Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-01 / 8443. szám
1 i Magyar Hírlap, 1993.márc.29. Somogyi Ferenc „...a koalíciós pártoknak is érdekük, hogy... világossá és egyértelművé tegyék: a határrevízió nem kormánypolitika és nem magyar törekvés... Nem indokolhatja az elzárkózást az sem, hogy a helsinki záróokmány csak a határok erőszakos megváltoztatását tiltja. A magy ar külpolitika ugyanis már a múltban is több alkalommal tett pozitív hozzájárulást... a helsinki folyamat továbbfejlesztéséhez azzal, hogy az általában kompromisszumokként elfogadott közös dokumentumok és megállapodások rendelkezésein túlmenő kötelezettséget vállalt...” A magyar Országgyűlés ritka jó alkalmat szalasztott el, amikor biztonságpolitikánk meghatározása kapcsán nem foglalt egyértelműen — a különböző elvek közötti szerves összefüggést is hangsúlyozva — állást a határok ügyében. így a békés határrevíziós törekvésektől való explicit elhatárolódást elutasító álláspont most úgy tűnhet fel, mint egy parlamenti vitában kiérlelt döntés. Sót azlóta MDF-politikusok a már aláírt magyar—ukrán alapszerződés határokra vonatkozó rendelkezéseit is nyilvánosan megkérdőjelezték, ami 1 komoly károkat okozott. Nem vet jó fényi ugyanis az országra, ha partnerei kiszámíthatatlannak, a vele kötött megállapodások ügyében megbízhatatlannak látják. Ugyanakkor a kérdésben azóta elhangzott megnyilatkozások: egyfelől a Trianon revíziójáról újra és újra felbukkanó szélsőséges nézetek, illetve a békés határmódosítás illúzióját dédelgető miniszteri nyilatkozatok és más vélemények, másfelől ellenzéki politikusok, független szakértők és — ami nagyon fontos — a határon túl élő magyarok hiteles képviselői által kifejtett álláspontok nyilvánvalóvá tették, hogy a határok kérdésében a „konszenzus” sokféleképpen értelmezhető. Mint már korábban is kifejtettem: meggyőződésem, hogy jól felfogott nemzeti érdekünket szolgálná, ha a hivatalos magyar politika lehetőleg még a jelenlegi Országgyűlés mandátuma idején, megfelelő formában kifejezésre juttatná, hogy Magyarország békés eszközökkel sem törekszik a diktátumon alapuló „trianoni határok" megváltoztatására és nem kezdeményezi azt. Ez nem a határainkon túl élő magyarok ügyének elárulását, ellenkezőleg: helyzetük javításának egyetlen sikerrel kecsegtető útját jelentené. Ennek bizonyításánál is a legfontosabb az európai összefüggések vizsgálata. Már Szent István felismerte, hogy az európai környezet meghatározó szerepei játszik a magyarság sorsának alakulásában. Egy — szerencsére egyre inkább elszigetelődő — körtől eltekintve a mai Magyarországon is minden számottevő politikai erő vallja, hogy felemelkedésünk egyetlen útja, s ebből következően nemzetközi tevékenységünk abszolút prioritása az európai kapcsolatrendszerbe való mielőbbi és minél teljesebb integrálódás, ez azonban nem egyszerűen elhatározás kérdése. Minden tekintetben meg kell felelnünk az európai elvárásoknak, azonosulnunk kell az európai értékekkel és normákkal, és el kell fogadnunk a játékszabályokat Ezen nem változtat 1 az sem, hogy Európát is meg kell győznünk: közvetlen térségünk problémái közös problémák, s meg- | oldásuk a kontinens nyugati felének I is alapvető érdeke. Ebből következik, hogy valamennyi lépésünk zsinórmértéke az európai kritériumoknak való megfelelés. Ily módon a konstruktív, a közép- és kelet-európai térség stabilizálódását és európaizálódását szolgáló külpolitika, a szomszédainkkal való kapcsolatok normalizálása is előfeltétele annak, hogy Európa ténylegesen befogadjon bennünket. Az ezekhez az elvárásokhoz való alkalmazkodás és szuverenitásunknak az integrálódással szükségszerűen együttjáró önkéntes korlátozása nemcsak hogy nem sérti alapvető nemzeti érdekeinket, hanem hosszú távon azok érvényesítésének egyetlen lehetséges módja. Csak szűk látókörűen szemlélve, a magyarságot magyarkodásként, rosszabb esetben az elkerülhetetlenül káros következményekkel járó szélsőséges nacionalizmusként értelmezve van ellentmondás a magyar nemzeti érdekek és az európaizálódás között. Hiszen éppen az európai kapcsolatok helyreállítása és továbbfejlesztése, az integrálódás biztosíthatja identitásunkat és fennmaradásunkat. Magyarságunk tehát csak közép-európaiságunkkal és európaiságunkkal egységben értelmezhető. Ellenkező esetben a perifériára szorulunk és fokozatosan elszigetelődve elveszünk. Európa szimpátiáját és támogatását azonban csak akkor szerezhetjük meg. ha szándékainkat az európai fogalmak és normák alapján, partnereink számára is érthető és elfogadható módon fogalmazzuk meg. Ez — ha úgy tetszik — a magyar külpolitika mozgásterének, manőverezési lehetőségeinek „európai határa”. E határok felismerése tehát a realista s ily módon sikeres magyar külpolitika előfeltétele. A földrajzi határokra vonatkozóan abból kell kiindulnunk, hogy a nemzetközi közösség térségünkben mindenekelőtt a stabilitás helyreállításában érdekelt. Az Európai Közösség országai elsősorban éppen e régió válságai kapcsán — részben a magyar politika többéves erőfeszítéseinek eredményeként — döbbentek rá az etnikai problémák destabilizáló hatására és fordítanak a korábbinál lényegesen nagyobb figyelmet e veszélyes konfliktusforrásra. Ez számunkra kedvező fejlemény, hiszen nyilvánvaló, hogy a határainkon túl élő magyarok problémája kizárólag bilaterális keretekben, átfogó európai szabályozás és ezen alapuló határozott fellépés nélkül nem orvosolható. Európa azonban a megoldást helyesen nem az — egyébként is lehetetlen — igazságosabb határok meghúzásában látja, hanem a határok szétválasztó, szembeállító jellegének megszüntetésében, átjárhatóvá tételükben, összekapcsoló szerepük erősítésében. Joggal feltételezi ugyanis, hogy a határokon átnyúló sokrétű együttműködés előbb-utóbb közvetlenül is kölcsönösen érdekelné teszi az érintett országokat egymás stabilitásában és kiegyensúlyozott fejlődésében. Ebben a megközelítésben nyugati partnereink nemcsak az egyik helsinki elvet durván sértő, s így’ végső soron az egész európai biztonsági és együttműködési rendszer hitelesséHatáraink Európából nézve A szerzó 1989—91 között a KillUgyminisztérium államtitkára volt, jelenleg a Magyar Külügyi Társaság alclnöke
