Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-08 / 8425a. szám

Magyar Nennet* 1993.febr.27.

90

Buda: Ez a mérce kiegészíthető olyanokkal, mint a tényleges közérdek képviselete vagy a konstruktivizmus. A szélsőségesnek tekinthető mozgalmakban mindig jelen van az intolerancia, az önkény, az agresszió, a drasztikus büntető eszközök preferálása. Nagyjából ez az, amit ezzel a rossz szóval el akarunk mondani, s amit viszont ezzel a rossz szóval is ki kell fejezni. Akármilyen pontatlan ez a kifejezés, azt hangsúlyozni lehet vele, hogy vannak dolgok, amiket nem. Akármilyen színben jelenik meg, akár nemzeti, akár nemzetközi, de diktatúra nem lehet.

Balassa: Ahogy a klasszikus liberális felfogás vallja: tolerancia mindazokkal szemben, akik a tolerancia elvét nem szegik meg.- Megfogalmazódik ez a dilemma úgy is, hogy mekkora szabadságot adhatunk a szabadság ellenségeinek? Milyen jogok illetik meg azokat, akik bevallottan a demokrácia rendjét akarják felforgatni? Meddig kényleien úgy tekinteni a demokrácia az ellenségeit, mintha a barátai lennének?

Balassa: Hitler alkotmányos úton, egy viszonylag szabad választáson került hatalomra. A demokrácia ellenségei tehát időlegesen betarthatják és kihasználhatják a demokráciát.

Buda: Ezért sem garancia semmire a szélsőségnek nevezés. Az ókori Görögországban is pozitív eszmék képviselői váltak később zsarnokká. Semmiféle eszmében nincs garancia. Fő értelmét az erről való beszélgetésnek abban látom, hogy jelezzük: hiányzik a tolerancia, hogy a különféle eszmék egyáltalán megjelenjenek a közéleti vitákban. Az eszmei paletta szélsőségei nagyon hamar megkapják a pecsétet Sokszor azzal szorítanak sarokba embereket, hogy azonnal rájuk aggatják ezt a címkét, és mint a gyerekjátékban, sokuk úgy marad, belekényszerül a szerepébe. Tényleg vannak bomírt elképzelések, amelyekre az ember felkapja a fejét, amelyekkel vitatkozni kellene, de vita helyett hisztérikus rémület tör ki. Azért sem jó ez, mert így ezeket az erőket illegalitásba szorítják, aminek következtében kénytelen szorosra zárni, megválogatni a tagjait, élcsapattá

válni. A sajtóban például sok mindennek a kimondását el kellene viselni, s ledorongálás helyett érvelőén vitatkozni vele. Majdnem olyan előítéletesé teszi a társalgást, ha azt mondom: szélsőség, mintha azt mondanám, cigány. Az előítélet szintjén nem lehet beszélgetni.

Balassa: A mostani politikai válságnak az az eredete, hogy ideológiai

i alapon igyekeznek egymást sarokba szorítani a közszereplők. A leszorított gőz, bizonyos dolgok kibeszéletlensége bosszulja meg magát. A fedő alatt a Kádár-rendszerben is megvolt a népi és az urbánus, a liberális és a nemzeti gondolkodás, a pán keretein belül és kívül egyaránt. 1990 után ez a gőz úgy tört föl egymással szemben, hogy a feleknek nem volt kommunikációs stratégiájuk ana, miként kell a másik másságát kezelni. Sokszor a szándékuk is hiányzott ehhez. Olyasmi történik ma Magyarországon, amit Freud mond: az elfojtott visszatér. Ma nem egyszerűen a szélsőségek meglétét látom problematikusnak, hanem, hogy a nagy áramlatok képtelenek kommunikálni egymással. Éppen így válhatnak a kisebbségben levő szélsőségek adott esetben veszélyessé.

