Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-01 / 8443. szám
Népszabadság, 1993.márc.29 24 zépmezőny és az elit ellentéte a műsorkészítők között, amelyik minden alkotó munkahelyen belül mindig is volt és lesz is, legalábbis amig valóban alkotó tevékenységről van szó. A szerkesztő-riporteri gárda - nemcsak az elit, hanem a középmezőny is - éles ellentétbe került az intézmény egyéb területén dolgozókkal amiatt, hogy ők túlmunkával jócskán tudtak még fizetésük mellett keresni, a többiek viszont általában sokkal kevésbé. Ez rátett arra a hangulatra, hogy úgymond a kormány azért nem ad több pénzt a rádiónak, mert a músortartalommal elégedetlen, de ezt csak ők szenvedik el, mert akik a „balhét" csinálják, vígan élnek. Ezt a hangulatot már belépése napján megérezte az alelnök, Csúcs László, s nem véletlen, hogy nemcsak azokban a músorkészitőkben lelt szövetségesekre, akik úgy érezték, méltánytalanul lettek visszaszorítva, hanem a legtöbb rádióst, elsősorban adminisztratív, műszaki és egyéb területeken dolgozókat tömörítő szakszervezet elnökségében is. * Nem azért, hogy tovább színezzem a képet, de meg kell mondanom, hogy látens, soha nyilvánosságot nem kapott ellentét alakult ki Gombár Csaba elnök és legközvetlenebb támogatói, valamint a szerkesztő-riporteri elit kozott is. Ez akörül formálódott, amit Lévai Júlia a maga cikkében már elsiratott, tudniillik az újságírói függetlenség kérdése kapcsán. Azt is gyorsan előre kell bocsátanom, hogy miért nem lehetett ezt a kérdést nyilvánosan tárgyalni, illetve dűlőre jutni benne: folyt a Magyar Rádió elleni hadjárat, s elemi ösztön, hogy csata közben a szövetségesek félreteszik egymással szembeni lezáratlan ügyeiket. A legfontosabb kérdések, amelyekben normákat kellett volna fölállítani, a következők: az újságírói szerepértelmezés a rádióban, az újságíró politikai szerepvállalása rádión kívül, valamint a gazdasági természetű összeférhetetlenség eseteinek meghatározása. Kemény összecsapásokról lett volna szó, hisz szokásjogra épülő és/vagv egyéni anyagi érdekeket szolgáló gyakorlat radikális megváltoztatásáról szólt volna a vita, de - s lehet, hogy ez Gombár Csaba és vezetőtársai számlájára is Írandó, s nemcsak a körülményekkel magyarázandó - erre végül is nem került sor. A maga igazáról meggyőződve vagy éppen csak érdekeitől elvakitva az újságíróelit minden kísérletnek ellenállt, hogy azután Csúcs László hatalomátvételét követően leiratos formában kapja majd meg azt, amiről korábban tárgyalhatott volna. Más kérdés, hogy mennyi fog átmenni a Csúcs-féle etikai kódexből a ; gyakorlatba, mert gyanítom, fő támogatói közül ebben a kérdésben sokan masszívan ellen i fognak állni. . A rádiós újságíróelit nyakába varrni Csúcs László sikeres hatalomátvételét, mint Lévai Júlia teszi, mégis több mint bűn, hiba. További okfejtéséhez, miszerint a történtek célja - idézem - „megszüntetni a Rádió kordokumentálótársadalomelemző funkcióját, pluralista hírközlését és magának a hírnek a fogalmát. (Nem hír az, ami hatalmon lévőket irritáló tényekkel áll kapcsolatban.)” persze mindez jó alap. Előrebocsátom, nem hiszek ilyen tudatos,.Hl. Richárd. .gátlástalan akarnokságához hasonlítható, a házon belül j pontosan kidolgozott hatalomí átvételi forgatókönyvben, hisz ezt az eddigi fejlemények egyáltalán nem támasztják alá. A kidolgozott és a kormány által elfogadott szervezeti és működési szabályzat egy paródia, vélhetően állatorvosi lóként bekerül majd a szervezési-vezetési