Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)

1993-04-13 / 8448. szám

Kritika 93/4

25

Végül is kiderült, hogy a vezető kormánypárt különböző csoportjai sorban mindegyik vezetőjelöltet elutasítják. Hozzáteszem, nem mondták meg, hogy kiket akarnak helyettük. Részemről azonban ezzel lezárult a dolog, minden érintett politikussal közöltem, hogy nem kívánok alkudozni, mert nem rá tartozik ez a döntés. Ha ugyanis alkudozásba bocsátkozom, akkor beszélnem kell a koalíciós partnerekkel, aztán az ellenzékkel, majd az extraparlamentáris szervezetekkel, s a dolognak nincs vége. Ezért is döntöttem úgy - s álláspontom ebben eltért Hankiss Elemérétől -, hogy nem kell a politikai erőkkel egyeztetni ilyen kérdésekben. Elégedjenek meg azzal, hogy a rádió és a televízió élére elnököt és alelnököket javasolnak, s készítsék el a törvényt. Mondanom sem kell, hogy - a kormányhoz hasonlóan - olyan feladatokat akartak fölvállalni a parlamenti politikusok, amire senki nem kérte őket, miközben azt, ami kötelességük lett volna - a rádió és a televízió helyzetét rendező törvény elkészítését és elfogadását -, nem voltak képesek teljesíteni. A konfliktusok azonban ebben éleződtek ki 1991 tavaszától, a személyekkel is összefüggő politikai kifogások miatt. Lényegében ettől kezdve akartak beleszólni a rádió belső szervezeti életébe, ami végül kormánysegédlettel sikerült, s ennek következtében megbénították a szervezeti átalakítás folyamatát.

Valamiféle lovagiasságot érzek a szavaidban akkor, amikor hangsúlyozod, hogy a rádió programjába, műsorkészítésébe nem akartak beleszólni a politikusok, Csakhogy tutijuk, s most, a te „kiűzetésed” után tudjuk csak igazán, hogy a „megfelelő” személy vagy személyek pozícióba helyezésével megnyílik a lehetőség az egész szervezet, a műsorrend, s annak alapértékei - politikusok szája íze szerinti - megváltoztatására.

Ez igaz. Csupán azt hangsúlyozom, hogy a velem folytatott beszélgetésekben ilyen szándékot nem fogalmaztak meg. De kilógott a lóláb, hiszen olyan szervezetek létrehozása, mint a Közakarat Egyesület, meg a levelező kampányok megindítása, a Nép-Nemzeti Kör témába vágó gyűlései, deklarációi - melyek mind valamilyen módon kapcsolódtak az MDF-hez - mutatták, hogy a politikus urak igazából műsort akarnak szerkeszteni.

Úgy gondoltam, a rádió műsorszerkezetét úgy kell kialakítani, hogy biztosítva legyen a szerkesztői autonómia. Természetesen semmi - ez utóbbi - sem lehet abszolút érvényű. De a szerkesztői autonómia alaptételéből következett az, hogy az egyes adóknak, s az irodalmi szerkesztőségnek is autonómiát kellett adni.

Ez homlokegyenest ellenkezője annak, amit hierarchikus irányításnak nevezünk, ahogy például egy minisztériumot működtetnek. A rádió nem minisztérium, amit hivatali hierarchiában kéne irányítani. Az önállóság azonban hibákkal, buktatókkal jár, s nem egy munkatársam mondta, bizony szokatlan, hogy nem mondják meg, mit kell csinálni. Ez felelősséggel jár, néha félelmetes is, de mégis ez a fölszabadító erő.

Ehhez kellett volna megcsinálni, amit nem tudtunk, a normális szervezeti kereteket, s beépíteni az ellensúlyokat is, melyekkel kísérleteztünk. Arra gondolok, hogy az irodalmi szerkesztőség az irodalmi élet különféle irányzatait képviselő szaktanácsadókat kért föl, s az adók mellett is kialakítottunk volna ilyen tanácsadó testületeket — például a Bartókon a zenei élet reprezentáns szervezeteinek képviselőiből. Mindezt a miniszterelnök úr intézkedése hiúsította meg.

Visszatérve az adóigazgatók személyéhez: miért éppen őket választottad?

Nemcsak szakmailag tartottam képzettnek őket - s ebbe a körbe most beleértem Gálik Mihály ügyvezető igazgatót is -, hanem mert kedvet, megfelelő ambíciót láttam bennük a rájuk bízott: szervezet kialakítására, a munka megszervezésére. Nagyon fontosnak tartottam, hogy ambiciózus emberek, már csak azért is, mert ez a tulajdonság belőlem hiányzott. Azon kívül a munkatársaik is bíztak bennük, ezt érzékelni lehetett, s úgy gondoltam - miután sok rádióssal beszéltem, sok lehetséges jelölt közül válogattam -, hogy mellettük kell döntenem.

Úgy hiszem, jó választás volt. Ezek az emberek nem ivócimborák voltak, egymással nagyon kemény összeütközésekben alakították ki a műsorszerkezetet. Azért, mert értettek hozzá,, s mindegyik képes volt foggal-körömmel védeni a saját műsorai, munkatársai érdekeit, s hatékonyan tudta érveit fölsorakoztatni. Ennek végül az lett a következménye, hogy ötük közül bárki bármikor helyettesíteni tudott volna, egyik napról a másikra átvehette volna az egész rádió vezetését. Beletanultak, átlátták az intézmény teljes tevékenységét. S azt hiszem, ez az egyik legfontosabb eredmény.

Akár azt is el tudtad volna képzetei, hogy a későbbiekben közülük válasszanak elnököt, alelnököt?

Mindig is tudtam, hogy nekem semmilyen értelemben nem kompetenciám ilyesmivel foglalkozni. De a magam választásával kapcsolatban hadd mondjam, hogy különböző elvi álláspontok lehetségesek. A legismertebb talán, hogy az első számú vezető magánál kisebb kvalitású személyeket választ. A másik, hogy ana törekszik, ő minden szempontból pótolható, helyettesíthető legyen. Nos, az adóigazgatók egyenként és összességükben sokkal inkább értőivé váltak a rádiózásnak, mint én. Ehhez hozzájárultak a kölcsönösen folytatott szakmai viták is. Ez adta végül azt az absztrakt lehetőséget, hogy bármelyikük képes a Magyar Rádió - vagy bármely más rádió - vezetésére.

A téged ért vádak között szerepel, hogy vezetésed alatt különös befolyásra tett szert a politikai újságírók körébeD az a „liberális fészek”, amelybe nagyjából a 168 óra, és a Gondolat-jel című műsorban dolgozók tartoznak. Ez azért is fontos, mert e csoportot a kormányoldalon nem csupán politikai, hanem komoly morális kifogásokkal is illették.