Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-01 / 8443. szám
Magyar Nemzet, 1993.márc.29 30 azonban nem mindenki tett eleget. Az u óbbi napokban a másik kirívó, embertelen eset Csamavéren történt, amely nemcsak a családot, hanem az egész falut felkavarta. Szenvedő alanya az 1956-ban született Honáth József volt. Az egyik szemtanú - nevét kérte, hogy ne említsük - a következőképpen mondta el a történteket.- Hétfőn, március 22-én délután volt, úgy fél hat felé. Látom, hogy jön haza az iskolából a Józsi tízéves kislánya. Egyszer csak négy rendőr ugrái ki a házuk előtt az autóból, és nyomban dusakodnak be a kapun a kislány után. Józsi éppen hátul a jószággal foglalatoskodott, amikor meglátta a négy, állig fölfegyverzett rendőrt. íziben átugrott a kerítésen a szomszéd portára, de a rendőrök bekerítették és bilincsbe verték. Egyiküket látásból ismerjük, a - knini Szerb Krajinából helyezték erre, azt ordítozta: „Önként jössz, különben az egész családoddal Budimpestára (vagyis Budapestre) üldözünk. Teszünk róla, hogy az ilyen hazaáruló találkozhasson Antall miniszterelnökkel! Megtisztítjuk a falut az ilyen ellenséges elemektől!" Józsit bilincsbe verve a kislánya előtt hurcolták el. Szegény gyerek sírógörcsöt kapott, sikítozott, hogy ne vigyék el az édesapját. Azóta napok teltek el, és még mindig nem jár iskolába. A Józsiról meg semmit sem tudunk... A Bácskában és a Bánátban élő több mint négyszázezres magyarságot a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségén, a VMDK-n kívül igazából senki sem védi, nem képviseli érdekeit. Az erre hivatott vajdasági kisebbségi miniszter sem, aki pedig a hónap elején, a Békéscsabán született Szavovicsné Kőváry Míirgit személyében, kis-jugoszláviai szövetségi kisebbségügyi miniszterié avanzsált. A döntés nagy visszatetszést váltott ki nemcsak a vajdasági magyarság, hanem a többi nemzetiség körében is.- Annál is inkább - kezdte Dudás Károly író, a Szabadkán immár több mint négy évtizede megjelenő 7 Nap című hetilap szerkesztője -, men a hatalom három esztendővel ezelőtt önkényesen a nyakunkba akarta rakni főszerkesztőnek. Radoman Bozsovics akkori tartományi, később köztársasági kormányfő, most a szövetségi parlament alsóházának elnöke ezt azért tehette meg. mert a korábbi lapalapító, a Szocialista Szövetség megszűnt. A képviselőház helyett akkor a kormány vette át a kinevező szerepet. A szerkesztőség tiltakozott az eljárás ellen, ugyanis Szavovicsné egyetlen napot sem dolgozott az újságírószakmában. Matematikatanár, Szabadkán végezte az egyetemet, itt ment feleségül egy montenegrói férfihez. Az igaz, hogy magyarnak vallja magát, de a Szerb Szocialista Pártnak mind a mai napig aktív tagja, politikájának hűséges kiszolgálója. Megbízatása az itt élő magyarság arculcsapása volt.- Hogyan sikerüli akkor megakadályozni, hogy elfoglalja főszerkesztői székét?- A szerkesztőség sztrájkba lépett, ezért Bozovics akkori tartományi kormányfő végül elállt szándékától. Előtte azonban volt egy igen viharos hangulatú szerkesztőségi érte, kéziét, ahol Szavovicsné Kőváry Margit kijelentette: neki valóban semmi köze nem volt eddig az újságíráshoz, egy szerkesztőség vezetéséhez, de úgy érzi, meg tudna felelni a feladatnak. A bátyja ugyanis két évtizede hivatásos újságíró Magyarországon, ráadásul a magát legnagyobbnak tartó napilapnál. Ezután az emberek Szabadkán hónapokig az utcán, társaságban azzal tréfálkoztak: „Gyere, megműtelek, mert a bátyám sebész." Szerkesztőségünk keményen kiállt a kinevezés ellen, bojkottálta, így Szavovicsné kénytelen volt lemondani. Szerencsére nem tudta megvalósítani megbízói céljait, lezülleszteni a vajdasági magyar családi hetilapunkat olvashatatlan pártközlönnyé. A lényeket is lehazudják- A szerkesztőség akkori véleménye Szavovicsné további szerepléseivel is igazolódott...- Néhány hete - már szövetségi kisebbségi miniszterként - egy belgrádi lapnak azt nyilatkozta: a háborús körülmények ellenére Kis-Jugoszláviában magasan az európai mérce feletti szintű a kisebbségek helyzete. Szerinte sem a magyaroknak, sem a többi kisebbségnek nem csorbítják a jogait, sőt közülük egyetlen személyt sem veszélyeztet senki. A lapban azt is fejtegette, hogy az országban, pontosabban Észak-Bácskában, ahol a magyarok túlnyomó többségben élnek, éppen a szerbek vannak veszélyhelyzetben. Ez szerinte abból tűnik ki, Szabadkán a szerb gyermekeknek mindössze 65 százaléka tanul anyanyelvén, a többiek magyar iskolába járnak. Azt már elhallgatta, hogya kisebbségeknek jóval nagyobb hányada nem tanulhat az anyanyelvén, azért, mert iskoláit az utóbbi időben elsorvasztották. Sajnos, újabb politikai csapás körvonalazódik a vajdasági magyarság előtt. A jól értesültek úgy tudják, hogy Szavovicsné helyett Fekete Elvirát nevezik ki vajdasági kisebbségügyi miniszternek. Fekete, a hírhedt csetnikvajda, .Seselj Szerb Radikális Pártjának a tagja és a Szerb Televízió újvidéki szerb adásában az itteni magyarság és a VMDK ügyeletes ostorozója. Neki a magyarság körében még annyi tekintélye sincs, mint Szavovicsnénak. Jellemző egyébként az utóbbi „politikus" kijelentése első nyilvános miniszteri szereplésekor: a Vajdaság területén nincsenek erőszakos mozgósítások. Botlik József
