Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-08 / 8447. szám
Beszélő, 1993.ápr.3. íí Állampolgársági törvény A harmincmillió magyar felé Az új állampolgársági törvény tervezetével, mondta dr. Madarai Edit, a Belügyminisztérium illetékes osztályvezetője, „a parlamenti pártok legtöbbje - még az ellenzék is - egyetértett". . A törvényjavaslat'szakmai elemzése nem igazolja a parlamenti konszenzust, amely persze még törékenynek bizonyulhat Valóban kedvez-e az új törvény azoknak, akiket „a határ hagyott el", vagy csak végrehajtási rendeletekbe, esetleg titkos kormányhatározatokba rejti a határon túl élőmagyarok áttelepülésének akadályait és a kormány valóságos szándékait? Növeli-e a magyar állampolgárság erkölcsi értékét, hogy a hatvan éve új hazába költözött egykori magyar csak spanyolul beszélő caracasi unokája is magyar állampolgárnak számít? Ki dönti el, hogy az 1910-ben nyilvántartott mintegy húszmillió magyar állampolgár leszármazottai közül ki a magyar? A Beszélő kérdéseire - egymással vitázva - két szakértő válaszolt: dr. Fűrész Klára egyetemi docens, alkotmányjogász, aki a Belügyminisztérium felkérésére a törvény előkészítésében is részt vett, és dr. Nagy Boldizsár egyetemi adjunktus, nemzetközi jogász. Szuverén állam - szuverén döntés Fűrész Klára: Az állampolgársághoz való jogot nemzetközi jogi egyezmények szabályozzák, amelyeknek Magyarország is részese. Az állampolgársághoz való jog nem alanyi jog. egy embernek nincs joga bármely állam állampolgárságára. Ugyanakkor a meglévő állampolgárság, az már alanyi jog, védett helyzet, megszűnését tehát az állam csak ezt tekintetbe véve szabályozhatja. Az 1957. évi V. törvény ezt az elvet sértette, nem ismerte el a létező állampolgársághoz való jogot. Megengedte ugyanis, hogy az állampolgárság megszűnjék, méghozzá két módon: elbocsátás címén és megfosztással. "Ezek közül a megfosztás nem elfogadható eljárás, hiszen azt jelenő, hogy az állam a hűségre hivatkozással - tehát egy nagyon tág tényállás alapján - elveszi valakinek az állampolgárságát De az elbocsátás sem helyes, mert az elbocsátás esetében a törvény feltételeket fogalmaz meg, végül azonban az eljáró hatóság, végső soron az államfő - akkor az Elnöki Tanács, ma a köztársasági elnök - mérlegelésétől függ, hogy bár fennállnak • fel tételek, eleget tesz-e a kérelemnek vagy sem. Az '57. évi V. törvény az állampolgárság megszerzésének szabályait illetően nagyon liberálisnak tűnik, mert csupán háromévi huzamos egy helyben tartózkodást kíván meg ahhoz, hogy valaki benyújthassa a honosítás iránti kérelmét. Igen, csak ez a szabály is úgy fogalmazódott meg hogy kizárólag állami döntés kérdése, hogy megadom-e az állampolgárságot vagy sem. Ez önmagában nem baj, hiszel az állampolgárság megadása szuverén döntés, az állami szuverenitás fontos eleme testesül meg benne. Persze amikor nincsen igény a magyar állampolgárságra, amikor a honosítási kérelmek száma igen csekély, amikor egy ország nem befogadó ország hanem küldő ország akkor nyugodtan lehet liberális - látszólag liberális - szabályokat hozni Abban a pillanatban, amikor megváltozik a helyzet, amikor vonzóbb lesz magyar állampolgárnak lenni már vizsgálni kell a szabályok helyességéi Beszélő: Egy lényeges kérdésre nem adott választ Megítélése szerint mi ennek a törvénynek a filozófiája? Mert nyilvánvalóan van filozófü}»• F. Ne kérdezze tőlem, hogy mi a filozófiája, tőlem szakmai érveket kérdezzen. Ezt folytatnám is. Az 1989-es alkotmánymódosítás azzal hogy az állampolgárságot az alapjogok körében is szabályozta, már megtette az első lépést az ’S?. évi máig hatályos törvény átalakítására. Ez a szabály kimondja, hogy az önkényes megfosztás, illetőleg* megváltoztatás