Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)

1993-04-01 / 8443. szám

Folytatódik a mozgósítás a Vajdaságban Szívbeteget - erőszakkal katonának Magyar Nemzet, 1993.márc.29. A Szabadkától délre húsz-egyné­­hány kilométerre fekvő, kereken nyolcezer lakosú Csantavér az egyik legnépesebb magyar falu a Bácská­ban. Az itt élók kemény, szívós, ko­nok magyarok, akiknek mindennél fontosabb a szülőföld, a zsíros, fekete bácskai fold, amelyért túléltek már minden ide betolakodót, törököt, né­metet, partizánt... Csantavér népe makacsul ellenáll a mozgósításoknak, amit az őrült, hivatalosan nem hábo­rúzó hatalom folyton-folyvást rájuk kényszerít. A házak redőnyeit nappal is leeresztve tartják, a kis- és nagyka­pukat elreteszelik, és csak akkor nyit­ják ki, ha nagyon szükséges. Ha még­is be akar hatolni a parancsot túlbuz­­góan teljesítő a deszkakerítésen vagy a téglafalon, rendeztek in már karóval vagy lőccsel illő vendégfogadást a hí­vatlan betolakodónak. Emberrablás - rendőri segédlettel A régebben nyüzsgő falu lakói nem szívesen mennek az utcára, kü­lönösen a férfiak. Időnként ugyanis szimatoló spiclik tűnnek fel, akikről persze messziről lerí, hogy idegenek, és kevés jót hozhatnak a falubeliek­nek. Jobb megelőzni a bajt, s asszonyt, gyereket küldeni az ügyek intézésére, a boltba. Előfordult már, hogy az utcán csaptak le a tartalékos korú férfira, aki egy-kettőre valame­lyik szabadkai kaszárnyában találta magát. De még a beteg férfiak sem lehetnek a katonaság, a mozgósítá­sok felől biztonságban, ezt bizonyítja Kecselovics Antal esete is. A Csantavéren élő fiatalember Szabadkára, a Bratsztvo (Testvéri­ség) nevű vagongyárba jár dolgozni, de munkahelye a Szerbiában ma oly gyakori energia-, illetve megrende­léshiány miatt leállt. Munkásait fize­tésük ' hatván-hetven Százalékával kényszerszabadságra küldte. Kecse­­'lovics Antal "három éve súlyos szív­beteg. Március közepén vállalata be­hívta munkára, de rosszul érezte ma­gát és felkereste az üzemi orvost. A doktor betegállományba vette, s kö­zölte vele, hogy március 22-én jelen­jen meg felülvizsgálatra. Az orvos további pihenést javasolt. A fiatal­ember a rendelőből kijőve békésen várta a Csantavérre közlekedő autó­buszt. Egyszer csak rendőrök vették körül, megmarkolták és az egyik sza­badkai kaszárnyába hurcolták a szív­beteg fiatalembert. Valahogyan értesítette a család­ját, felesége hétfőn este férje gyógy- , szereivel a kaszárnyához rohant. Kö­vetelésére férjét odavezették a gami­­zon rácsos kapujához, hogy a tablet­tákat átvegye. Talán tíz percig be­szélgettek: a fiatalember zokogott, i alig tudott frlesége kétségbeesett kérdéseire válaszolni, idegileg össze­roppant. Hiába könyörgött az egyik tisztnek az asszony, hogy vizsgálják meg férjét, nem tették. Durván azt a választ kapta: férjét a katonaorvos addig nem vizsgálja meg, amíg nem írja alá a papírokat, miszerint vállalja a fegyveres katonai szolgálatot. A fe­leség ekkor utolsó reményeként Sep­­sey Csabához, a kis-jugoszláviai szö­vetségi parlament Szabadkán élő képviselőjéhez, a Vajdasági Magya­rok Demokratikus Közössége egyik vezető személyiségéhez fordult. Tőle tudtuk meg a további fejleményeket, j- Azonnal felhívtam a kaszám) át - kezdte Sepsey Csaba -, és szövet­ségi képviselőként bemutatkoztam. Kértem a katonaorvost, aki bejelent­kezett, de nevét többszöri kérdésem­re sem volt hajlandó közölni. Mint szövetségi parlamenti képviselő kér­tem, hogy lássa el a szívbeteget. Azt válaszolta, mivel a fogdában van, még nem számít katonának. így nem őrá tartozik. Ekkor végső énként a hippokratészi orvosi esküjére hivat­koztam, de ekkor sem volt hajlandó ellátni a fiatalembert. A telefonálás után igyekeztem a kaszárnyába be­jutni, de nem engedélyezték. Kecse­lovics Antal végül nem bírta tovább idegekkel, és aláírta a papírokat a fegyveres szolgálat vállalásáról. Csak ekkor vizsgálta meg a katona­orvos. A feleségnek .végül megen­gedték, hogy a szabadkai egészség­­. házból, kikérje a férje kartonját és be­vigye a kaszárnyába. Azóta-nem tud­juk, hogy mi történt a csantavéri fia­talemberrel. Kecselovics Antal utoljára tíz esztendeje volt katonai gyakorlaton. Egészségügyi kartonján már alig ma­radt hely az újabb vizsgálatok és ke­zelések feljegyzésére. S éppen a had­sereg nem tudta, hogy beteg ember? Úgy látszik, ágyútölteléknek a súlyo­san szívbeteg katona is megfelel, gondolhatják a csíkos nadrágos tá­bornokok. Sepsey Csaba minden­esetre azonnal jelentette az esetet az Európai Biztonsági és Együttműkö­dési Értekezlet (EBEÉ) Szabadkán állomásozó megfigyelőinek. A csantavéri fiatalember ügye természetesen nem az egyetlen a Vajdaságban. Mind durvábban és mind megalázóbb módszerekkel moz­gósítják a magyar tartalékosokat, hogy bevessék őket a boszniai és krajinai öldöklésbe. ,J3udimpestára üldözünk a családoddal!” Osztronkovics Tibor fizikatanárt a szabadkai egészségügyi középisko­lából diákjai előtt az óraközi szünet­ben hurcolták el katonának a rend­őrök. A fizikatanár bent a kaszárnyá­ban „lelki ráhatásoknak” sem enged­ve, megtagadta a nyilatkozat aláírá­sát a fegyveres szolgálat felvételéről. Makacsságát a tisztek megunták és néhány nap múlva szabadon enged­ték. Közben a mozgósítások tovább tartalékost hurcoltak el, Torontáltor­­dán pedig több mint negyven behívó­­parancsot osztottak ki, amelynek

Next

/
Thumbnails
Contents