Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)

1993-04-07 / 8446. szám

Pesti Hírlap, 1993.ápr.3. 35 VÁLTOZÁSOK A SZLOVÁKIAI MAGYAR KULTURÁLIS SZERVEZETBEN A CSEMADOK, mint márkanév, marad INTERJÚ SIDÓ ZOLTÁN LEKÖSZÖNŐ FŐTITKÁRRAL Ma kezdődik Dunaszerdahelycp a Ciehszlovákial Ma­gyarok Demokratikus Szövetsége, közismertebb nevén a CSEMADOK országos közgyűlése.'Ebből az alkalom­ból beszélgettünk Sidó Zoltánnal, aki ezen az ülésen le­köszön főtitkári posztjáról, melyet 12 éven keresztül töltött be. Sidó Zoltán februártól a Komáromi Városi Egyetem igazgatója lesz. Nemcsak a mostani közgyűlés­ről, hanem a szövetség múltjáról, eddigi tevékenységé­ről is szól ez a beszélgetés. 866 LÁSZLÓ — Minden kötgyiUt állandó programpontja az elnöki be­számoló, az elmúlt év munkájá­nak értékeiéit. Arra kérném, hogy elöljáróban röviden fog­lalja össze azt, ami majd ebben a vonatkozásban elhangzik a gyűlésen. — Ez a beszámoló kicsit különbözik majd az eddigiek­től, ugyanis írásban előre át­adtuk a küldötteknek, hogy felkészülhessenek. Ehhez csak egy bevezetői tart majd Bauer Győző elnök. Az anyag három fő részre tagolható: belső szervezeti életünk, köz­művelődésünk és az amatőr kulturális mozgalmak műkö­désének értékelése. Mivel tár­sadalmi szervezel -vagyunk, belső szervezeti életünk na­gyon fontos, hiszen 500-nál több alapszervezetünk műkö­dik, mint önállójogi személy. F.zek igényeik és lehetőségeik alapján valósítják meg mind­azt, amit a legutóbbi országos közgyűlésen elfogadott prog­ramunkból fontosnak tarta­nak helyi viszonylatban. A belső szervezeti élet szerves része a vezetőség szervező, irányító munkája, a helyi cso­portokkal való kapcsolattar­tás, s nem utolsó sorban a tag­sággal való törődés, többek között a tagtoborzás is. — A magyar nyehi közmd­­velődéi szí mák iái bástyája a CSEMADOK. Milyen évet zár­tak ezen a területen t — A lehetőségekhez ké­pest ereményeset. A gazdasá­gi nehézségek ellenére sike­rűit megvalósítanunk az ösz­­szes regionális és országos kulturális rendezvényünket, melyeket tervbe vettünk. Gondolok itt az országos pró­zamondó és szavalóverseny­re, a komáromi Jókai-napok­­ra, a felnőtt színjátszók orszá­gos fesztiváljára, a Duna men­ti Tavaszra, ami a gyermek színjátszó és bábcsoportok or­szágos fesztiválja, Kassán a Kazinczy nyelvművelő napok, .valamint a Fábry Zoltán iro­dalmi és kulturális napokat, hogy csak a legnagyobb ren­dezvényeket soroljam fel. Re­gionális programjaink közül mindenképpen ki kell emel­nem a Röpülj, páva! mintájá­ra beindított és az ugyancsak Vas Iuijos álul szorgalmazott „Tavaszi szél vizet áraszt...” versenyt, melyben hagyo­mányőrző folklórcsoportja­­ink vetélkednek egymással. Hasonlóan \ sikeresnek mondható tevékenységünk az alapszervezetek szintjén is. Ha csak a rendezvények gaz­daság oldalát nézem, a galán­­tai alapszervezet például u­­valy mintegy 700 000 koronát forgatott meg, amely nem ke­vés pénz. Emellett olyan kul­turális megmozdulásokkal gazdagflotu a város és a felvi­déki magyarság éleiét, mint az anyanyelv hete, továbbá a Kodály Zoltán-napok, a kóru­sok nemzetközi ulálkozója, amelyre Erdélyből, Magyar­­országról és Németországból iis érkeztek vendégkórusok. | Továbbá író-olvasó találkozók egész sora valósult meg. A közművelődési munkában I fontosak azok az összejövete­lek is, amelyeken az érdeklő­dőkkel szakembereink ismer­tetik az időközben életbe lép­tetett gazdasági törvények kö­zül a közérdeklődésre szá­­moturtókat. Ilyen például a kárpótlási, vagy a szövetkeze­tek átalakulásáról szóló tör­vény. F.z azért fontos, nehogy valamilyen kár érje őket, vagy lemaradjanak a kárpótlásról a törvény nem ismerete miatt. — Valaha a CSEMADOK volt az egyetlen hivatalos szer­vezete a csehszlovákiai ma­gyarságnak. Mára egy sor más nemzetiségi szervezet is fa­kult, köztük jánékány politikai is. Ezek megjelenése milyen ha­tással volt a CSEMADOK-ra, például a taglétszámukra f —Jelenleg 80 000 Ugunk van. 1989-et követően, ’90- ben és ’91-ben