Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-13 / 8448. szám
Kritika 93/4 21 képzeteseket kialakítani az ottani teendőkről, azon kívül, hogy fontosnak tartod a pártatlanságot és a semlegességet, a jelenlevők „pártfogásba” vettek. Egy kérdésre válaszolva azt is hozzátettem, hogy én az akkor megszólaló rádiót kiválónak tartom, s nagyra becsülöm a munkatársak együttesét. Erre egyik-másik képviselő úr megjegyezte, hogy szerinte nem olyan kiváló a produkció, s éppen Csurka István említette, hogy nem tartja olyan jónak a rádió gárdáját sem, mint én. Csurka ennek ellenére nagyon határozottan támogatott a bizottságban, melletted szólt... Kinevezésem támogatása egyhangú volt. Arról csak az utóbbi hónapokban értesültem az újságokból, hogy állítólag én Csurka István jelöltje voltam. Ó valóban szólt mellettem, mint ahogy - emlékezetem szerint - Csengey Dénes és mások is pártomat fogták, noha nem mindenben azonosultak velem a kiinduló helyzet megítélésében. Gondoltál akkor arra, hogy átfogó reformot kell m^jd végrehajtanod? Nem gondoltam, mert akkor a rádióról, televízióról szóló törvény gyors elkészültére számítottunk. Olyannyira, hogy a miniszterelnök a Hankiss Eleménél hármasban történt beszélgetésünk alkalmával, nyár közepén szólt arTÓl az elképzelésről, hogy szeptemberben a törvénytervezet vitája közben szeretnék üdvözölni a brit miniszterelnök asszonyt a Parlamentben, magyarországi látogatása során. Ezért Elemérrel egybehangzóan mondtam, legfeljebb fél évre vállalom a megbízatást. Mindannyian úgy véltük, év végéig lesz törvény, s új kinevezések történhetnek. Nem volt teljesen alaptalan akkor ez az elképzelés. Hankiss Elemér utóbb mintha arra utalt volna, akkor a miniszterelnök kifejezetten kérte őt a televízió átalakításának megkezdésére. A rádió átalakításáról nem volt szó, általában nem volt szó - emlékezetem szerint - ilyen részletekről. Elemér megbízatást kapott a törvényelőkészítés irányítására - én az ebben való részvételt elhárítottam, mert nem értek hozzá. Az előkészítő bizottságba két rádiós szakembert delegáltunk. De a televízió átalakításának koncepciója valamikor ősszel elkészült, s a végrehajtást 1991 márciusában már „stoppolta” is a kulturális bizottság. A rádió refornyáról viszont csak 1991 derekán lehetett először hallani. Az 1990-es év augusztusa, szeptembere számomra ismerkedéssel telt el. Ahogy múltak a hónapok, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy év végére nem lesz törvény. És az is fölmerült - mint azóta többször is -, hogy válságtervet kell készítenünk, mert nem lesz működtethető a rádió. De még mindig közeli törvényhozatalra számítottunk, aminek következménye lett volna, hogy feloldják a frekvenciaelosztás tilalmát, s magánrádiók kezdenek működni. Éne gondolva, kötelességünknek tartottuk, hogy fenntartsuk a Magyar Rádió működőképességét, amihez át kellett gondolni a műsorszerkezetet és a háttérintézmények helyzetét. Ez már 1990 végén elkezdődött, 1991 eleje az új programtervek elkészítésével és vitatásával telt. Eldöntöttük, hogy - az MTV-vel ellentétben, ahol produkciós irodák és intendatúrák alakítását tűzték ki célul - a rádió műszaki, hivatali apparátusát, infrastruktúráját nem bontjuk meg, nem osztjuk szét a Kossuth, a Petőfi és a Bartók adó között. Nem hoztunk létre „kisrádiókat”, megőriztük a Magyar Rádió egységét. Ezt követően, 1991 nyarára dőltek el a vezetői megbízatások. Addigra már nagyon sok tervet elolvastam, vitákon vettem részt, s úgy találtam, Szalay Zsolt, Vicsek Ferenc, Szirányi János és Varga Lajos Márton javaslatait fogadom el a három adó profiljának, illetve az irodalmi szerkesztőség működésének kialakítására, s őket bízom meg e területek vezetésével. Esetükben kétéves megbízatásra gondoltam, hogy azután majd nyilvános pályázatta] töltsék be e posztokat. Vállaltam akkor, hogy saját érzékem szerint döntök. Amíg nincsenek versenytársak, minek alapján állíthatunk össze pártatlan szakmai zsűrit a döntésre? Az év őszén azonban a kormány nem fogadta el az általad beterjesztett szervezeti és működési szabályzattervezetet Igen, ennek következménye volt, hogy 1991 októberétől nem lehetett megcsinálni a szervezeti átalakulást, csak műsorrendváltozás történt 1992 január elején. Rengeteg kritikát kapott az új műsorrend, rádión belül és azon kívül. Egyebek mellett többen azt is mondták, hogy a terv önmagához sem eléggé konzekvens. Szerintem korábban is külön programként hallgatták a három adót, mi ebben az irányban határozottan előreléptünk. Munkatársaimmal úgy gondoltuk, másfél-két év alatt ez a változtatás kiforrja magát. Kétségtelen, hogy - elsősorban műszaki és anyagi kényszerűségekből, de talán bizonyos szemellenzős szakmai megfontolásokból is - történtek felemás dolgok, kínos kompromisszumok. A Kossuth például nem a hírrádió felé közeledett - mint ahogy célszerű lett volna -, hanem a beszélő, politizáló profilt erősítette. Nekünk nem volt frekvenciánk egy hírrádióhoz. S mivel kezdettől fogva vállaltam, vállaltuk, hogy tömeges elbocsátás nem lesz - bár ebből mégis származott konfliktus -, a teljes foglalkoztatással, a romló anyagi és műszaki feltételekkel kellett egyeztetni az elképzeléseket. Messze voltunk attól, hogy „tiszta lappal” induljunk. A teljes foglalkoztatásból eredő feszültségek is hozzájárulhattak a rádiós politikai konfliktusok kialakulásához, éleződéséhez. Ehhez hozzá kell tenni, a rádióban a foglalkoztatási szerkezet sokak szerint nem korszerű. Nagyjából kétharmad-egy harmad az arány - a műszaki, hivatali és kisegítő apparátus javára!
