Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-13 / 8448. szám
Kritika 93/4 24 Úgy igaz, ahogy mondod, több szempontból is „autszájder” voltara. Tudtam, hogy kvázi politikusi posztot kell betöltenem, noha nem vagyok politikus. Teljesen kívülállónak számítok a rádiós újságírás vagy a programkészítési problémák széles körét tekintve is. Ráadásul menedzser sem vagyok. Ezért kezdettől fogva - Hankiss Elemér álláspontjához hasonlóan - azt vallom, hogy fiatal, energikus, menedzseri vénával rendelkező, politikus emberre van szükség a rádió élén. De ha már az élet így hozta, hogy én kerültem ide - elgondolkodtam ezen is -, talán mégsem volt olyan nagy baj a politikusi ambíciók hiánya. Nekem nem volt célom, hogy a „pályán maradjak", megőrizzem politikusi szerepemet, s ez védettséget jelentett. Nehezebben voltam befolyásolható. Az előbbiek alapján átmenetinek véled a jelenlegi rádió- és tévévezetést? Igen. Részint azért, mert a rádió és a tévé vezetője a törvény szerint nem kormányhivatalnok, a jelenlegi vezetők pedig kifejezetten kormányutasításokat hajtanak végre, méghozzá büszkén teszik, holott erre nem kellene olyan büszkének lenniük. Részint pedig azért, mert az alkotmányos kötelezettségek miatt előbb-utóbb produkálni kell egy törvényt, amely függetlenítené a tévét és a rádiót. De lehet, hogy egy ideig hivatalnoki vezetéssel zajlik az élet. Hogy milyenek lesznek a részletek, abban mindenképpen közrejátszik a sokszólamúság emlegetett hagyománya. Előjönnek majd mindazok a régi reflexek, technikák, amelyekkel ha belekékül a hatalom, akkor sem tud mit kezdeni. Magyarországon éppen a „sorok közötti” beszédhez, a hatalom kijátszásához értenek legjobban az újságírók. De erre én senkit nem buzdítok, és sajnálnám, ha a rádiózás ebbe az irányba menne, mert ez távolodás a közszolgálatiságtól. Mielőtt a nevedhez fűződő műsorrefonn, s a rádióprogram fontos kérdéseire térnénk, szeretnélek azokról a problémákról kérdezni, amelyek kormányoldalon merültek fel az általad kinevezett adóigazgatók és az irodalmi főszerkesztő személyével kapcsolatban. Gondolom, erről tárgyalások, viták folytak. Elöljáróban hadd mondjam el, hogy az egy Lapszemlét és a bárom politikai magazint, a 168 órát, a Gondolat-jelet és a Vasárnapi Újságot kivéve, melyek mindkét oldulról észrevételeket kaptak, pártpolitikusok soha nem szóltak bele a műsorba, nem mondták, hogy ez rossz, az meg jó. Igaz, volt olyan vélemény - a miniszterelnök nyilatkozta a Szabad Európa Rádióban -, mely szerint a rádió hír- és információs adásainak túlnyomó többsége kormányellenes. Nem tudom, honnan verte ezt az információt a miniszterelnök úr, mert nem támasztják alá még a kifejezetten erre kérdező közvélemény-kutatások sem. Mindenesetre ez a vélemény már a viták következményének tekinthető. A Lapszemlét ért kritikáknak pedig volt hatásuk. Ez a szolgáltatás megváltozott Megváltozott, de a problémák ettől nem szűntek meg, mert az a lap, amelyet nem elsőnek említenek, már sértve érzi magát. Nyilvánvaló, hogy a szemlének komoly reklámhatása van. De ezenkívül a műsorokat komoly kifogás a politikai erők részéről nem érte. Az egyházi műsorok miatt reklamáltak. A tavaly januári műsorrendváltozás után. Igen. Ami azt illeti, 1992 januárjáig nem nagyon lehetett hallani a Kereszténydemokrata Néppártról. Az általános zajongásban ez rokonszenves magatartásnak tűnt, de ők ezt nyilván másként érezték. Ez a párt a maga arculatát azzal kezdte kialakítani - szerény véleményem szerint -, hogy egyszer csak hatalmas problémákat látott a rádióban, s követelte a lemondásomat A főpapok bölcsességét mutatja, hogy elhatárolták magukat ettől az akciótól, hiszen a kereszténydemokraták föllépése érdemben elhibázott volt. Abból a szempontból talán mégsem lett haszontalan, hogy legalább észrevétették magukat. Ezt megelőzően azonban inkább csak MDF- politikusok mondtak véleményt, de nem műsorokról, hanem az általam munkatársul választottak személyéről. Még 1991 tavaszán, amikor a személyi döntések megérlelődtek bennem, úgy gondoltam, tájékoztatom Kulin Ferencet, az Országgyűlés kulturális bizottsága MDF-es elnökét. Kulin nehezményezte, hogy a Petőfihez Vicsek Ferencet kívánom kinevezni. Gondoltam, milyen jól választottam, a nevek közül csak egy nem tetszett neki. Később, amikor már ebből probléma lett, kiderült, ő meg úgy értelmezte a helyzetet, hogy ő csupán egy embert kifogásolt, s én azt sem voltam hajlandó figyelembe venni. Mi volt a baj Vicsekkel? Pontosan már nem emlékszem. Olyasmi, hogy korábban a Nyilvánosság Klubban szerepet vállalt, illetve a választások idején - MDF-vélemény szerint - egyoldalú műsorokat csinált, tehát inkább SZDSZ-irányba húz. Csoóri Sándorral beszélgetve azonban kiderült, hogy az ő muzsikus barátai szerint Szirányi János is teljesen alkalmatlan a Bartók rádió vezetésére. Csurka István pedig már nyilvánosan kifogásolta Szalay Zsolt személyét - az érvelés szerint korábbi rádiós múltja miatt. Az indíték valójában egyéni sérelem volt, tudniillik én a Magyar Fórum című hetilap egyik fizetett hirdetését leállíttattam... Ha jól emlékszem, a hirdetés szlogenje az volt, hogy „egy lap, amelyet nem volt kommunisták szerkesztenek". Igen. Itt voltaképpen félreértés történt. Csurka azt hitte, hogy ezt Szalay Zsolt állíttatta le, holott én tettem. De itt meg kell említenem az irodalmi főszerkesztőség vezetőjét, Varga Lajos Mártont is. órá pedig úgy tekintenek az MDF politikusai, mint a nép-nemzeti vonal árulójára, aki rádiós szerepvállalásával „átállt a másik oldalra”.