tankönyvekbe, mindenesetre aszerint működtetni a rádiót aligha lehetséges. A műsorrend változtatását kísérő magyarázat valóban nem más, mint ahogy Győrffy Miklós bonmot-ja kifejezi, konyhaszociológia, de hát azt mégsem mondhatták kitervelői, hogy szeretnénk megkaparintani a legjobb műsoridőket és eltüntetni egy-két, a hatalmat irritáló műsort és kollégát. A vezetőcserék mégsem valószínűsítik Lévai Júlia komor látomását a hír átalakulásáról és a társadalomábrázolás megsemmisüléséről a rádióban. Szerintem Csúcs László is hamar meg fogja kapni Csurkától, Pongrátztól, Fónaytól, Kéri Edittől, hogy eben gubát cserélt. » A Csúcs-tervezet kidolgozói és az új vezetésben főszerephez jutottak - helyesen érzékelteti Lévai Júlia, hogy a két csoport tagjai nem teljesen ugyanazok - nem a sajtószabadság ellenségei, hanem részben ilyen-olyan okból sértett, eddig háttérben lévő emberek, részben új ifjútörökök, részben pedig rutinos túlélők. Csúcs László és ők egymásra találtak, tessék, övék a terep! Ha netán azt is gondolnák, amit Lévai Júlia róluk állít - ismétlem, én ezt nem hiszem - ne higgyék, simán menni fog Az elittel sem lenne egyszerű elbánni, de ez csak a kisebbik akadály. A középmezőny, a tisztes információiparos gárda sem az az alaktalan massza, ami tetszés szerint formázható. Mi valószinüsiti, hogy ugyanaz a hírszerkesztő, akinek már tíz j éve is hiába hajtogatták az I aranyköpést, hogy „hir az, ami egyeztetve van”, most ezt zokszó nélkül elfogadja? Melyik lesz az abból az öt főnökből, akit az új működési szabályzat a hírszerkesztöség feje fölé rak az a főnök, amelyik tiltó listákat pier összeállítani és kiadni? Miért nem hihető el, hogy - Kissinger remek hasonlatával élve - a kinyomott fogpasztát nem lehet visszagyömöszölni a tubusba? Ki nem bízik az újságírói-középmezőnyben: az elit vagy Lévai Júlia? Magam nem tudok róla, hogy megkezdődött volna a „hősök” és „árulók" gyártása volt kollégáim között, hacsak - szándéka ellenére - Lévai Júlia írását nem tekintem ilyennek. Igaz, páran elmentek, elmentünk: ki ezért, ki azért, a konkrét ok mindegy. Mi lennénk a hősök?! Kötve hiszem. Akik a volt főnökök közül maradtak, nyilván maguk is számvetést készítettek, bár velem ellenkező eredményre jutottak. A középmezőnyt meg nem nyomja ilyen erkölcsi teher, ők egyszerűen információs szakemberek, s hol az a másik (harmadik, negyedik, sokadik) rádió, ahova mehetnénk?! Lévai Júlia elborzasztónak szánt paradoxona, „a sajtó ugyan szabad, de az újságírók mein lehetnek függetlenek” megállapodott, kialakult demokráciákban egyáltalán nem ; hangzik borzasztóan. Az újság! író abban független, hogy milyen munkahelyet választ: közszolgálati rádióban kíván-e: ténykedni vagy kereskedelmi- | ben, netán egyik vagy másik | ideológia iránt elkötelezett rádióban, ha van ilyen, liberális vágj’ konzervatív, jobb- vagy baloldali újságnál. Ez a választási szabadság összeegj’ezteti a sajtószabadságot, az újságíró függetlenségét és az egyes orgánumok működtetési-szerkesztési szempontjait. Sajnos ma még Magyarországon a rádiós lényegében csak egy rádió közül választhat, s ezt valóban nem szabad figyelmen kívül hagjmi. De azt sem, hogy ebben az egy rádióban neki is van szava, mert ezt már kivívta. Már bebizonyította. hogy értelmiségi, hogy felnőtt, hogy nem kívánkozik kinevezett pótpapák védökarjaiba. Semmi okunk feltételezni, hogy zsoldosnak akar szegődni, biztassák erre bárhogy is. Galik Mihály a Magyar Radio volt ügyvezető igazgatója
