekűsznek a példányaik. Az állam legfőbb vezetői fényképes interjúkat adnak a Népszabadságnak, és ezen azokkal a szerkesztőkkel ülnek mosolyogva egy asztalnál, akik a: elmúlt rendszerben is a Népszabadság vezető munkatársai voltak, és Grósz Károlytó! Kádár Jánosig ők mosolyoglak vissza az interjúalanyokra. Nem sok ember figyel fel erre, de a szakma igen! Különösen a gyakornokok és a pályakezdők szemében van ennek különös jelentése.

Nem kell itt most mindent felsorolni, csak szerényen meg kell kérdezni, melyik ellenséges lap ellen indult hasonló akció. Hol lett csirájában elfojtva az ellenséges hang? Vagy melyik kormánypárti lap áll szilárdan a lábán? Melyiknek a színvonala üti meg a Népszabadságét? S ugyan miért nem? Mert akik tudnák, nem merik. Mit tett például a kormány a Magyar Újságírók Közösségéért?

No de térjünk vissza a történethez;--------Balaskó Jenő, az MDF-frakció fizetett alkalmazottja, a Magyar Fórumnak immár csak volt, és a történés idején is már csak külső munkatársa kimegy a nyomdába, ahol a Magyar Fórumot nyomják, noha a Magyar Fórum ügyében semmi keresnivalója nincs ott, és amikor látja, hogy a nyomdászok „meg vannak rökönyödve" Farkas Elemér cikkén, fogja és beviszi főnökének, Kónya Imrének. Kónya Imre pedig minderről a legsötétebb pártállami időkre emlékeztető eljárásról később azt nyilatkozza, hogy „egv cikk nem magánügy", és e sorok Írója jutott mélyre, amikor az MDF háta mögött akar írni és cikkeket közzétenni a saját lapjában. De hát jobb, ha ezt is idézzük.

Kónya: „Ezúttal szintén az MDF-elnökség háta mögött akart egy cikket megjelentetni, amely javaslatot tartalmaz az MDF szétszakítására. Végül is a szerkesztőség ellenállása nyomán és néhány képviselő rábeszélésére a cikket az utolsó pillanatban kivette a lapból."

Kónya Imre talán már nem is érzékeli, milyen szörnyűség kerekedik ki abból, amit mond. Ebből a nyomdai „háttérmunkából" sűrűsödik össze a félelem füstköde, az a pánikszerű menekülés, amikor még az idős szerkesztőségi hivatalsegédnek is hirtelen kiújul a lábfájása, is csatlakozik azokhoz az újságíró kollégákhoz, akik politikai megfontolásokból hagyják el a szerkesztőséget. Mert a Magyar Út számukra vállalhatatlan.

ÉS A KÖZVETLEN ÖSSZEKÖTTETÉS a nyomda és a frakcióvezetés között vállalható? Mi vagyunk azok, akik kétszínűén támadjuk a kormány politikáját? Elvárható volna talán ennek a kétszínűségnek a bemutatása. Miért kétszínűség az, hogy egy ilyen nyomdajáró kollégát nem kívánunk leültetni a miniszterelnökkel? Avagy az MDF-kormány melyik nagy MDF-kormány ütközetéből, hadjáratából maradtunk ki kétszínűén?Neni vállaltuk az aláírást megtagadó köz társasági elnök elleni perbeszédeket? Félrehúzódtunk az igazságtételi harcból? Nem viselünk elég sajtópert? Nem OnnepettOnk' tfteg minden valódi sikert? És mi volt a jutalmunk? Semmi. Észre sem vett bennünket a saját kormányunk. Nem adott egyetlen hirdetést sem, nem hatott oda, hogy az állami terjesztés ne legyen ellenséges velünk szemben. Nem, ehelyett ellenőrzött bennünket, megjelenés előtt szemlézte lapunkat, s ereje teljes latba vetésével megszüntetésünkre tör, ugyanakkor, amikor támogatja a másik oldal sajtóját.

Az augusztus huszadiki „Néhány gondolat ..." az MDF megerősödésére vezethetett volna. Meg is indult a belépési hullám a nyomában. Elsősorban az ellenzék működéséről és nemzetellenes magatartásairól rántotta le a leplet. Felmutatott valamit, amit a társadalom csak sejtett. Magyarázatot adott e történés homályos részeire. Csak hát az MDF előbb finoman, majd egyre határozottabban elhatárolódott tőle. Az MDF centruma és elsősorban Antall József hőkölt vissza a tanulmánynak az ellenzéket és az ellenzék történelmi gyökereit elemző és feltáró állításaitól. Ha nincs az egyre keményebb elhatárolódás, ma nem volna Magyar Út, és az MDF szinte gondtalanul nézhetne a választások elé, mert egy-két párhuzamosan meghozott igazságtételi törvénnyel, a nómenklatúrát visszaszorító intézkedéssel már vissza volna állítva a 90-es alaphelyzet, és a keresztény-nemzeti erők újra élveznék a társadalom jelentős részének a bizalmát. Most pedig a szétszakadás szélén állunk.

—A miatt a néhány mondat és kifejezés miatt, ami botránnyá dagadt?

Segitőkészséget, amelyben természetesen bíráló elem is volt jócskán, durvábban még nem utasítottak vissza. Most meg már kétszinűek is vagyunk, és csak a jóisten tudja, mi mindenek nem leszünk még. De hát miért? 1 Kinek az érdekében és miért folyik itt ez a játszma? Mert volt néhány, talán valóban nem eléggé meggondolt mondat, félmondat a tanulmányban? De hát több százezer olvasó nem azt értette meg belőle! Többen elismerték, hogy az írásból a helyzet beszél. Hát akkor?

NE JÁTSSZUNK MOST MÁR ZSÁKBAMACSKÁT! Hatalomra tömi? Egy szétkergetett szerkesztőséggel? Ennyi meg nem értés közepette?

Teljesen logikus a kérdés: kinek és minek az érdekében történik mindez? Talán bizony az MDF és a kormány eredeti értékeinek az érvényesítése céljából akarnak most kirekeszleni bennünket, magyar demokratákat és magyar utasokat egyszerre? Nem, ezt már nem lehet bebizonyítani, de még csak elhitetni