Buda: A politikai vitaműsorokban ugyanolyan fondorlatosán ragasztják egymásra a címkéket, mint a házassági veszekedésekben szokás. Azzal nem lehet mit kezdeni, hogy te vagy a lusta, nem én, te vagy az erőszakos és így tovább. így csak távolodni lehet egymástól. A házassági konfliktusok egyik lehetséges gyógymódja, hogy a veszekedésre kell megtanítani a feleket, paradox módon arra bíztatni őket, hogy sokkal erősebben fejezzék ki a gondolatukat. Egy szélsőséges politikai figurát lehet gyűlölni, lehet félni tőle, csak azt ne higgyük, attól, hogy kinevezzük szélsőségnek, s kimutatjuk, hogy mely más szélsőségekhez hasonlít, azoknak hány százalékban rokona, hogy ebből valaha is kommunikáció lesz.- Terméketlen az is, ha a kormány centralizációsnak ítélt törekvései, az MDF-frakcióvezetőjének dolgozata, a Csurka-pamflet és a skinheadek négerverése egyformán szélsőségesnek minősül. A társadalomról azt mondják, hogy nem fogékony a szélsőségekre. Viszont eléggé érzékeny-e a veszély iránt a nép és a politikusok, megérzike, hogy mikor kell valamit tenni ellene, mert az már nem tréfadolog?

Balassa: Nagy hibák történtek a kormányzó elit részéről. Elhangzott nyolc-tíz olyan mondat az utóbbi

években, amire a demokratikus politikusoknak azt kellett volna mondani, hogy nekik ehhez semmi közük. Szalonképessé váltak gondolatok, mert nem határolódtak el tőlük. Amit a legkülönbözőbb oldalakról többkevesebb joggal úgy fogalmaztak meg. hogy létezik egyfajta cinkosság ezekkel a nézetekkel. Ez valóban a kormányzati centrum felelőssége.

Buda: Nem kell elvitatni senki jogát, hogy a felfogását előadja. Mindenkit megillet a tévedés joga, de azt világossá kell tenni, hogy mit nem fogadunk el, mivel nem azonosulunk. Csodálatos emberi tulajdonság- bár ezt a politikában ritkán látjuk -, hogy vannak néha, akik belátják: hibáztak. Sokkal nagyobb az esély a megoldásra, ha módot adunk az önkorrekcióra. Itt van az antiszemitizmus mint félelem. El kellene kezdeni egy párbeszédet a kényes kérdésekről, s ezeknek nemcsak a nagypolitikai, hanem az interperszonális, szubkulturális megjelenési formáival is foglalkozni kellene. Hitlerre gyakran utalunk, de ami bekövetkezett, nemcsak azon múlott, hogy ő mit akart. Ha analógiával egy mai szélsőséges politikust elképzelünk a bajor sörpuccs Hitlerjének, és azt mondjuk, hogy állítsuk meg Arturo Uit, amikor még kicsi, ez nagyon naiv gondolat, mert azt sugallja, mintha egy eszmét így leállíthatnánk. A legordasabb antiszemita ha elmegy Izraelbe, hihetetlenül megrendül. Nem tudja valaki annyira gyűlölni a zsidókat, hogy egy működő, nem is túl gazdag ország valósága meg ne rázná. Ilyesmi módon kellene a dologgal foglalkozni. Szembesíteni a polgárokat a valósággal. Rossz, hogy a politikai szótabu miatt csak a kóros elfojtás van. Ezzel megadjuk a lehetőséget egyes embereknek, hogy a sötét zónában játsszanak, hogy riogassák a közvéleményt.

Balassa: A nagy pártok és értelmiségi csoportok közötti párbeszéd hiánya ezt felerősíti: az egyik oldalon antiszemita elszólások, a másikon hisztérikus kirohanások.

Buda: Ha egy politikus mond valami nagy marhaságot, arra sokan azonnal fölhördülnek, s szélsőségnek minősítve mintegy megtiltanák ennek kimondását. Pedig igazán veszélyes egy ilyen elképzelés akkor lenne, ha tömegek állnának mögötte. Egyfajta fantomkergetés folyik, miközben alul gomolyognak mindenféle erők, s dúsul az, ami ellen fellépünk.- Kérdés, hogy például az említett Magyar Útra - jelenlegi fázisában legalábbis - érdemes-e a szélsőséges