is bizonyos csökkenés mutatkozott a lét­számunkban, amely szerin­tem egyenes következménye volt annak, hogy magyar poli­tikai csoportosulások alakul­­uk, és Ugságunk bizzonyos része „átigazolt” a politikai mozgalmakba és pártokba, most azokban tevékenyked­nek. Természetesen ez nem zátja ki a kulturális szövetségi Ugságot és munkát, de saj­nos, az idő behatárolt, és több tevékenységre párhuzamosan nemigen jut idő. Tehát egy­­faju lemorzsolódás muutko­­zott Uvaly és UvalyelőtL ’92- re stabilizálódott a Ugságunk, és elmondhatom, hogy ered­ményes munkát végzett. — Említette, hogy a politi­zálni vágyók egy része távozott az időközben megalakult politi­kai mozgalmakba. De, ha jól tudom, ez nem ment simán, Egyesek az egész CSEMADOK- ot szerették volna politikai mozgalommá alakítani. — Igen, az 1989-es válto­zás után sokan éppen a CSE­­MADOK-struktúra kiépítésé­re hivatkozva megfogalmaz­ták azt, hogy a jövőben mint politikai mozgalom, vagy esetleg mint párt fejtse ki te­vékenységét. Úgy érzem, jól döntötl akkor az országos ve­zetőség, amikor elhatároztuk, ebben az országban kell egy olyan szervezetnek is működ­nie, amely pártállásra való te­kintet nélkül tömöríti mind­azokat, akik egyetértenek programjával, anyanyelvi kultúránk ápolásával, fejlesz­tésével. így hát nem váltunk politikai szervezetté, de ez nem volt olyan egyszerű dön­tés. A politikai pártok akarva­­a kar a liánul megosztást ered­ményeznek. Ez természetes, hiszen a haulomért való küz­delem vagy a haulomban va­ló részvétel eleve megosztja az embereket, így a szlovákiai magyarságot is, ezért létezik négy politikád mozgalom. A CSEMADOK próbálja ezt a megosztottságot valahogy semlegesíteni, legalábbis ami a kulturális tevékenységet il­leti. ' . — Amikor nem sikerült a szövetséget politikai mozga­lommá alakítani, akkor azok, akik ezt sehogy sem tudták megemészteni, megkérdőjelez­ték a szövetség létjogosultsá­gát. Sokan tették fel a kérdést: egyáltalán szükség van-e to­vábbra is a CSEMADOK-ra f — Tagságunk, illetve a szlovákiai magyarság túlnyo­mó többsége számára ez nem kérdéses. 1989-ben és azt kö­vetően különböző politikai in­­dítutásból elhangzott, és a Szlovákia magyar sajtóban is Olvashattuk, hogy a CSF.MA­­DOK-ra ezután rúna szük­ség, helyébe majd egy új szer­vezet lép, amely az ország de­mokratikus feltételei között egészen másfaju munkát fog végezni. Az ilyen vélemények megfogalmazói abból indul- Uk ki, hogy a CSEMADOK 1949-ben alakult, s egyálulán nem mondható demokrati­kusnak az a mód, ahogy a kezdet kezdetén engedélyt kapott a működéshez. Hiszen ugyanúgy, mint a Csehszlová­kiában működő többi szerve­zetben, 1948 februárja után ebben is érvényesítették a pártnómenklatúrát. F.z azt je­lentette, hogy a CSF.MA­­DOK-stervezetek különböző szintű vezetőit az illetékes pártszerv vagy jóváhagyta, vagy tudomásul vette, de mindenképpen meghatározó véleményt mondott a leendő vezetőségről és tevékenységé­ről. Az ’50-es években szinte elő is írták, mit tehet és mit nem a CSEMADOK. Ebből fakadt az a vélemény, hogy ezután már nem lesz rá szük­ség. Csakhogy egyet nem vet­tek figyelembe ezeknek a gondolatoknak a megfogal­mazói. A szlovákiai magyar­ság ugyanis nem azért lépett be a CSF.MADOK-ba, mert egy sztálinisu szervezet jött létre. Egyszerűen azért, mert ez volt az egyetlen olyan szer­vezet, amely egyálulán felvál­­lalu a szlovákiai magyar kul­túra ápolását. A kezdeti ne­hézségektől és a botladozá­­soktól eltekintve elmondható, hogy ezt egész sikeresen tette, főleg a 60-as évektől kezdve. — Milyen bírálatok érték a szervezetet ebben az időszak­ban t — Mivel ez volt az egyetlen magyar szervezet, az évzáró­kon, konferenciákon, orszá­gos közgyűléseken élhangzot- Uk olyan igények, melyek még gazdagabbá kívánták tenni az itteni kulturális-tár­sadalmi életet. Ezeken az összejöveteleken vetődtek fd azok a jogos bírálatok, ame­lyeket a poliúkai gyakorlat szorításai miatt fogalmazuk meg. Megfogalmazták példá-

Next

/
Thumbnails
Contents