Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-01 / 8443. szám
Beke Kata: a magyarság természetes állapot Idegengyűlölet, kisebbségipolitika és emberi jogok címmel kétnapos konferenciát rendezett a hét végén a Friedrich Ebert Stiftung, a Helsinki Citizen’s Assembly és a Raoul Wallenberg Társaság. A neves hazai közéleti személyiségek részvételével lezajlott tanácskozáson a legtöbb szó magyarságtudatról, antiszemitizmusról és a magyarországi cigányság problémáiról esett. Azért választottam interjúpartnernek Beké Kata független országgyűlési képviselőt, mert rövid felszólalásának szellemisége érintkezett azzal, amit a Magyarnak lenni szekció többi résztvevője mondott. — Vitányi Iván, aki az első, igen szenvedélyes előadást tartotta, úgy fogalmazott, hogy elborzad az úgynevezett hnngarokráciától, a magyar nép politikai kisajátításától, a magyar nemzet és a magyar állam fogalmának összemosásától. Úgy tűnt, ön nem kevésbé borzad. — Én a magyarságot természetes állapotnak fogom fel. Gyanúsnak vélek minden lúlcifrázott szót ebben a fogalomkörben. Két végletet érzek: az első a konferencián ostorozott hazapufogtatás. A másik véglet, ha valaki már a magyar nép, a magyar nemzet említését is összeférhetetlennek véli az európaisággal. — E kerekasztal-beszélgetés fő motívumának én mégis a magyarkodás elítélését éreztem, s az ön felszólalásában is volt utalás arra, hogy nem lehet fokozni a „magyar" melléknevet... — Én mindkét pólust egyaránt távolinak érzem magamtól és mindkét végletet elutasítom, sajnálnám, ha bármelyik kritikája egyoldalúan túlhangsúlyozódott volna. — On is, több más előadó is tagadta Trianon állandó emlegetésének időszerűségét. — A trianoni döntés igazságtalan volt a maga idejében, fájdalmas valamennyiünk számára. De időben messzi van, e döntés felülvizsgálata nem aktuális és csak akkor téma, ha azt csinálunk belőle mesterségesen. Különben nem az. — Miért tartja hazugnak a tragikus nemzeti sors emlegetését? Végtére is voltak nemzeti tragédiáink... — Nem szabad elhinni, hogy szellemében megromlott tragikus sorsú nemzet a miénk. Ellen kell állni az. ezzel kapcsolatos mániáknak. — Bizonyára jogosnak tartja, hogy két előadó is Zrínyi Miklósra, a költőre hivatkozott: nem vagyunk különbek, de nem is vagyunk „alábbvalóak” egyetlen népnél sem... — Kifejlődött az évszázadok során, nekünk, magyaroknak egy nagyon jellegzetes tulajdonságunk: a józan pragmatizmus. Sokkal inkább jellemzi népünket a realitások számbavétele és tisztelete, mint politikai vezetőink tekintélyes részét. — Rövid előadásának hangulatából kiérezni véltem azt a következtetést, hogy a tizenötmillió magyar sorsáért érzett jogos aggodalmat is határok közé kellene szorítani. S talán nem véletlen, hogy a hazai magyarság új nemzedékére leselkedő veszélyre hívta fel a figyelmet. — Arról beszéltem, hogy a határainkon belül születő gyerekeknek több mint fele a legalacsonyabb jövedelmű családokban jön a világra. Ezzel kellene foglalkozni mindenekelőtt. Ez igazi sorskérdés. Az oktatáspolitikai következmény a legriasztóbb: ha c hátrányos helyzetű gyerekek hátrányban is maradnak az iskolában, a magyar nép szellemi színvonala végzetesen süllyedni fog. Ideje komolyan venni az. eredeti kormányprogramot: a közoktatás primátusát. • N. Sándor László Identitás helyett stratégia Csalog Zsolt a cigányság és pártpolitika című előadásában azt jósolta, hogy a következő választáson minden párt többet veszíthet, ha a cigányság megnyerésére törekszik, mint amennyit nyerhet vele. Önálló cigánypártnak viszont semmi esélye. A cigányságot rendkívüli mértékben sújtó munkanélküliség miatt szinte automatikusan nyerhet cigányszavazatokat az MSZP és az MSZMP is. A Fidesz, vonakodott felvállalni a cigányság ügyét, az SZDSZ pedig újabban elbizonytalanodott ezzel. így nagy a valószínűsége, hogy a cigányság hosszú távra politikai képviselet nélkül marad. Lázár Guy egy 1987-cs és egy 1992-es szociológiai felmérés összehasonlítása alapján azt állapította meg, hogy Magyarországon kis mértékben csökkent a cigányokkal kapcsolatos előítélet, ám a lakosság legnagyobb hányada bizonytalan afelől, hogyan kellene a cigánykérdést megoldani. Ágoston Erzsébet, a Munkaügyi Minisztériumtól viszont más közvélemény-kutatásokra hivatkozva úgy vélekedett, hogy a cigányság megítélése a nem cigány lakosság körében nem javult. Benda Kálmán, a magyarságfogalomról szóló vitában a különböző korok magyarságtudatának összemérhetetlenségéről szólt, és hangsúlyozta, vízválasztót jelent a 18. század, a nacionalizmus kialakulásának időszaka. Gerő András magyarság és szabadság közötti választásról értekezve megállapította, hogy az sokszor valós történelmi dilemmákat képez le, de ezt a hagyományt legjobb lenne elfelejteni. Konrád György szerint „nemzeti identitás helyett egyfajta nemzeti stratégián kellene gondolkodni. Mészöly Miklós értelmezésében a magyarság „fokozott önkritikusság mellett gyakorlott állapotbéli kötelezettség” és semmiképpen sem lehet „nemzeti nárcizmus és mazochizmus.” •S. I.-B. P. P. Magyar Hírlap, 1993.márc.29.