jogának a korlátozása nem fér össze az állampolgársággal mint alapjoggal. Nyilvánvaló, hogy minden szabály megalkotásánál jelentős szerepet játszanak a politikai szándékok és érdekek. Én azonban inkább szakmai szemszögből hangsúlyoznám, hogy az alkotmánymódosításból következik, hogy az állampolgársági törvényt fölül kellett vizsgálni, összhangba kellett hozni az alkotmányban megfogalmazott törekvésekkel. Hívó szó és rejtett akadályok Nagy Boldizsár: Klárának mindenben igaza van, amit kimond. De egyetértek a kérdéssel is: •mit vizsgálnunk kellene, az a törvénytervezet filozófiája, ezt a szakember nem teheti zárójelbe. Ha elfogadjuk is a feltételezést, amelyet szívesen elfogadok, hogy Magyarország vonzása megnőtt, akkor elfogadhatjuk azt, hogy az állampolgárság megadását ab '57. évi V. törvénynél részletesebben kell szabályozni. De a mostam tervezetben egy sor olyan elem van, amelyek a jogállamisággal nem egyeztethetők össze jobban, mint az '57- es törvénv^szabályai. Nincs kifogásom azellen, hogy hosszabb legyen a várakozási idő. De akkor a rövidebb idővel kedvezményezett csoportokat jól kell körülírni s a preferencia mértékét átgondolt rendszer szerint kell megadni Azt gondolom, hogy a tervezett szabályozás sokszor képmutató: ad is és nem is ad. Különös tekintettel arra, hogy non értelmezhető a bevándorlási és idegenrendészeti törvény nélkül illetve a végrehajtásukra kiadandó szabályok nélkül. A tervezet egy különösen kedvezményezett csoportot ismer, azokat, akiket (nagy nyelvi zűrzavart teremtve) visszahonosíth a tóakna k nevez. A hatályos jogszabály a valaha volt állampolgárokat tette a visszahonosítás lehetséges alanyaivá. Az új törvény megtartja ugyan ezt a csoportol de kiterjeszti azokra, akiknek a felmenője volt magyar álbmpolgir. Tekintettel arra, hogy a Nyugaton élő enigráóó legnagyobb része megtartotta vagy örökölte a magyar állampolgárságot, a visszahonosítás egyértelműen a szomszédos országok magyar kisebbségére vonatkozik. A farizeusság két dologban álL Az egyik az, hogy a kormány hivatalos politikája nem kívánja támogatni az áttelepülési Ugyanakkor elképesztő kedvezményeket ígér a visszahonosítási kérőknek. Itt jön azonban a farizeusság másik oldala. Ahhoz, hogy X Y. a visszahonosítását kérhesse, az kell hogy a megélhetése Magyarországon biztosított legyen. Ehhez viszont egy másik jogszabály, a bevándorlási törvény akadályain kell keresztülverekednie magát. F. IC: A készülő bevándorlási törvény - egyébként nem fogadom el hogy az állampolgársági törvényt ne lehetne enélkül elfogadni - kimondja, hogy ha valaki azért jön Magyarországra, mert magyar állampolgár kíván lenni és beletartozik a visszahonosíthatók csoportjába, akkor nem kell külön indokolnia, hogy miért tartózkodik Magyarországon. Elegendő indok az, hogy a visszahonosítását kéri Semmiféle egyéb indokra és várakozásra nincsen szükség. Csak az kell, hogy Magyarországon lakjon. Ez viszont elvi kérdés. A régi törvény volt farizeus, amikor azt mondta, hogy nagyon könnyen lehet valaki magyar állampolgár, még itt se kell laknia. Igen ám, de mit tehetett az a polgár, aki a volt Magyarország területén lakott, és a békeszerződés következtében román áDampolgár, csehszlovák állampolgár lett? A törvény szerint kérhette a visszahonosításál de a kétoldalú megállapodások értelmében csak akkor, ha a csehszlovák, a román stb. hatóságok előzetesen hozzájárultak az elbocsátásához. N. B.: Vagyis, ha elbocsátottak Romániából márpedig néhány száz embert minden évben elbocsátottak, akkor onnan kérhettem a magyar állampolgárságot anélkül hogy itt éltem volna. Ez a lehetőség most megszűnik. Ennyiben ez a törvényjavaslat nehezebben leküzdhető akadályt ál-
